Márta dalcsokor.
majd 38 év múltán
Dalcsokrom, életem párjának, jobbik részemnek 57 és most már 58. születésnapjára is. Ha csak nem születik új dal neki, akkor ez már így is marad.
A szerző-dalnoknak feltűnik Végzete Asszonya Debrecenbe költözködésének első napján. Ám ez a felismerés csak kicsit később tudatosul, azaz válik dallá.
A szerző-dalnok elköszön egyéb női jelöltektől, mert tisztességes és hűséges szeretne lenni a Végzet Asszonyához.
A szerző-dalnok szexuális felfűtöttségében égető hiányát érzi párjának a vágyak redőzte álmok lepedőjén.
A szerző-dalnok rádöbben rabságára, hogy behálózták, ezer szállal.
majd 38 év múltán
A szerző-dalnok készül a halálra, ám meggondolja magát, mert itthon a család.
A szerző-dalnok – míg ág már alig reccsen - elmereng egy hajnalon, a teremtés csodáján és ódát zeng párjához.
Az emberiség tengerének cseppje az EMBER. Az emberi társadalom tengerének cseppje a CSALÁD, egy férfi és egy nő, szerelme, szövetsége, életközössége. Végzetesen egymásra vagyunk utalva, mi férfiak és nők.
A Végzet Asszonya, az én végzetem, jobbik részem Németh Márta. Így köszöntöm dalcsokrommal – a neki írt dalaimmal – 57. születésnapján, na meg most az 58.-on is. :)
Továbbra is időszerű - és napjainkban is aktuális - viszont még egy neki írt dal, így "esmétlés onnat hogy":
Nézd fenn az égen
Nézd fenn az égen, hogy tűz a Nap.
Mégsem láthatod, az igaz utakat.
Felettünk felhőt, kerget a Szél,
Hideget ont és mi, nem állunk elé.
Nézd fenn az égen, a sápadt Hold virít,
Láthatod a Sárga Rózsa szirmait,
De itt nem találod, mert kavarog a Fény
A Fagy foga oly kemény, kemény.
Mondd Kedvesem, miért élsz? Erőt adj nekem,
Hogy a Sárga Rózsa szirmait a Kertbe szétvigyem,
Hol sok ember vár s kókadt minden virág,
Várják az Urat, tán majd ad csodát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése