Dr. Szakács Ferenc Sándor: Csíksomlyó, mint kultikus erőtér, a nemzetstratégia része

Csíksomlyó Erdély és a magyarság legfontosabb zarándokhelye. Lourdes, Fatima, Mária Bistrica és más zarándokhelyeken tett látogatásaink arra  indítanak, hogy Erdély szívében is megvalósítsuk azt, ami máshol lehetséges volt. Tervünk az, hogy lépésről lépésre hívjuk fel az emberek figyelmét e hely fontosságára. Csíksomlyót látogatni, ide elzarándokolni egyre lényegesebbé válik. Olyan világban élünk, ahol a lelki felüdülés, az elmélkedés, a kontempláció elengedhetetlenül fontos, mivel az embernek visszaadja egészséges életszemléletét.

A társadalom reszakralizációja, az ember értékének az újraértelmezése, az önbecsülés megerősítése egyre sürgetőbb feladat. Mostanság, amikor a profitszerzés, a tömegek elnyomása, az emberi értékek eltiprása került előtérbe, feladatunk, hogy olyan szervezett lehetőséget nyújtsunk Istent kereső embertársainknak, amely segít az igazi értékek megtalálásában, a mindennapi gondok átértékelésében, a lelki megerősödésben. Csíksomlyó helyi adottsága és kultusza segíthet abban, hogy a megváltozott gazdasági és társadalmi viszonyok közepette előmozdítsa az egészséges Isten-, ember- és világkép kialakítását. Csíksomlyónak szerepe, egy olyan deszakralizált világban, ahol a hazugság politikai programmá vált, ahol az emberek új rabszolgatartó rendszereknek az áldozatai, felértékelődik.

Korunkra az emberi értékekből való kiavatás a jellemző. Szándékosan használom a kiavatás szót. A beavatás ugyanis, amely számos nagy kultúrának szocializációs eszköze, pozitív folyamat, mely értékekkel vértezi fel a társadalom tagjait. A kiavatás ennek ellentéte: egy önző, értéktelen, hazug, megbízhatatlan minimál-énnek a létrehozásában segédkezik. Olyan ember megalkotásában játszik főszerepet, amely jól tud fogyasztani, megfelelő ütemben el tud adósodni, gyorsan átveszi a mainstream ideológiát, és jól beleolvad az elbutított tömegekbe. Úgy tűnik, hogy napjainkban minden szocializáló eszköz (család, iskola, egyházak, média, azonos korúak csoportjai) elveszítették erejüket, és megadták magukat a nagy világbutító folyamatoknak. A család, mint a társadalom alapsejtje, tudatos megsemmisítési folyamatnak van kitéve. Elszegényedett és eladósodott családok ezrei sodródnak a társadalom perifériájára. Az iskola, új szabályzásokkal, nem tudja megfelelőképpen befolyásolni a fiatalok szellemi és lelki fejlődését. A média tudatosan terjeszti az érték nélküli társadalom megvalósításának fontosságát. Az egyházak ebben a feje tetejére állított új világrendben nem találják a helyüket. Az azonos korúak társasága pedig a média teljes befolyása alá került, és inkább a pszichikai sérüléseket segítik elő a fejlődő fiataloknál.

Ilyen körülmények között a zarándokközpontok újra felértékelődnek. Csíksomlyónak olyan műhellyé kell válnia, ahol a társadalom káoszában elcsigázott, Istent kereső emberek újra megtalálják  lelki békéjüket. Az idő (melyet saját sorsának rendezésére kellene felhasználnia) teljesen kicsúszik a modern ember kezéből. Modern rabszolgaként naponta több órát robotol, otthon pedig szellemi elfásultságában a valóságshow-k butaságával tompítja amúgy is elfáradt szürkeállományát. Idő és értelem hiányában viszont nem tudja megérteni és kezelni állapotát. Az új pénzbirodalomnak legfontosabb célja viszont az, hogy miközben teljesen kizsákmányolja a társadalmi erőforrásokat, az emberek nyugodtan tűrjék mindezt, és ne zavarják a folyamatot. A panem et circensis bevált módszere újraértelmeződik.

A kultikus központok, egyben Csíksomlyó legfontosabb célja is az, hogy felvilágosítsa és védje a társadalmat: a lét szakrális, ezért az ember (Isten teremtménye), az idő és a tér szintén szakrális. Tamási Áront idézem: „Vallom és hirdetem és mindig hirdetni fogom: az országhatárok felett van egy lelki és szellemi egység, egy erkölcsi közösség, amely a világon szétszórtan élő magyarokat egybekapcsolja és lelki impériumban egyesíti”. Ezért a „lelki impériumért” felelősséggel tartozunk. Szent István alapította, dicső királyok, történelmi személyiségek, művészek és tudósok építették, hősök áldozták érte életüket, sok ember hordta hozzá a követ, rakta a maltert, hogy ne omoljék össze, mint Kőmíves Kelemen vára. A közelmúltban is embert próbáló évtizedeket kellett túlélnie a magyarságnak az anyaországban, Erdélyben, a Kárpát-medencében és a globalizálódó nagyvilág bármely szegletében. Legfőbb cél a társadalom immunrendszerének, ellenállóképességének meggyengítése volt minden szinten. Ezért olyan folyamatok beindítására van szükségünk, amely lelkileg és szellemileg újraformálhatja úgy a „központot”, mint a „perifériát”.

Az emberi értékekbe való „beavatás”, a társadalom és az emberi élettér „reszakralizációja” olyan kihívás, amely elől megfutamodni nem lehet. Az embereknek vissza kell adni a hitüket önmagukban, Istenben, az igazságban, mert ezek nélkül nincs jövője az emberiségnek. A Jakab Antal Tanulmányi és Felnőttképzési Központ valamint a Salvator Egység (www.salvator.ro) Csíksomlyón ennek a kihívásnak szeretne megfelelni.