Szerepzavar

Mehrli Péter a Magyar Ingatlanszövetség elnöke - akit igen régóta ismerek és tisztelek - a Facebookon üzenetet küldött:

Szia!

A szarkasztikus megjegyzéseiden kívül őszintén kíváncsi lennék a véleményedre, hogy a rengeteg bedőlt hitel egészséges , elfogadható kezelésére Neked milyen megoldási javaslatod lenne a legkevesebb pénz belepumpálással a rendszerbe.

Üdv: Péter

Meglepődtem. Első gondolatom az volt, hogy fordítva ülünk a lovon, hiszen én egy szakújságíró-féle lennék mostanában, ő pedig a legnagyobb hazai ingatlanszakmai szervezet jó ideje regnáló elnöke. Hogy is van ez? Mi ez a szerepzavar? Írtam is valamit  neki röviden és hirtelen, melynek lényege, hogy szakmai avagy szakmapolitikai megoldást én nem látok, mert ez már vastagon politika. Azért konkrétum is csúszott a válaszomba, nevezetesen, hogy az "igazságos" az lehetne, ha az árvereztetés előtt álló tulajdonos, a devizahiteles adós, az eredeti szerződés szerinti törlesztő részletekkel törleszthetne, nem kavarnák bele a dologba az úgynevezett árfolyamkockázatot. (Mert ez ugye csakis spekuláció eredménye lehet.)

Azóta továbbgondoltam az ügyet és az alábbiak szerint  árnyalom a képet, amit én látok. Ezt pedig meg is osztom. 

Itt hatalmas nagy szar van!

Emberek tömegei állnak egymással szemben a barikád két oldalán. A befektetők, betétesek az egyik oldalon,  a tulajdonuk elvesztésére "váró" devizaadósok a másik oldalon. A tömegkommunikáció - akit ugye a befektetők finanszíroznak - arcátlanul hinti a "Tedd az áldozatot bűnbakká" azzal, hogy minden adósnak tudnia kellett mire vállalkozik, mert ugye az árfolyamkockázat.

Nos. A devizahiteles jelzálogrendszer - a mai jog-rendszerünkön belül - már rég nem üzlet, hanem a kifosztás és a rablás fehérgalléros eszköze. Messze nem azonos eséllyel állnak egymással szemben a játékosok, avagy a küzdő felek. Míg a befektetőknél, a betéteseknél az a tét, hogy mekkora a hozam (a rebak), addig a deviza jelzáloghiteleseknél az otthon megléte, avagy elvesztése. Más ugye a lopás, és megint más a rablás. Más ugye egy baleset és megint más egy tömegkatasztrófa. Másként reagálnak az emberek. Felsejlik előttem a 2003. évbeli "fekve ugatásom" amikor az ingatlanértékelők független értékelési munkáját veszélyeztették a bankok, azaz ők mondták meg az értékelőnek mekkora is legyen az az érték, és aki nem engedelmeskedett az nem kapott megrendelést. Bizony akkor már ilyen irányú veszélyről huhogtam a billentyűkkel, ami mára be is következett. 

A tömeges árverések, illetve az azt követő kilakoltatások dolgában, nem az a fő gond, hogy ezáltal a nagy tömegben piacra kerülő lakóingatlan tömeg bedönti a piacot. Ez csak egy az ingatlanpiacra koncentráló nem is alaptalan vélelem. Nem ez a kérdés!

Ha ez így folytatódik - azaz a tömeges árverések és kilakoltatások megindulnak - úgy az sem a kérdés, hogy lesz e népfelkelés - ahogy az arab országokban - hanem az mikor lesz és kik vezetik. Mert bizony, ahol nagy a szükség, ott közel a segítség. Lám a nép hangja:

Vadászkutya legyek, ha a tömeges árverésekre és kilakoltatásokra nem indul be a Magyar Nemzeti Gárda és nem csatlakoznak hozzá a 20 %-ban munkanélküli fiatalok, valamit a százezernyi devizaadós. Nem lesz annyi hely a börtönökben és a fogdákban, ahová a gárdistákat bezsuppolnák, hiszen egy ilyen, a barikád egyik oldalán a családi otthonokat védő hazafiak, a másik oldalon a pénzzel fizetett, a pénzesek érdekeit védő zsoldosok állnak. Nos az ilyen szembenállásoknak bizony nagyon kiszámíthatatlan a kimenetele. Érdemes odafigyelnünk a forrongó arab térségre.