A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy - mi nem felejtünk,
Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,
Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
Gerendatöréskor szálka-keresőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor siketitőn bőgni kezd a gránát
S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,
Robbanó golyónak mikor fénye támad
S véres vize kicsap a vén Visztulának.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
Az uzsoragarast fogukhoz verőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor gránát-vulkán izzó közepén
Ugy forog a férfi, mint a falevél;
S mire földre omlik, ó iszonyu omlás, -
Szép piros vitézből csak fekete csontváz.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A hitetleneket s az üzérkedőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor a pokolnak égő torka tárul,
S vér csurog a földön, vér csurog a fáról
Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben
S haló honvéd sóhajt: fiam... feleségem...
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.
Csak egy éjszakára:
Vakitó csillagnak mikor támad fénye,
Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,
Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,
Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet.
Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára.
Csak egy éjszakára:
Hogy bujnának össze megrémülve, fázva;
Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;
Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,
Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!
Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak
Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!
Hogy esküdne mind-mind,
S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,
Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent:
Magyar vérem ellen soha-soha többet!
- - Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
Gyóni Géza
Eredetileg Áchim Gézának hívták, 1884-ben született Gyónon a helyi pap fiaként. Alap és középiskoláit Szarvason illetve Békéscsabán, az evangélikus Rudolf Főgimnáziumban végezte, majd Pozsonyban papnak tanult, ám húszévesen egy lelki válság hatására öngyilkosságot kísérelt meg. Ezután szülőhelyén jegyzőgyakornok. A közigazgatás nem neki való, újságírónak állt és verseket írt. Az Új Idők és a Pesti napló hozta kezdetben Petőfi és Vajda János hatását mutató verseit, de a Hét-ben is publikált. Ady hatására lelkes pacifista, utóbb a nacionalisa propagada nyomán a háborús uszítás apologétája és ebben a minőségében a kor ünnepelt és Ady által immár megvetett költője. A fronton katonaként megtapasztalva a háború borzalmait megváltozott a hangja. Juhász Gyula szavaival: 1914-ben a háború költőjeként indult a lengyel mezőkre, s 1917-ben mint a nemzeti demokrácia és az emberi szolidaritás vértanúja esett el. Mindez tényszerűen: Przemysl orosz ostroma alatt írta meg életművének legmaradandóbb, máig érvényes versét, a Csak egy éjszakára címűt, amelyben a bakákat halálba küldőket és a háborún vagyonokat kereső otthoniakat ostorozza. Hadifogságba esve a több mint hétezer kilométerre fekvő Krasznojarszkba került, ahol 1917. június 25-én 33. születésnapján társai elmondása alapján elborult elmével hunyt el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése