Vérmező

"A halálos ítéletet május 20-án a budai Vérmezőn hajtották végre, nyakazással. Amikor Martinovics végignézte első társa, Sigrai kivégzését, elájult. Ettől kezdve alig tért magához; a földre rogyott és amikor rákerült a sor, a hóhérlegények vonszolták a vérpadhoz."

Megjegyzések: Ignác pajtás bizony, önnön maga dobta fel az általa szervezett jakobinus hálózat tagjait a Habsburg Titkosrendőrségnek, aminek fizetett ügynöke is volt. Mielőtt őt is kivégezték, végignézhette társai kivégzését. (Eszébe jut az embernek ilyenkor Nagy Imre miniszterelnök is, aki szovjet állampolgár és ügynök is volt.)  Súlyos kulturális adósság, tartozás nehezedik a mai magyar értelmiségre és a rákövetkező nemzedékekre. Az az eszmei és történeti szemétdomb, amely az elmúlt évszázadokban összegyűlt, nehezen takarítható ki a magyar kultúrából, a köztudatból. Bármihez nyúl a népi kritikai elme, szinte mindenütt a "semmi sem az, mint aminek látszik" képzete támad. Itt van ez a Martinovics és társai legenda is. Lényegileg az arisztokrácia és a plutokrácia, azaz a feudális és a kapitalista társadalmi berendezkedés (Jog, Vagyon, Pénz), ezek hálózatainak harca szintjén érthetők csak az események. Martinovicsék szerepeltetése a magyar nemzeti hősök panteonjában - úgy tűnik - hatalmas csúsztatás. 

A jakobinusokra, a szabadkőművesekre, mint nemzetközi - a plutokrácia érdekeit szem előtt tartó -  hálózatra kell tekintsünk. E hálózatok harcát  érhetjük tetten az időben, mikor a Habsburg Birodalom uralkodója példát statuál Martinovics ás társai nyilvános kivégzésével.  Csak annyiban tekinthető munkálkodásuk nemzeti törekvéseinkkel egy irányúnek, amennyiben az az elnyomó hatalmat - a Habsburgokat és a katolikus egyházat - gyengítette. "Nehezen alkuszik meg két eb egy csonton." /közmondás/
Napi aktualitásaink szintjén a magyar kormányzat és a bankszövetség egyezkedése mutatható fel, ahol a bankszövetség a plutokrácia, míg a jelenlegi magyar kormányzat a "kvázi" arisztokrácia szerepében mutatkozik a tömegkommunikációban, a köztudatban és a nép, a devizaadósok bőrére megy a "halálos játék". Döbbenetes, de minden "papíron zajlik" és családok százezreinek sorsát - lakhatását és megélhetését - befolyásolja. Az "eredeti állapot" helyreállítása, tehát hogy csak azt fizesse a hitelt felvevő, amiről összegszerűen a szerződés szólt, szinte reménytelennek látszik a plutokrácia mohósága okán, mert a pénzpóráz, a plutokrácia szőrös mancsa  - alsó madárfogásban - ott morzsolgatja a kormányzat heréit. 
/ Szerző: Paraszt Magyar/

Váczi Mihály: Kelet felöl

Utam kétezer éve lelt út:
– szolgák, rabszolgák, vad nomád
pásztorok, keresztesek, hajduk,
kurucok hólepte nyomán
jövök, – honnan a pórhadaknak
élén, – mindig Kelet felől! –
jött a Szabadság! – s forradalmak
rügye volt minden zárt ököl.

Itt néztek szét, lóról leszállva:
– legelőnek jó lesz-e táj?
Itt kezdődött nehéz próbája:
– hazának milyen lenne már;
s az első sátorfa helyére
itt verték az első karót,
s indultak ezer évet késve
a földet és hont foglalók.

A véres kardot mindig innen
vitték körűt habos lovon,
és előbb állt meg itt a szívben
tatár nyíl, dzsida, fájdalom.
Ki láng volt – itt gyorsabban égett,
– Apáczai, Csokonai! –
Ki itt felállt: – nem hajtott térdet!
rebellis volt, sehonnai.

Itt dobta el a követ Toldi,
mely kilenc százada nehéz,
itt mert Matyi urat porolni,
sárkányt ölni János vitéz;
az Ér innen fut Óceánig,
itt dobbant meg a Tiszta Szív,
itt egy krajcár mindig hiányzik,
mely őrök gyaloglásra hív.

Babona, mák-tea, a szekták
ölték a tört cselédeket,
s nyomorultabban, mint a leprát,
szenvedték szegénységüket;
közös pitvar nyirkos földjére
négy család köpte tüdejét.
Ki innen jön: – a nép nevére
görcs fogja ökölbe szívét.

Baloldala ez a Hazának !
– a szív is e tájra esik:
botlásai itt jobban fájnak,
vergődése is közelibb.
Mint aknamezőn a harctéren:
– e tájon fojtott dobogás
van a dolgokba ásva mélyen
s mindenben rejtett robbanás.

Ki innen jön, az mind kevesli
a költészet kis pózait,
indul a had-utat keresni,
merre elődök sorsa vitt;
a nép szive fölött megőrzött
vörös rongyok után kutat,
s hall kétezer éve rögződött
vágyakat: vezényszavukat!