2012. július 22., vasárnap

Újra nyitott a gömbkilátó



Gyermekkorom - a múlt század hatvanas évei - csodája. Valami kiállításról került Boglárra. A Várdomra menő út mentén - ahol gyakran megfordultam - voltak az építő elemek letárolva. Egy alátételemet én is elcsentem, hátha tudnék fokost fabrikálni belőle, mert hajadzott rá a profil. Ifjú koromban a lányokat vittem oda. Később a fiaimat. És lám. Most hogy újra nyitott, már az unokáimat is vihetem?

2012. július 20., péntek

Akinek van humora, mindent ért, akinek nincs az ....

Kásler Árpád megkezdte az én személyemmel IS a foglalkozást weboldalán. Lelke rajta. Ami jó, azt vagy lopják, vagy hamisítják, vagy gyalázzák. Biztos fáj neki - amilyen hiú - hogy öt pertársaság adta be keresetét a Fővárosi Törvényszékre és ő éppen egyike volt azoknak, akik fennen hirdették, hogy "ilyen állat" nincs. Erről a média hírt is adott. Pertársaságok márpedig törvényesek, vannak és semmivel nem mennek kisebb eséllyel a bíróságra mint az egyénileg indulók, legfeljebb ötöde tizede költséggel.
Akár büszke is lehetnék arra, hogy egy média által felkapott személy, személyemet támadja, feketíti. Hírbe hoz. :)
Stílusosan "Kavarás" írásával. http://kaslerarpad.hu/?p=1391
Írásában megpróbál összeugrasztani Dr. Makkos Alberttal, akivel ő már összeugrott. Makkos egy doktorált közgazdász. És Kásler? Honnan jött ez az ember és hova tart?
Dr. Makkos Albert szakmai tevékenységét nagyra tartom. Lényegében neki és Dr. Damm Andreának van - szvsz - számba vehető szakírói munkássága a devizahitelezés jogi és közgazdasági összefüggéseiről.
Albert előadásmódjára (!) nem annak tartalmára, valóban alkalmaztam gunyorosan a "primadonna" jelzőt, amit - ilyen összefüggésbe hozva - sajnálok és remélem egy jót röhög Kásler szarkeverésén. Rám is mondhatják szafarikalapommal, hogy ez egy Pampalíni? Jót röhögök rajta. (A könyveladási jutalékkal kapcsolatos dolgokat meg ő tudja a legjobban. Nevezetesen semmiféle jutalékot nem fogadtam és fogadok el és nem csak tőle, hanem más szolgáltatóktól sem. Esetében - a piacon egyébiránt az értékesítőnek jogszerűen kínált - jutalékot a tagságnak adandó kedvezményként kértem.)
Dabasival nem foglalkozom, miután ő is hasonló módon bemutatta magát és jól fejlett küldetés tudatát, arról nem is szólva hogy olyan szervezetet hogy "Fehér Kéményseprők" nem ismer a bírósági nyilvántartás. Az Internet meg média ugye felületes bármit kibír manapság.
Kásler azon állítását pedig, hogy én mint a DÉSZ elnöke nem képviselem a devizaadósok tömegeit, nem súgtam (!) neki, hanem többször rögzítve van a szervezet hivatalos weboldalán, hogy a szövetség törvény előtt - és a médiában is - csak és kizárólag tagjait képviseli. Ez egyfelől törvényi előírás is, másfelől ki ismeri a devizaadósokat? Hol van róluk névjegyzék? Csak úgynevezett "küldetéstudatosak" azaz önjelölt próféták képviselnek és mentenek meg szájjal mindenkit!
Káslert tehát nem minősítem - minősíti ő önnön magát - ahogy mindenki. A bibliai üzenet ugye: Ne ítélj, hogy ne ítéltess. Tehát a továbbiakban személyével és ügyeivel sem foglalkozom. Egy sort sem írok számára, hogy azokat összefüggéstelenül kiragadja és szarkeverésre használja. Egyébiránt bármely leírt soromért vállalom a felelősséget. Akár közölheti az egész levelezésünket - ha abban öröme telik - de akkor a teljes levelezést!!! Hadd csámcsogjon, aki ezt szereti. Amúgy éppen az ő - azaz Kásler - megnyilvánulása tett pontot a ma a devizaadósok ügyeiben megszólaló és működő szervezetekre irányuló tanulmányaimra. Meg is osztom itt azokkal akik erre kíváncsiak. Ahogy a társadalom átpolitizálódott, ezen szegmensében is felmutathatók az "utcai harcosok" és a mérsékeltek. Én a mérsékeltek körébe tartozónak vallom magamat és az általam, irányított DÉSZ-t, mert nekünk a bíróságokon és a törvényhozásnál van dolgunk, nem az utcán.
Ott tudjuk rendezni elszámolási vitáinkat a bankokkal, akik nem ellenségek, hanem ellenérdekű felek a kölcsönszerződések kapcsán. Mert ugye nem csak én tartom bankban a pénzemet? Ahogy tüntetésekre sem járok és a sajnálatos kilakoltatásoknál sem lépek fel tettlegesen hatósági személyek ellen. Mert az sem megoldás. A dulakodás.
Aki pedig bármire kíváncsi az én ügyeimmel - avagy a DÉSZ ügyeivel - kapcsolatosan a káslerárpádi kavarás kapcsán, az bátran forduljon közvetlenül hozzám. (Kétezer éves bölcsesség: Hallgasd meg a másik felet is.)

2012. július 5., csütörtök

A harmadik


Túrmezei Erzsébet:
A harmadik

Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.

Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért mégegyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! – nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.

Valakin segíthetnél.
Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.
Tán összetörte a szíved.
Az ész is azt súgja: Minek?
De Krisztus nyomorog benne.
És a szelíd hang halkan újra kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet!

Ó, ha a harmadik
egyszer első lehetne,
és diktálhatna, vonhatna, vihetne!
Lehet, elégnél hamar.
Valóban esztelenség volna.
De a szíved békességről dalolna,
s míg elveszítenéd,
bizony megtalálnád az életet!
Bízd rá magad arra a harmadikra!
Mert az a szeretet.

2012. július 4., szerda

A kereset

A Devizaadósok Szövetsége szervezésével megalakult DÉSZ-I. OTP Pertársaság 59 fő felperese nevében - Dr. Madari Tibor által jegyzett - az OTP-vel kötött deviza elszámolású kölcsönszerződések teljes semmisségének kimondására irányuló keresetet, Hámori Gábor alelnök (pertársaság vezető) és fia, valamint  Tilk László Géza DÉSZ elnök kíséretével 2012.07.04-én érkeztette a Fővárosi Törvényszékre, mely alkalommal illetékbélyegben lerovásra került az 1,5 millió forint perilleték is. Részletek a 2 hét múlva e tárgykörben megrendezett sajtótájékoztatón ismerhetők meg. 

Mint többek előtt ismeretes, a szövetség szervezésében felálló pertársaságok közül nem ez az első kereset, ami a Fővárosi Törvényszékre érkezik. Az első devizaadós pertársaság keresetét - amely pertársaságot a szövetség szervezett - Dr. Bense László Erik nyújtotta be Május hónapban. 

A későbbiekben további keresetek beadása várható, ugyanis a szövetségben folyamatosan megy a pertársaságok szervezése a bankonként elkülönült percsoportokban. Egyes percsoportjainkban már több pertársaság is működik. A szervező munka az Interneten a szövetség fórumaiban zajlik. 
A kísérők. 
A kereset.
Várakozás.
Másfél millió forint illetékbélyegben. 
 Megvan. 

2012. június 21., csütörtök

Ismerős arcok: Az utolsó magyar



Szöveg:

Bürokraták és pénzemberek irányítanak minket
Hazug szólamok, ígéretek tartják alul a szintet
Utat keresve, tapogatózva, egymásra lépve élünk
Megnyomorítva, mindent feladva, szánalmas lesz a végünk

Refr.:

Századok bűnét üvöltöm magamból
De nem tudom ki hallja, a világ csak röhög rajta
A napot nem látom már lassan a falaktól
És egyre gyengül a hangom, szavam a porba hull

A múltunkat nem ismerhetjük, hisz tanulhatnánk belőle
A vágyainkat megvakítják, hogy ne nézhessünk előre
Testvéreink eltaszítva, a falakon kívül állnak
Anyjuk nélkül szebb jövőt, reményt hiába várnak

Refr.

Ha évek múltán erre jársz majd, tiszta lelkű vándor
S meglátod, hogy mi maradt itt e gyönyörű, szép hazából
Vidd el a hírt a nagyvilágnak, hogy minket nem zavar
Jöhet bárki, hisz elpusztult az utolsó magyar.

2012. június 16., szombat

Ő még csak 14 ... bocs 58 lesz holnap

Márta dalcsokor.
Dalcsokrom, életem párjának, jobbik részemnek 57 és most már 58. születésnapjára is. Ha csak nem születik új dal neki, akkor ez már így is marad.
A szerző-dalnoknak feltűnik Végzete Asszonya Debrecenbe költözködésének első napján. Ám ez a felismerés csak kicsit később tudatosul, azaz válik dallá.


A szerző-dalnok elköszön egyéb női jelöltektől, mert tisztességes és hűséges szeretne lenni a Végzet Asszonyához.

A szerző-dalnok szexuális felfűtöttségében égető hiányát érzi párjának a vágyak redőzte álmok lepedőjén.

A szerző-dalnok rádöbben rabságára, hogy behálózták, ezer szállal.


majd 38 év múltán

A szerző-dalnok készül a halálra, ám meggondolja magát, mert itthon a család.

A szerző-dalnok – míg ág már alig reccsen - elmereng egy hajnalon, a teremtés csodáján és ódát zeng párjához.


Az emberiség tengerének cseppje az EMBER. Az emberi társadalom tengerének cseppje a CSALÁD, egy férfi és egy nő, szerelme, szövetsége, életközössége. Végzetesen egymásra vagyunk utalva, mi férfiak és nők. 

A Végzet Asszonya, az én végzetem, jobbik részem Németh Márta. Így köszöntöm dalcsokrommal – a neki írt dalaimmal – 57. születésnapján, na meg most az 58.-on is. :)

Továbbra is időszerű - és napjainkban is aktuális - viszont még egy neki írt dal, így "esmétlés onnat hogy": 

Nézd fenn az égen
Nézd fenn az égen, hogy tűz a Nap.
Mégsem láthatod, az igaz utakat.
Felettünk felhőt, kerget a Szél,
Hideget ont és mi, nem állunk elé.

Nézd fenn az égen, a sápadt Hold virít,
Láthatod a Sárga Rózsa szirmait,
De itt nem találod, mert kavarog a Fény
A Fagy foga oly kemény, kemény.

Mondd Kedvesem, miért élsz? Erőt adj nekem,
Hogy a Sárga Rózsa szirmait a Kertbe szétvigyem,
Hol sok ember vár s kókadt minden virág,
Várják az Urat, tán majd ad csodát.

2012. június 13., szerda

Csírás galuska

Drága nagyanyám, Szilágyi Julcsa de gyakran megcsinálta és én meg kétpofára ... ma is nagyon szeretem ...

1.              A krumplit megpucoljuk, pépesre lereszeljük.
2.              A reszelt krumplihoz annyi lisztet keverünk, hogy nokedli állagú masszát kapjunk.
3.              Sózzuk, borsozzuk.
4.              Forrásban lévő vízbe szaggatjuk nokedliszaggatóval vagy kanállal.
5.              Ha feljött a víz tetejére, kiszedjük.
6.              Közben a szalonát és egy fej hagymát apróra felkockázzuk, a szalonát megpirítjuk, ha kevés a zsíradék, ami kisül belőle, akkor egy kis zsírral vagy olajjal bővítjük majd a hagymát rádobjuk, és üvegesre pirítjuk, és a galuskára öntjük a szalonás hagymás zsírt.
7.              Összekeverjük, tejföllel tálaljuk.



2012. május 29., kedd

Újratemetés? Magyarnak lenni?

A Wikipédia nem ismeri a fogalmat. Igazán én sem. Mi is ez az újratemetés, amit most jogászkodtak szét Erdélyben a román hatóságok. Nem engedték be Nyírő József hamvait. Mi is ugrik be az újratemetés kapcsán? Nagy Imrének is volt újratemetése, ahol a jelenlegi Kormányfő még ifjúként mondott beszédet. Nagy Imre hamvait nem kellett hazahozni, mert itthon voltak. Mondjuk nem voplt egyszerű eset, mert meg kellett keresni. Bem apó hamvait hazavitték Lengyelországba, ám nem engedték a földbe helyezni, így "lebeg" miután kitért a keresztény vallásból, muszlimmá vált és török pasaként fejezte be kiemelkedő  pályafutását. Hogy úgy ne mondjuk idegenlégiósként. 
Mi is hát az újratemetés? 
Én azt hiszem politikai demonstráció. Egyfajta elégtétel, "igazságtételi" kegyelet megadás formájában. Szervezett és demonstratív. Hohó. Horthy Miklós újratemetését se feledjem. 
Most megint olyan blamázs ért bennünket Nyírő József - a "székely apostol" - újratemetése kapcsán, mint Sólyom László ex. államfő hídjárata kapcsán, mikor a szlovákok nem engedték be, mert helyben járatták. És még csak bocsánatot sem kértek. 
Igen, mi kezdeményezünk ilyenkor és nem hagyják. Mondhatnók pestiesen úgy is, hülyére vesznek minket. Vagy mi csinálunk hülyét magunkból? Hát nagyon úgy tűnik, ez most nem jött be nekünk. Nem hiszem ha az EURÓPA Tanácsban vagy Parlamentben ott méltatlankodnánk, hogy körbe ne röhögnének minket. 
Nem jönnek be nekünk  az ilyen dolgok, úgy tűnik. Magyarország határai ott vannak, ahol a nagyhatalmak kijelölték. Mások fennhatósága, úrsága alatt meg az a táncrend, ahogy az ottani urak döntenek. Ha nem akarnak beengedni minket, nem engednek. Még akkor sem, ha elvileg jogunk lenne rá.
Nemzeti sérelem? Vagy blamázs? Egy biztos, nem egyszerű magyarnak lenni. "Ha gyenge vagy vernek, ha erős kergetnek, én jó uram Isten, nehéz az embernek"
Éppen most Pünkösd előtt beszélgettünk Ádikámmal, hogy ő kicsoda? Hogy ő magyar? Egy ötéves magyar? Igen-igen, mondom neki,  hisz tudod ugye, hogy anya is magyar, apa is magyar. Erzsi nagyi is magyar, Lajos papa is magyar, Márti nagyi is, no meg én is Laci papikád is. Ádi - az ötéves magyar, látom rajta - mélyen belegondol, hát akkor ő is magyar. Hiszen a családban mindenki magyar.
Én már nem is emlékezem mióta tudom, hogy magyar vagyok. Talán amióta eszemet tudom. Mindig is magyarnak tudtam magam, ám hogy ki mondta először, egyáltalán a kérdés hol és miként merült fel számomra? Nem emlékezem. Amióta tudom, mindig így tudom. 
A mi ötéves magyarkánk, már biztosan tudja, hogy ő magyar. Ám ugye jó-e ez? Ha az ember magyar?  Milyen is magyarnak lenni?  Ezt legjobban - ha lehet ilyet mondani - ismerőseim közül a tavaly elhunyt - most lesz "hazatérésének" első éves évfordulója - Czifrák András igaz barátom, barátunk tudta. És nem csak érezte, tette, el is mondta nekünk. 

2012. május 14., hétfő

Nyelvével él a nemzet: Ezt csak a mi nyelvünkkel lehet megtenni!


Nyuszika és a róka találkoznak az erdőben.
Nyuszika köszön:
- Szia vörös!
- Te engem ne vörösözz le!
- Miért, jobb lenne, ha lerókáználak?

Két egér beszélget a kamrában:
- Rád fog esni a margarin!
- Rámamargarin?

- Mondja Kovács bácsi, maga mit szokott tenni, ha este nem tud elaludni?
- Én? Elszámolok háromig, és már alszom is.
- Tényleg? Csak háromig?
- Háromig, de van úgy, hogy fél négyig is.

- Kislányom, teljesen egyedül oldottad meg ezt az egyenletet?
- Nem. Két ismeretlennel.

- Miért nincs bástya a vonaton?
- Mert a vonat nem vár.

- Hogy tanítja a varázsló úszni a pókot?
- Hókusz, pók ússz!

A tehén bonyolult állat.
De én megfejtem.

- Miért nem gyűjt a darázs vasat?
- Mert azt a MÉH teszi.

- Akarsz sokat keresni?
- Igen.
- Akkor jól elbújok.

Mi van a tömegsír felett?
- Csapatszellem!

Mi a bio fajgyűlölet?
- Két kopaszbarack üt egy cigánymeggyet.

Mi lesz a kígyó és a kenguru keresztezéséből?
- Ugrókötél.


Mi van az idegbeteg ló lábán?
- Pszichopata.


Mi lesz a kecske és a kacsa kereszteződéséből?
- Mc Donalds.

Miért van a méheknek királynőjük?
- Mert ha kormányuk volna, nem lenne méz.

Mennyi az ember átlagos alvásigénye?
- Csak még öt perc.

Mi kell a sörösládák cipeléséhez?
- Rekeszizom.

Ki követi el a legtöbb összeadási hibát?
- Az anyakönyvvezető.

Milyen az arab lopakodó?
- Teve mamuszban.

Milyen mértékegységgel mérik a malac hosszát?
- Rőfben.

Miért nem játszik a tűzoltózenekar betonon?
- Mert olyan hangszer nincs.

Mi lesz abból, ha két busz összeütközik?
- Két rombusz.

Honnan tudod, hogy egy politikus hazudik?
- Mozog a szája.

Milyen buli van az intenzív osztályon?
- Eszméletlen!

Miért nehéz a nőknek érző, törődő  és jóképű férfit találniuk?
- Mert azoknak a férfiaknak már van pasijuk.

Nénike odamegy a sírásóhoz a temetőben.
- Megmondaná aranyoskám, merre találom a 41-es parcella 34-es sírt?
- Borzasztó alakok maguk! Elmászkálnak, aztán meg nem találnak
vissza!

Nyelvével él a nemzet: Aki nincs velünk


Rákosi Mátyás: Aki nincs velünk, az ellenünk van.
Kádár János:  Aki nincs ellenünk, az velünk van.
Grósz Károly:  Aki ellenünk van, az is velünk van
Gyurcsány Ferenc:  Aki még mindig velünk van, az nincs magánál.
Orbán Viktor:  Aki nincs velünk, az nincs is.

2012. május 2., szerda

Ó ne!

Sohase higgyetek a szemeteknek

Hé, gyerekek, figyeljetek
Elmagyarázom a bűvészetet
A pódium áll, a rivalda kész
Zajlik az össznépi megtévesztés
Nézd, az ott a kincs
Csiribi-csiribá, s híre sincs
Az elme villog, dől a szöveg
S úgy, ahogy én is, jól megeszed

Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek

Tapsra vár, ha becsapott már
S él belőled, mint a király
S minden csaláshoz van elég ész
És a bilincsből mindig kifér a kéz
Kérdezed, s félrevezet
S jól esik, hogy elhiheted
Egy széles mosoly, csak neked
S úgy, ahogy én is, jól megeszed

Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek

Néhány földön jártam
Néhány cirkuszt láttam
De jegyet veszek, s ráfizetek
Megismétlik a trükkjeiket
Nézek, mintha látnék
S ő minden törvényt átlép
A szemembe küldi a fényt
Így lesz a fejben sötét

Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek

Néhány földön jártam
Néhány cirkuszt láttam
Itt a piros, ott a piros
Itt úgysem lehetsz túl okos
Tudom, mindez játék
Szabályos, csak másképp
A szemembe küldi a fényt
Így lesz a fejben sötét

Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek

Hé, gyerekek, figyeljetek
Elmagyarázom a bűvészetet
Ott lenn a tömegben, ott a helyed
Kiválaszt és beköti a szemed
Táncolj körbe, jó bohóc
Annyira jó, hogy meghatódsz
Hallod a tapsot, s nagyra nősz
Ez nagy mutatvány, s újra bedőlsz

Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek

/Sztevanovity Dusán/

2012. április 17., kedd

Billentyűzet


Az ember néha rácsodálkozik a környezetére, hogy mikkel ( na meg ugye kikkel? :) ) van körülvéve. Csodálkozásom tárgya ez az izé, hogy akkor hány billentyűs is? 

2012. április 16., hétfő

Eladhatóság vs. Lakhatás

Úgy tűnik a VÁLSÁG - vagy helyesebben változás - tartós lett. A válság szó ugye nyelvünkben negatív értelmű, olyan kedvezőtlen jelenség, amin túl kell lenni, avagy megoldandó. 
Általában is beszélünk értékválságról (értékváltozásról) ám én most egy konkrét és húsba vágó kérdéskörre kívánok rávilágítani.
Hogy, hogy nem 1990 óta figyelem a Fővárosi lakóingatlan-piacot.  Még "lánykoromban" (akit ugye elülről, hátulról oldalról is lehet ...) a PM ZÁVKHI (majdani Kincstári Vagyoni Igazgatóság) igazgatóhelyetteseként afféle jó számadóként keletkezett az a perverznek is mondható igényem, hogy lássam a hazai ingatlanpiac mozgását, az árak változását és a forgalmat. Ez az igény (esetemben szenvedélyes ember lévén vágy) abból eredt, hogy az akkori főnökeim, az újratermelhető nemzeti vagyon 52 %-át meghaladó felépítményes ingatlanokból szó szerint mindent el akartak adni. A külföldi befektetőknek. Hiszen ugye nekünk bennszülötteknek akkor sem volt - lehetett - megtakarításunk és máról holnapra éltünk, ahogy ma is. Már 1990-ben is (ez a fiataloknak szól) elviselhetetlen volt az államadósság és persze mindezért akkor is - ahogy most is - a közmegítélésben ( értsd a korabeli mainstream médiát) mi voltunk a felelősök. 
Tele volt a púpom - mondhatnám padlizsánom - azzal a körülménnyel, hogy a volt munkásőrségi ingatlanvagyont osztogatták, fosztogatták és már a sakkszövetség is majdnem kapott egy 1000 m2 feletti központi helyen fekvő iroda-raktár együttest. Nem tudom jut-e még időm leírni ezeket az időket, ám a lényeg az, hogy nagy szükségét éreztem az ilyen irányú tudásnak ismereteknek. Mi korabeli ingatlanvagyon-kezelők akkor még nem ismertük az úgynevezett nyugat-európai ingatlanértékelési módszereket, így hatalmas kincsnek számított számomra az akkori ÉGSZI, azaz Építésgazdasági és Szervezési Intézet, az ÉVM azaz  Építési és Városfejlesztési Minisztérium háttérintézete által készített magyar nyelvű fordítása az úgynevezett TEGOVOFA-nak ( ma TEGOVA), az első hazai fordítása a mai EVS-nak azaz Európai Értékelési Szabványoknak.  Azóta - képzavarral - 22 év folyt le a Dunán. 
Sok minden történt, sok minden változott, többek között nekem előállt - maszek - több mint egy millió kínálati  hírdetési adat, a jelentős ráfordítással létrehozott és védett adatbázisomban.  Így ma én vagyok azon kevesek egyike - ha nem egyedül én - aki meg tudja mondani hogy 1996 tavaszán például a Rottenbiller utcában milyen árakon és milyen lakásokat kínáltak. 
Mindezzel a bevezetővel csak szakmaiságomat kívántam felvillantani, hogy akinek számít lehetősége legyen hitelesnek vélni a következőkben leírtakat. Csapjunk is bele. 
Az ingatlanértékelő szakma (mert azóta szakma lett, sajnos államilag elismerten még mindig csak OKJ-s minősítéshez kötötten - az ingatlan-értékelés) előtt evidencia, hogy minden értékelésnek célja van. Ez a laikusnak már önmagának is gyanúl lehetne, ha odafigyel, hogy hogy is van az, hogy ha ilyen céllal értekelik, akkor ennyi, ha olyan céllal értékelik a szakemberek akkor meg annyi. És lám, máris elérkeztem oda, ahol nyugszik az eb, ahol a kutya el van hantolva. Mert ezen a ponton ki is jelentem - és bármely bíróság előtt igazolom - hogy messze nem mindegy az, hogy valamely lakóingatlan milyen szempontok alapján - azaz milyen céllal - kerül felértékelésre. 
Nagyon nem mindegy, hogy lakni kívánunk-e egy lakóingatlanban, avagy el kell adnunk. A két érték között nálunk minimum 70 % a differencia. 
Régebben még a TEGOVOFA fordítás időszakában találkoztam egy olyan fogalommal hogy "in situ". Nem is tudom miért, de mintha ez azóta kikopott volna a magyar fordításokból. Az "in situ" ugyanis akkor azt jelentette magyarul, hogy mit ér annak, aki azt rendeltetésszerűen használja, azaz ha bármilyen ok miatt ezt a szitut helyettesítenie kellene, mibe fájna az neki, azaz pénzben kifejezve milyen költségekkel járna. 
Mindezt azért szögezem le ílyetén módon - Luther nyomain - hogy minden károsultnak és devizaadósnak üzenjem, hogy ma Magyarországon a jogrend szerint, minden lakóingatlan pontosan annyit ér, amennyit a bíróság megfellebbezhetetlenül megállapít.
Sorstársak, devizaadósok! Ne fogadjátok el azt a pénzbeli értéket, amit a pénzintézetek illetve az eszközkezelő megállapít. Egyszerűen azért, mert nektek nem annyit ér. Számotokra nem az az értéke. Számotokra az értéke az, amilyen költségen ugyanolyan helyen, ugyanolyan komfortú lakáshoz hozzájuthattok. 
Ha elfogadjátok ugyanis azt a logikát és számítást, amit a pénzintézet megállapít és ugye az eszközkezelő is azt veszi alapul, úgy a következő példa szerinti forgatókönyv valósul meg:
10 millió forint az az összeg, amiért az "in szitu" szerinti állapot helyreállítható lenne, miután kényszer értékesítésre került a lakásod. Ám ez hogy is néz ki banki - avagy eszközkezelői - szemmel?
Amikor a "független értékelő" kiment a lakásodra (házadra) hogy a fedezetül felajánlott ingatlan értékét megállapítsa, már egy "oroszlánszerződés" volt a batyujában, amit a bankkal kötött. Ugyanis csak és kizárólag olyan értékelő mehetett ki - mert te ugye listáról kellett válassz - aki a bankkal és nem veled volt szerződésben, holott persze ezt is te fizetted. Mi több meg sem ismerhetted az értékelés eredményét. 
Nos nem kevés ilyen független értékelőt ismerek, akiktől jól tudom, hogy a bankok az úgynevezett PRUDENS értékelési metodikára hivatkozva, mintegy 80 %.-ta eleve leértékeltették - azaz elvárásuk volt az értékelővel szemben - a lakást, lakóingatlant. Így lett a "piaci" értéke a 10 millió forintos ingatlannak 8 millió forint. Majd ezt követően jött a banki fedezetértékelés, akik ugye a validitás kutatások és számítások alapján, a BASEL II. által meghatározott "országkockázati tényezővel" kötelezően megszorozták. Ez a tényező: 0,8. 
Így lett bizony 10 millióból, 6,4 millió forintos fedezeti érték. 
És most figyelj! Most - nemrég - rendeletet hoztak, hogy az eszközkezelő ennek az értéknek vidéken 35 %-a értékért, nagyvárosainkban 55 % -a értékért vásárolhatja fel. Példánkban ez vidéken 6,4 * 0,35 =? illetve a nagyvárosban 6,4 * 0,55 = ? . Én le nem írom ezeket a gyalázatos számokat. Számold ki te kedves olvasó. Én csak annyit mondok, ha az így kapott összegeket a 10 millióból kivonod, úgy megkapod azt a VAGYONVESZTÉST, amit a kényszer értékesítéssel okoznak neked. Megismered a károdat. 
Honfitársaim! Ne fogadjátok el kényszer értékesítés esetén (sem) a bankoktól származó ingatlanérték meghatározást, mert az nem a ti érdeketek. Hamis tanúkká váltok saját igaz pörötöknél!

Y generáció

2012. április 6., péntek

"A türelem véges az átok hathatós"

Bebizonyosodott, hogy csak meg tudja hozni a magyar törvényhozás azokat a törvényeket , amelyek fékezik, illetve gátat szabnak – persze csak a jövőben - a „külföldi befektetők” mohóságának, fosztogatásának. Hogy például lakáshiteleknél a kamat nem haladhatja meg a 31 %-ot (értsd uzsora mértéke). Lásd itt! 
Csak ugye milyen áron?  Nyolc - tíz éves szabadrablást engedélyeztek és eladták – az újratermelhető nemzeti vagyonból, az állami és önkormányzati vagyont követően - egy nagyvárosnyi ember otthonát?

A bankok, a törvényhozás, a kormányzat segédletével lám már ki is jelölték azt a mintegy 5000 ( Ötezer, nem 500 avagy 50)  otthont, ami kalapács alá kerül és a „terv” minimum 100-150 ezer. (Hogy nem szakad le az ég!) Legalább is így fest a médiatükörben, hogy úgy ne mondjuk szoktatás, beetetése alapján, amelynek forrása a PSZÁF. Aztán hogy hol lesz a vége, ki tudja?

Ha a jövőt nem is, ám a jelent egyre tisztábban látjuk a devizaadós körökben. Mi, akik annak előtte nem ismertük – nem is ismerhettük egymást - úgynevezett banki és élethelyzet köreinkbe szerveződve – cseppben a tenger - kis Facebook csoportjainkban elmondjuk – helyesebben leírjuk – egymásnak történeteinket.


A „mi és a bankár” történeteket, melyet mi sem fémjelez kézzel foghatóbban, mint Kásler Árpád és barátai napokban a YouTube-n megjelenő műfajilag nehezen meghatározható (talán lakodalmas rock zenei hátterű) régi népballadákra emlékeztető kesergő videoklippje, a népi faragásokra emlékeztető betyár, bankár és paraszt figuráival. Lásd: A Bankár és a betyár.




No a Facebook csoportokban megjelenő életképekből persze nem feltétlen a „kásleri tragikomikum” bontakozik csak ki, mert azokon a történeteken senkinek nincs kedve még jóindulatúan mosolyogni sem.
Ezek a történetek kétszeres, két és félszeres havi törlesztő részletemelésről, a bankok packázásairól, az egyes családokra papíron milliók ráveréséről, a végrehajtókról és rendőrökről szólnak, és arról a rettegésről, amelyek a bizonytalan jövőképpel rendelkezők napi szorongásairól, a szív és érrendszeri betegségek melegágyainak számítanak. Újra megbetegítik az embereket, tömegeket mint a rendszerváltás idején az 1,5 millió munkahely felszámolásával. 

Szóba kerülnek természetesen a bírák, bíróságok is – a törvényes menekülési útvonal - és a latolgatások a vészterhes jövőt célozzák. Az emberek egymást kérdezik – mert hálisten kérdezhetik és kérdezik is – hogy ki milyen helyzetben, hogy és miben gondolkodott, vagy mire jutott.  Egy kedves ismerősöm azt találta csetelni nekem (a szövetség elnökének, aki megtervezte és segítőivel megvalósította ezeket a kommunikációs fórumokat, így  rálátok mindezekre) hogy nagyon sajnál, mert úgy érzi mintha ő rákos gyerekek gondozását vállalta volna fel társadalmi munkában. Valóban szívszorító a kép és a tehetetlenség érzés  kimarná a lelket, ha nem lenne ez emberben, az emberekben a remény. Ha nem hinném, hinnénk - hol apadó hol erősödő hittel - egymást támogatva, hogy mégiscsak tehetünk magunkért és sorstársainkért egyaránt, hogy ebből a gúzsból szabaduljunk. Hogy ott áll előttünk a Törvény útja, mely minket kell védjen és minket vár.   

Gyermekkori rettenet élményem jön elő, mikor tavaszonta a konyhában a két nagy ládában a Julcsa nagyanyám pórja (Lizi nagyanyám sparhetnek mondta) alatt nevelt pelyhes kiscsibék közül, valami módon egy megsérült és a többi szétcsípte. Kannibalizmus, mondtam volna akkor – gyermekfejjel - ha tisztában lettem volna annak értelmével. Mind a törvényhozás, mind a tömegmédia és mind pedig a lakó – és munkahelyi környezet ezt mutatja fel. Ilyen tévképzetek suhannak agyamban. Vagy nem is tévednék?  

Nemrég nyílt levélben tiltakoztam a devizaadósok „bajba került” állandósuló jelzője ellen a szövetség tagjai nevében, ám ezzel együtt ténylegesen is tetten érhető ez a „társadalmi kannibalizmus”.  A végrehajtók példás szorgalma az árverések és adós üldözések során, akik hatósági személynek számítanak – államilag támogatott rablók, a királynő kalózai – a kilakoltatásokban.

KILAKOLTATÁSOK. Ugye. Jól ismert fogalmak hazánkban a negyvenes és az ötvenes évekből egyaránt, egyszer a német másszor az orosz birodalmi nyomásra. Most milyen nyomásra is? Hogy is nevezhetnénk a megszállót?  A kilakoltatásokat elrendelőit? A volt és jelenlegi gyarmatosítókat?

Mindezek ellenére, avagy éppen ezért mit is tehetünk, mit is tehetnénk egy „elkúrtuk aztán …” világunkban? Lásd: VBT Maszop himnusz.



Gyújtsuk fel a bankokat, avagy magunkat, ahogy a görögöknél azt már megtették? Ugorjunk le a tizedikről, amiről a budapesti tűzoltókra hivatkozva suttognak, hogy decemberben 30 öngyilkosságra rendelték ki őket, mert ugye a rendőr se de a mentők sem viszik el a „pórul jártakat”.  Hallgassunk indulatainkra, ösztöneinkre? Vonuljunk az utcákra, hogy ujjal mutogatva ránk az Amerikai Népszava azt ordítsa, hogy Magyarországon az utcákon a GYŰLÖLET VONUL?  Hogy a hétköznapi fasizmus minket állítson be fasisztának?

Igen. Köreinkben egyre magasabb szintre hág az indulat és a gyűlölet is. A lángok annál magasabbra csapnak, minél súlyosabb és közelibb a fenyegetettség, a jövőtlenség, helyesebben a tűrhetetlen jövőkép, az utcára kerülés réme. Mikor jön a végrehajtó és a rendőrök, mikor történik meg a kilakoltatás és hova is? Családdal ugye? Nagymamával, gyerekkel. Isznak a tűzoltók, mint a kefekötő, nem bírják nézni a tizedikről lezuhant élettelen testeket.

Valóban nincs védelem? Ez olyan lenne, mint a cunami? Megy a hír, most itt meg ott történik kilakoltatás, a hírre  pár fős kis csoportok alakulnak telekocsival, hogy a helyszínre menve fizikailag a végrehajtóval és a rendőrrel dulakodva megakadályozzák a kilakoltatást bizonyos perem médiákkal a nyomukban, azzal az illúzióval, hogy ezzel megakadályozzák a … mit is? Amíg ezek a törvények fennállnak semmit, az égvilágon semmit meg nem akadályoznak, legfeljebb elodáznak. Nincs, mert nem is lehet olyan, akik ezeket az akciócsoportokat finanszírozná, azaz önjáróvá tenné. Ám az akciócsoportokról - utcai harcosokról - csak jót, vagy semmit!

A földön lévő már nem képes önmagán segíteni, ahogy a hajléktalannak sincs egyedül ereje a visszaútra. Csak mi, akik még talpon állunk vagyunk képesek olyan erőt gerjeszteni, amely – ha másként nem megy – elrettenti azokat a gonosz erőket, a gonosztevőket, amelyek ilyen élethelyzeteket produkálnak a törvények manipulálásával és az emberi kapzsiság, kegyetlenség felgerjesztésével.

Új idők váltják a régit!

Napjaink első számú hazai felelőse, a törvényhozás és a mindenkor regnáló hatalom. Legalább is azok szemében, akik megválasztották őket. És ez nem bűnbakkeresés. Ez tény. Mert a társadalom így működik.  No és tokkal vonóval, semmi jobb meg baloldal. Semmi egymásra mutogatás. Katonakorom egy hatalmas szabálya tornyosul elém: Egy parancsnok mindazért felel, amit megtett és megtenni elmulasztott.  Mulasztásos vétségekről beszélünk általában. Ha felmegyünk az Internetre az Alkotmánybíróság weboldalára, ott külön kategóriában találjuk a törvényhozás mulasztásos vétkeit. Vétkek? Csak ideig óráig, mert a sorozatos vétkek bűnné válnak. És a bűn, minden társadalomban üldözendő. Így válnak az üldözöttek üldözőkké? Akkor kik is féljenek, rettegjenek most az események kapcsán?  Százezrek vagy ezrek? Így el is jutottam mondandóm lényegéhez, amit a dalnok így fogalmaz kisprófétai hevületében a hatvanas évek Amerikájában: „A türelem véges, az átok hathatós …”
A legkevesebb - amit megtehetünk a törvényes úton az - az, hogy bíróság elé citáljuk a bankokat és segítőiket. Gyülekezzetek! Csatlakozzatok! www.devizaados.eu

Miután mi már az "onlájnok" vagyunk, azzá szerveződtünk az imént meg is egyeztünk, meg is nyugodtunk Axauróra művésznévre keresztelt múzsa bajtársammal – egy ukrános vicc után – hogy végül is minden rendben van. Mert ha mi esetleg a törvényes úton - például a bíróságok ellenállása okán - nem is tudnánk megoldani a problémánkat, akik utánunk jönnek, azok biztosan megoldják majd, igaz ők máshová tartanak és nem csak és kizárólag a törvényes utat célozták meg, mint mi és ezáltal kő kövön nem marad. Mi tehát - mint százezrek és milliók - miért is rettegnénk? Rettegjen az, akinek tényleges oka van erre. Hiszen minél többen kerülünk az utcára, annál erősebbek lesznek az utánunk jövők. A fiatalabbak.



Az ukrános vicc így szól:
Egy nem tiszta ügylet kapcsán az ukrán átad a reklámszatyor eurót és menni készül. A partner utána szól, hogy figyu, semmi papír az átvételről? Ukrán visszaszól. Ne magyarozz má itt nekem. Tudom hol laksz. 

2012. március 26., hétfő

Borospince Sasadon

Az 50 liter feliratú főegység neve, mely az árpotenciál demonstrátor előtt áll, TIBUBOR. ( Nem MARIBOR, NEM BUBOR stb.) Így válik egy társasházi tároló rekesz, egy igen szerény ám mégis valódi borospincévé.