Orbán Viktor a magyar politikai élet legtudatosabb politikai vállalkozója. A kifejezéssel nem arra kívánok utalni, hogy a kormányfőnek nincsenek az aktuális politikai helyzettől független elvei, értékei, elkötelezettségei, hanem egyszerűen csak azt állítom, hogy Orbán megkülönböztető jegye nem céljaiban, hanem felfogásában, hozzáállásában rejlik. A magyar miniszterelnök elsősorban nem abban tér el itthoni társaitól, amit akar, sokkal inkább abban, ahogy a politikáról és a célok eléréséhez szükséges utakról gondolkozik. Még csak azt sem állítom, hogy teljesen egyedül lenne, de nála következetesebben senki nem műveli itthon ezt a műfajt.
Az elkötelezett liberálisnak indult politikus, nekem úgy tűnik, valamikor a kilencvenes évek közepére már biztosan megértette, hogy a politika nagyon kevés dologban különbözik attól, ahogy a gazdaság működik. Kereslet és kínálat szabályai alakítják, folyamatosan figyelni kell az igényekre, de az alkalmazkodás mellett óvatosan alakítani is lehet az elvárásokat. A politika is egy sajátos piac, ahol nincs helye gyengeségnek, önmérsékletnek és altruizmusnak. Nincs helye érzelmeknek és önmarcangolásnak sem: a célok, a döntések és az eredmények számítanak, minden más értelmetlen és érdektelen. Orbán úgy kezdett el gondolkodni, ahogy a sikeres gazdasági szereplők gondolkodnak, s úgy kezdett el viselkedni saját pártjában, ahogy a nagyhatalmú vállalatvezetők viselkednek birodalmaikban. Mindössze egyetlen dologban különböznek: miközben utóbbiak számára a siker egyetlen mércéje a pénz, a bevétel, a nyereség, a Fidesz vezetője ugyanezt a szavazatban, a támogatásban találta meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése