Rónin dalciklusom: Az esküszegő

Mikor egy régi-új arcél kidomborodik

1. Ehess, ihass  csujjogató

2. Egykéthá  rokonszólongatós (Ír népdal nyomán ökörhugyozásként …)

3. Senkinek sem kell busongó reményteljes

4. Sufnidal   reménykedős, emlékezős
5. Otthon és itthon emlékezős, busongós
6. A tisztességért, a becsületért  (Pete Seeger nyomán) merengős

7. El ne hagyd a mosolyod  reménykedős (Angol népdal nyomán)

8. Holdárnyék  reménykedős (Cat Stevans nyomán )
9. Harmincnyolc év múltán fohászkodós, búsongós (magam nyomán)

10. Abbanjó hangszeres pajkos (amik nyomán)
11. Hajnalban  himnikus (Mornig has broken amerikai népdal nyomán)
12. A Tékozló fiú dala elszámolós, számadós (Tibu bá és Géza bá barátsága nyomán)

Pro memória: Úgy szeretnék fohász ( a vonatkoztatási pont okán). Ám: Sorsát az ember nem választja. Kapja. 

A Wikipédiából: 

Eredet [szerkesztés]

A kifejezés szó szerint „elsodrott embert” jelent, utalva arra, hogy a kitaszított szamurájt elsodorták az élet hullámai. A kifejezés maga korábbról a Nara-, illetve a Heian-korból származik.

Róninná válás [szerkesztés]

Egy szamuráj négyféleképpen válhatott róninná:

• A szamuráj hűbérura meghalt vagy klánja megsemmisült. Ebben az esetben az összes életben maradt szamuráj, aki az elhalálozott urat szolgálta, rónin lett.
• A szamurájt a hűbérura elbocsátotta szolgálatából. A törvény értelmében egy hűbérúr sem alkalmazhatott más hűbérúr által elbocsátott szamurájt.
• A szamuráj engedély nélkül elhagyta a szolgálati helyét.
• Róninnak született, egy rónin fiaként.

Egy szamuráj számára hatalmas szégyen, ha ura harcban elesett, ekkor – a szamurájok törvénykönyve, a Busidó alapján – köteles volt szeppukut, rituális öngyilkosságot végrehajtani. Bár ez csak íratlan törvény volt, megtagadása hatalmas szégyennek számított. A Busidót be nem tartó harcosok kitaszítottak lettek mind a hűbérurak, mind a többi szamuráj szemében.

Megjegyzés: A "rónin dalciklus" a gazdátlan harcos igaz dalainak együttese, és mint ilyen, páratlan. A rónint - az esküszegő szamurájt - nyughatatlan lelkiismerete hajtja a poklok mélyéből a megtisztulás felé. 

Kannás Alajos Nem félek 

Én már nem félek semmitől
Amit lehetett elvesztettem
házban hazában emberekben
s mint rozsdás szög a romos falban
valahogy mégis megmaradtam
s nem kértem soha alamizsnát

Hiszek a téli termő földben
amely a magvakat megőrzi
madarat embert sosem öltem
s nem szoktam dacból összetörni
a kiürített poharat

Feljelentettek kitagadtak
befalazták az életem
körömmel vájtam ki az ablak
tenyérnyi holdját s énekem
nem lett makogó monológ

Az értelmetlen dadogót
nem követem semmilyen nyelven
amit lehetett elvesztettem
házban hazában emberekben

s többé nem félek semmitől