Vén kecske és a só

A szerző anonim: A tojás után a só is...

1. Úgy szeretlek édesapám, mint az emberek a sót. A magyar meséknek mindig komoly tanulságuk van!
2. A kecske imádja és nyalogatja a sót, ha teheti, megkeresi..3. A marhák egészségéhez "marhasót" adnak a jó gazdák a takarmányhoz.
Ugye nem gondoljuk, hogyha az állatoknak szükségük van a sóra, akkor az ember képes nélküle egészségesen élni?
4. A királyok régen ügyeltek rá, hogy az országban, ha csak lehet, legyen egy sóbánya. Ha nem volt, akkor az országnak ügyesen kellett lavíroznia, hogy mindig meg legyen a szükséges mennyiség, hiszen
                                      A SÓ AZ ÉLET.
Nagyon nehéz több évtizednyi agresszív agymosást helyretenni. Nem mennék bele összeesküvés elméletekbe, de sok mindent megmagyaráz, ha a dolgok mögé látunk és nem csak a felszínt nézegetjük.
A krónikus sóhiány először a vesét teszi tönkre szépen csendben, fájdalommentesen. Utána jön a szív és érrendszer, majd a többi szerv, leggyakrabban a II. cukor betegség.A szervezet igyekszik tolerálni egy ideig, ha mi rosszul bánunk vele.Ide sorolom a sok műételt a rengeteg adalékanyaggal, kivont, liofilizált, módosított stb. alkotóelemmel, amivel szervezetünk évtízezredek alatt sem találkozott, így idegenként, ellenségként, feldolgozhatatlanként kezeli. De a só elengedhetetlen az egészséges élethez és nem adjuk meg neki kellő mennyiségben.
A legfrissebb kutatások is bizonyítják, hogy nem lehet annyira sok sót enni, hogy ez okozzon problémát pl. magas vérnyomást. Ez egy téveszme.Sajnos nagyon sok orvos sem néz utána a kutatásoknak, csak elfogadja, amit sulykolnak.Ha elővenné az egyetemi tankönyveit megtalálná benne, hogy ideális esetben a szervezetben a NaCL (só) és a KCL (kálium) aránya 30:1-hez kell legyen. Intelligens szervezetünk a végsőkig védi az életet, ezért szinte a halál pillanatáig igyekszik a vérben fenntartani ezt az arány. Nem véletlen, hogy a Ringer oldat is ezt tartalmazza, illetve - ha jók az értesüléseim - a legutóbbi időkig, mert 1-2 évemegváltoztatták az arányt benne, akárcsak a laborleleteknél atól-ig referencia értéket, ami sajnos igen rossz irányba viszi el a dolgot.Ideális esetben a szervezetben 142 mol/l kell legyen a NaCl, azaz a nátriumklorid (só) mennyisége. A legtöbb magyar ember ezzel sajnos nem "büszkélkedhet". "Áldásos" következménye a hibás reklámnak.
Pedig ha egy egészséges embert, főként kisgyereket megfigyelsz, akit engednek a szülei úgy étkezni, ahogy ő kívánja, még a paradicsomot is megsózza. Miért is? Ja, hogy a paradicsomban magas a kálium szint és így helyreáll az egyensúly? Ki gondol közülünk erre?Nagyszüleink egyszerűen tudták, hogy ezt vagy azt így kell enni pl. a paradicsomot sózni kell, a görögdinnyét zsíros kenyérrel kell enni (a vitaminok egy része zsírban oldódik), a szalonnát hagymával kell enni (a hagyma rendben tartja a koleszterin szintet) stb.Nem tudták ők ennek tudományos magyarázatát, csak megszokták gyermekkorban, hogy mit mivel helyes együtt enni. Éltek is 90 feletti életkort és legtöbbször "ágyban párnák közt" végelgyengülésben haltak meg (hacsak nem volt háború pl.).
Hol vagyunk mi ettől, az én korosztályommal (59) tele vannak a rendelők. Alig vonszolják magukat, súlyos rendszerbetegségekkel küzdenek. Ki gondol rá, hogy hol rontották el, hol az alap hiba. S ma már így adjuk tovább, beteggé téve szeretett gyermekeinket, unokáinkat.
Egy magyar kórboncnok orvostól nemrégiben azt olvastam, hogy "amikor kezdtem a pályámat, alig találtam olyan embert, akinek a veséje beteg lett volna, manapság alig találok egészségeset...". Ő már csak tudja, ő a legjobb diagnoszta.
Ez teljesen egybevág azzal, hogy a 60-70-es években kezdték el a hadjáratot a só ellen. Manapság tiszta sóhoz is nehéz hozzájutni. Szinte mindegyikben van "-", ami valamilyen káliumszármazékot jelent. S ez gyakran elképesztő mennyiséget tesz ki, pl. a Horváth Rozi féle só 30 %-a kálium. Tessék visszanézni, mit írtam, mi a helyes arány a szervezetben? 30:1 az NaCl és a KCl.Így aztán nem csoda, hogy ennyire beteg a magyar ember.Persze még sok oka van, de fizikai szinten bizony a só hiánynak előkelő a szerepe. (Összetett kérdés ez, belemehetnénk egyéni és csoport karmába is.., a helyes útról való letérésre, mely lelki betegségeket okoz és fizikailag is jelez, de most nem ez a téma.)
Egy saját tapasztalat:Két éve hideg huzattól lebénult a fél arcom. Több, mint 10 éve nem voltam orvosnál, de mivel ezzel nem boldogultam az alternatív módszereimmel, kénytelen voltam elmenni. Úgy megörült nekem, hogy azonnal teljes kivizsgálásra küldött. A kardiológussal karöltve ki is derítették, hogy magas a vérnyomásom. 150-155 szisztolés értéket mértek, 65-80 közötti diasztolést és 45-56 közötti pulzust. No az utóbbi kettővel egyáltalán nem foglalkoztak, csak és kizárólag a szisztolés értékkel. A legfrissebb amerikai kutatások szerint akkor lehet magas vérnyomásról beszélni, ha a diasztolés érték tartósan 90 fölött van. Nálam szó sem volt ilyenről.Azonnal kaptam három gyógyszert, melyet "sajnos életem végéig szedni kell".
Mondanom sem kell, hogy mai napig bontatlanul ott van mindhárom a polcon. Az orvosi kommunikáció hatása alatt szinte zombiként én is kiváltottam. Jó tapasztalat volt ez arra, hogy sokan miért képtelenek jól működő alternatív módszert végigvinni...
Tehát végiggondoltam, hogy mit tudok, mit csinálok rosszul, mi a lelki ok, mit kell változtassak. Régóta halogattam, hogy jobban odafigyeljek a vízivásra és a sózásra. (Ötven évig éltem sószegény diétán, gyerekkori orvosi tanácsra, azt hiszem csak a gondolkodásomnak és az egyéb életmódomnak köszönhettem, hogy nem ültem én is a rendelői folyosón naphosszat.)
A lényeg:Beosztottam a napi 2,5 liter vizet, és figyeltem rá, hogy amikor idő van, megigyam. Elhagytam a reggeli édes tésztát (túrós batyu, kakaós csiga, briós stb.) és áttértem a vajas, tejfölös vagy gabonakrémes rozskenyérre, melyet alaposan megsóztam és zöldséggel ettem, vagy rántottára, mivel lakto vega étrendet követek. 4 hónap alatt a vérnyomásom tartósan beállt 120-130 per 70-80 közé. A mostani kánikulában is tartom ezt, bár ma már ritkán mérem.
Ebben a hőségben minden negyedik pohár vízbe teszek egy nagy csipetnyi sót és arra gondolok, hogy levest iszom, így lecsúszik. Muszáj pótolni a kiizzadt sót. A nyomelemek pótlására pedig a megfelelő zöldség - gyümölcs étrendet javaslom, amit lehet, ebben a nagy melegben nyersen.
Egy angol orvos utána eredt a hirtelen szívhaláloknak, melyek elsősorban sportolók között voltak gyakoriak, ill. ennek volt nyoma. Azt találta, hogy minden esetben, ismétlem minden esetben felborult a szervezetben a NaCl:KCl arány. Ezek a sportolók (fiatal felnőttek és gyerekek) zömében vega étrendet követtek, sok szóját (a szójában baromi magas a kálium aránya, mi itt a Kárpát-medencében nem is ettünk szóját, de még az állatainknak sem adtunk) ettek, ittak, nagyon keveset sóztak és egy meccs vagy edzés után szomjukat nem sózott vízzel, hanem kólával oltották. Emlékezetes az a fiatal magyar focista esete, aki a feleségével és kicsi gyermekével élt kinnGörögországban és egy meccs után lenyomott egy flakon kólát, összeesett és meghalt.Diagnózis: szívmegállás. Nem megyek bele a részletekbe...  Szóval így...

Tanmese évezredek homályából

A fejedelem, hogy hatalmát demonstrálja megrendel Indiából egy hím elefántot. A megbízás úgy szól a beszerzőknek, hogy a leghatalmasabb elefántot szerezzék be, ami jól kifejezi a hatalom erejét. El is mennek a meghatalmazottak Indiába, jól körülnéznek és meg is találják a Leghatalmasabb Hímet. Nem olcsó. A fejedelmi kincstár sem korlátlan, így megveszik, ám a gondozóját már kispórolják az üzletből. Hazaérkeznek. A fejedelmi tanács tanácstalan, hogy akkor most hova is legyen a hatalmi jelkép, így abban maradnak hogy az legyen szabad. Azaz ő döntse el hol kíván tartózkodni. A hím elefánt él is a lehetőséggel és körbe bolyongja a fejedelmi fővárost, majd végül úgy dönt hogy a nagy piac illik hozzá, kaja is van meg nem unalmas.Mindig történik valami. Működésbe is lép. Hol ezt, hol azt a zöldség sort rendezi át, ám a változatosság kedvéért más árus utcákat is meglátogat. Aztán mikor rájön a hímgörcs, semmit nem kímél. Mindent lerombol dühében, amit csak ér. Először csak bámul a nép, mert ugye egyszerre a legnagyobb elefánt sem lehet ott mindenhol, hol itt, hol ott keletkezik hatalmas kár. Egy idő után a kereskedők köreiben elfogy a türelem és nagygyűlést szerveznek, ahol kifejtik, hogy ez már tűrhetetlen, amit a Fejedelmi Szimbólum művel. Gerjed a népharag. Hogy mit is képzel az a Fejedelem? A kereskedők gerjesztik a hangulatot és a dolgok odáig jutnak, hogy alakuljon képviselet, delegáció, akik a nép nevében a Piacról jól elmennek a Palotába és közlik a fejedelemmel, hogy ez így nagyon nem lesz jó, mert ... Meg is alakítanak egy népes küldöttséget, mely megválasztja a vezetőjét és a népes Méltóság Menet a Piacról meg is indul. Ahogy közelednek a Palota felé a menet egyre ritkul. Eltűnnek a kísérók, majd a menet utolsó sorai sorra foszlanak. Mire a Palota Kerthez ér a menet és a vezető visszatekint, már csak 12 követője van a választmányból. A palota ajtajánál ahogy visszapillant méltóságos meneteléséből, már csak három követőt lát. Aztán amikor a trónteremhez ér és visszapillant, már senki nem áll mögötte, ám nincs mit tennie mert az ajtónállók már penderítik is befelé a trónterembe. A teremben szemben a bejárattal ül hatalmas és aranyos trónján a fejedelem. Jobbján a papság, balján a nemesség, karéjban pedig a testőrség. A fejedelem protokollnak megfelelően először szól és nyájasan fordul a népi vezetőhöz: Üdvözlünk kedves Juszuf alattvalónk. Már tudunk rólad. Bemutatjuk kíséretünket - és a körül levőkre mutat - egyben sajnáljuk, hogy neked ugyanerre nincs módod. Ám kicsire nem adunk, így nagy érdeklődéssel várjuk, hogy közöld velünk, tolmácsold a népakaratot a Fejedelmi Szimbólum dolgában, mert úgy értesültem az általa okozott károk kapcsán az indulatok már az egeket verik. Mi is lenne akkor a javaslat? A népvezér erősen meg van szeppenve. Hirtelen nem is tudja mit mondjon, majd feltalálja magát: Ó dicső fejedelem, mindegyik fejedelmek legnagyobbika, amit jól prezentál a Hatalmas, Fejedelmi Szimbólum, a legnagyobb szabad elefánt. Csak azért bátorkodtam színed elé járulni Ó Isten után Leghatalmasabb, népünk akaratát kifejezni, mert mi a Piacról úgy gondolnánk, ez a hatalmas hím elefánt nem tud magával mit kezdeni, így sürgősen kéne már neki egy nőstény.

És hogy ez egy igaz mese, lásd: Egy hím_elefánt 300.000_dolláros kárt okozott a nőstény miatt.

Devizaadós / devizahiteles érdekvédelem, bírósági ügyek, kérdések az OBH elnök asszonyához Dr. Handó Tündéhez

Előzmények dióhéjban

A devizaadósok jog –és vagyonvédelme, valamint a fogyasztóvédelem területére nézve az erővel és a joggal való visszaéléssel szembeni küzdelmünk

- a médiában

- az utcán

- a parlamentben

- a bíróságokon

bontakozott ki, az elmúlt három-öt  évben. Egyéni jogvédők, fogyasztóvédők, média személyiségek és szakemberek, bejegyzett és törvényes egyesületek, alkalmi és az Interneten jelen lévő formációk léptek a színre egyben kezdték meg tevékenységüket.

2004 és 2009 közötti időszakban kialakult egy társadalmi réteg, melynek megélhetését, létét fenyegetik egyfelől a bankrendszer, másfelől a magyar állam, az államhatalom az úgynevezett deviza-nyilvántartású –és elszámolású kölcsönszerződésekből eredően.

A 2001. évet megelőzően Magyarországon a hivatalos fizetőeszköz a forint volt, miáltal a kölcsönöket és hiteleket forintban folyósították a pénzintézetek. A 2001. évi jelzáloghitel rendszer bevezetésével a közelgő EU csatlakozás (2004) előkészítése folyamatában, az úgynevezett jogharmonizáció során liberalizálták a deviza kereskedelmet, így a törvényhozás lehetővé tette a devizában történő kölcsön és hitelfolyósítást. Ennek jogosságát és szükségességét napjainkra többek között az is igazolja, hogy mintegy 500 ezer magyar állampolgár devizában jut jövedelméhez. Ezek az EU csatlakozás előtti folyamatok az úgynevezett jogharmonizáció keretében a poszt szocialista országokban is lezajlottak. Megjelentek tehát az EU-n belül is a devizahitelek, magyarul amikor a magyar állampolgár devizában veszi fel a kölcsönt (hitelt) és devizában is törleszti.

Álljunk meg egy pillanatra. Vegyük újra.

2001-2004. évek között a forintkölcsönök mellett az EU csatlakozás szerves részeként megjelentek a devizakölcsönök. Így kettő kölcsönfajta nyert engedélyezést, legitimációt, úgymint

- forintkölcsön, amely esetében forintban vesszük fel a kölcsönösszeget és forintban is törlesztjük,

- devizakölcsön, amely esetében devizában vesszük fel a kölcsönösszeget és devizában törlesztjük.

És ekkor jött (nem a Tenkes kapitánya) a nevető harmadik, amit a bankok devizaalapú kölcsönnek titulálnak (összemosva ezt a törvényes devizakölcsönökkel)  mi devizaadósok pedig deviza-nyilvántartású –és elszámolású kölcsönnek nevesítünk, azaz különböztetünk meg az előző két kölcsöntípustól. Ebből a körülményből fakadóan devizaadós az – definíciószerűen – aki ez utóbbi „harmadik tipusú találkozás” szenvedő alanya lett, tehát deviza nyilvántartású és elszámolású kölcsönszerződést kötött.

A banki adatszolgáltatás alapján – mert ezt csak ők tudhatják pontosan – a médiában mintegy 720 ezer ilyen kölcsönszerződésről beszélnek. A pártpolitikában ezt a számot durván kettővel vagy hárommal szorozva 1,5 – 2,1 millió közvetlenül érintett emberről, devizahitelesről beszélnek.

A közbeszédbe bekerült a „pórul járt devizahitelesek”, „pórul járt devizaadósok” fogalmai, a politikai pártok némelyike a választási küzdelemben a devizahitelesek és a devizaadósok megmentőjeként adta elő magát. Van is mitől menteni ezeket a családokat, embereket amelyek és akik  élethelyzetében drasztikus változások álltak elő a nevezett időszakban (2004-2010) hiszen a havi törlesztő részleteket a bankok egyoldalú „szerződésmódosításokkal” átlagban a kétszeresére, háromszorosára emelték, tehát kétszer, háromszor akkor havi törlesztő részletek követeléséig jutottak el, úgy hogy a tisztességes befizetések mellett pedig a nyilvántartott tartozás is emelkedett. Nevezzük nemes egyszerűséggel ezt a helyzetet bátran világcsodájának. Ilyen a világon nincs. (Vagy mégis?) Tudni érdemes azt, hogy például az ingatlanfedezetű kölcsönöknél az átlag 10 milliós kölcsön összegnél a havi törlesztő részletek átlag havi 70 ezer forintról 140 ezer forintra emelkedtek akkor, amikor a hazai átlagos havi nettó jövedelem 145 ezer forint. Ami azt jelenti, hogy egy átlagos két gyermekes család, két családfenntartója egyikének teljes jövedelmét viszi a havi törlesztés és a másik kereső jövedelme kell fedezze a rezsit és a megélhetést. Csodálkozik-e valaki ezek után, hogy a fiatalok nem vállalnak gyereket?

Ez az anyagi –és pszichés túlterhelés, erőszak (!) a devizaadós családokat különféle élethelyzetbe hozta. A DÉSZ felmérései szerint beszélhetünk

(1)   Fizető és hitelképes devizaadósokról (átlag feletti jövedelműek)

(2)   Bebuktatott devizaadósokról (átlagos jövedelműek)

(3)   Bebukott devizaadósokról (munkanélküliek, közmunkások, átlag alatti jövedelműek)

Erre a jelenségre sem a magyar jogrendszer, sem a magyar politikai rendszer és egyre inkább úgy tűnik, maga az EU jogrendszere sem volt felkészülve. Az EU-ban sem fordult még elő olyan kölcsöntípus, mely kölcsönügylet kapcsán egyre növekvő havi törlesztések mellett egyre növekvő tartozás áll elő. Akkora, ami meghaladja a fedezet értékét. Ez egy matematikai és gazdasági nonszensz. Olyan, mintha azt állítanánk, hogy 2*2=6. (A legújabb információk szerint viszont ilyen jelenségek mind Ausztráliában, mind Dél-Amerikában viszont már a nemzetközi bankrendszer működése következtében előfordultak és tömegeket tettek nincstelenné. Erre utalt egy parlamenti bizottság meghallgatásán – jegyzőkönyvbe rögzítve és a City Bank tapasztalataira hivatkozva  - Járai Zsigmond ex jegybanki elnök)

Az EU jogrend szerint ilyen helyzetet, azaz a kölcsönügylet kapcsán megjelenő jogokat és kötelezettségeket a szerződő felek egymás közt rendezik a törvényi keretek között.  Azaz a változásokat a szerződő felek egyeztetik és együttes akarattal – ahogy a szerződést megkötötték – módosítják, ha jogviszonyt fel kívánják tartani. Ha pedig vita támad köztük, úgy bírósághoz fordulnak, mely a felek érdekeire egyaránt tekintve dönt, a szerződés módosításáról, avagy megszüntetéséről, például az eredeti állapot visszaállításáról.

A devizaadósok szerződésmódosításra irányuló kezdeményezéseit a bankok sorra félresöpörték, majd szerződéseket bontottak – fizetés elmaradás okán - és végrehajtásba adták a fedezeteket. Mindez elérte azt a mértéket, hogy mintegy 170 ezer család kilakoltatással fenyegetettségéről beszélhetünk. Mindez visszaidézi a „daliás” fasiszta és kommunista időket, mikor stigmatizált magyar állampolgárokat KILAKOLTATTAK, vagoníroztak, kitelepítettek, állampolgárságukat megváltoztatták és áttelepítették őket.

Mára a devizahiteles / devizaadós probléma súlyos társadalmi probléma Magyarországon. Többen többféleképen értelmezik, nyilatkoznak róla, a helyzet pedig egyre romlik.

Mind a bankok, mind a törvényhozások és kormányzatok a problémák észlelése során különféle lépéseket és intézkedéseket tettek, amelyek úgymond „kezelték” a problémát. Melyekkel a közvélemény előtt a médiában „el is számoltak” ám valami különös ok miatt ez a probléma az helyett hogy csillapodna, inkább dagad. Érdemben a problémához először a II. Orbán kormány nyúlt azzal, hogy kvázi megakadályozta az ilyen „harmadik típusú” találkozások szaporodását. Olyan jogi környezetet teremtett, hogy 2010-től ilyen típusú kontraktusok megkötésére ne is legyen lehetőség. Az a vértelen etikai kódex a bankokra, amely a tigrisnek azt ajánlja legeljen, ameddig a – bankrendszert elöl hátul kiszolgáló - szoclib kormányzatok jutottak, csak rossz példaként említhető meg.

Ezen kormányzatok 2002-2010 közötti regnálásának „köszönhető” hogy a gólem ekkorára növekedett. Mert bizony a mindenkori magyar állam jogfolytonossága fennáll, miszerint a szoclib kormányzatok és az általuk befolyásolt törvényhozásoknak felróható károkért a rájuk következő kormányzatoknak, úgymint II. Orbán kormány, III. Orbán kormány és az ő kétharmados törvényhozásaiknak kellett és kell helytállnia.

A III. Orbán kormány első érdemi lépésére készül, a kilakoltatási moratórium határozatlan időre történő meghosszabbítására – azaz az emberek utcára tételének megakadályozására – jelen időszakban. Azért határozatlan idejű az intézkedés, mert nem konkrét dátumhoz, hanem egy lényegileg meghatározatlan körülmény bekövetkezéséhez köti a tervezett moratórium feloldását. Azonnal le is kell szögezzük, hogy ez a lépes a devizaadósok érdekeinek érvényesítése és védelmének  irányába mutató intézkedés. Hajrá Magyarország!

A II. Orbán kormány minden eddigi lépése, úgymint (1) Fix áron rögzítés, (2) Végtörlesztés, (3) Árfolyamgát, (4) Ócsa, (5) Nemzeti Eszközkezelő parciális, tüneti és nem egy esetben erősen kifogásolgató intézkedés volt.  Mindegyik lépés a devizaadósokkal az uzsora lenyeletésére irányult és a bankrendszer túlhatalmát mutatta. Előttünk állt és áll az erővel való visszaélés és a kettős mérce.  A végtörlesztés – sajnálatos módon - cinikus, a lényegileg a FIDESZ klientúra és a politikai elit – valamint a pénzesek - kedvezményes kimentésére irányult az úgynevezett bankcsapdából. Ócsa egy Patyomkin falú lett, míg az Eszközkezelő, ami a bebukott hitelesek  kimentésére valós segítséget adhatna, igen vékonyka, messze alatta van a szükségesnek. Bizony közmunka jövedelemből nem lehet adósságot törleszteni. Munkahely –és egészség, munkaképesség vesztéstől pedig nem csak a devizaadósok, hanem a forintadósok is egyaránt szenvednek. A Nemzeti Eszközkezelő szükséges – ám nem elégséges - intézmény, melynek megerősítése kívánatos. Egyik gátja a bebukott – önhibájukon kívül – hitelesek utcára kerülésének és földönfutóvá tételének.

Maguk a devizaadósok a „Segíts magadon Isten is megsegít” elv mentén már öt évvel ezelőtt megkezdték igazuk keresését a bíróságokon. AZÓTA EGY PER SEM ZÁRULT MEGNYUGATATÓAN. Ez a magyar – avagy EU – jogrendszer szegénységi bizonyítványa. Mi több összesen kettő per jutott ki az EU Bíróságra öt év alatt! Ez a magyar jogrendszer tehetetlenségének bizonyítéka a devizaadós probléma felszámolására nézve.

Ember nincs ebben az országban (Kivétel az OBH elnöke) aki hitelesen tudná, egyáltalán hány és mire irányuló devizaadós per van folyamatban, ahol a devizaadósok a bankokkal folytatott vitáikat rendezni igyekeznek, avagy élet-halál harcot vívnak. Bizony az sem mindegy, hogy a devizaadós a kölcsönszerződését támadja a tisztességes elszámolás kikényszerítése érdekében, avagy az ellene indított végrehajtással szemben – a földönfutóvá válás megelőzése érdekében - védekezik a bíróság előtt, ha még védekezésre képes.

Mindaz az információ, ami tudható – nyilvánosan - ezekről a perekről egy civil kezdeményezés a www.hitelsikerek.hu oldalról ismerhető meg, mert azok az ellenmondásos és felületes, pongyola híradások, amelyek a médiában a perekről megjelennek, minden egyébre (félelem keltés, a perekről való elfordulás stb.) alkalmasak csak a hiteles tájékoztatásra nem. Jelenleg jó ha kettő -háromszáz devizaadós perről lehet tudomásunk akkor, amikor a média például az OBH-ra illetve becslésekre  hivatkozva 1500 – 2500 - 5000 db pert is bemond.

Kérdések Dr. Handó Tündének az OBH elnökének

A fentiek okán nagy tisztelettel itt a nyilvánosság előtt fordulunk az illetékeshez, az ORSZÁGOS BÍRÓSÁGI HIVATAL elnök asszonyához, Dr. Handó Tündéhez - aki tudhatja ezeket a rejtelmeket (az adatokat és információkat) – tétesse közzé, milyen típusú (!) és számosságú (!) devizaadós perek vannak folyamatban a bíróságokon? Úgymint, egyéni, illetve pertársasági, közérdekű?  Ezek mire és milyen arányban irányulnak, a kölcsönszerződések módosítására, illetve megszüntetésére, valamint a végrehajtások megszüntetésére és felfüggesztésére?  Hány devizaadós kereset került benyújtásra és ebből mennyi nyert befogadást illetve került elutasításra? A pártpolitikai sárdobálások az OBH elnök asszonyát sem kímélték és kímélik. Csak remélhetjük – az igazukért bíróságok előtt küzdő devizaadós tagjaink nevében – hogy az elnök asszony meghallja kérdéseinket, nem támadásnak hanem jogos – és közérdekű - kérésnek ítéli meg, egyben eleget tesz annak.

/A szerző, a Devizaadósok Szövetsége alapító elnöke www.devizaados.hu /

Anyák Napja 2014

Palimadár intelmei - A devizaadósok 10 pontja

Szögezzük le és memorizáljuk a DEVIZAADÓS 10 PONTJÁT!

1.) 2001.évben került bevezetésre - törvénybe vésve - a jelzálog hitelrendszer hazánkban, úgymond a hitelezés élénkítésére. Megjelent - újra - életünkben a hitelfedezet. Amely arra szolgál, hogy ha a kölcsönt nem fizetnénk, úgy a kölcsönadó viheti a fedezetet.
2.) 2002-ben már folytak a 2004-es EU csatlakozás törvény módosításai, az úgynevezett jogharmonizáció. Melynek keretén belül EU diktátumra úgymond liberalizálni kellett a kölcsön nyújtás szabályozását, ugyanis addig Magyarországon a hivatalos pénznem a forint volt. Más pénznemben TILOS volt a kölcsön nyújtás.
A jogharmonizáció keretén belül engedélyezték a devizában történő kölcsön nyújtást is, ami praktikus is volt, hiszen lám erre tíz évre már 500 ezer magyar ember dolgozik külföldön és devizában folyósítják a jövedelmét.
3.) A forint hitel mellett így megjelent a devizahitel. És itt most álljunk meg. Forinthitel az, amikor forintot veszek fel és abban számolok el és fizetek. Devizahitel az, amikor devizában (pld. CHF) veszem fel a hitelt és ugyanebben a pénznemben fizetek. Tehát a jövedelem szabja meg praktikusan milyen pénznemben veszem fel a hitelt, avagy kölcsönt. A DEVIZAHITEL az amikor DEVIZÁBAN veszem fel a pénzösszeget, devizában tartjuk nyilván és ugyanebben a pénznemben számolunk el.
4.) 2004. évvel spekulánsok kitalálták és bevezették az úgynevezett deviza-nyilvántartású és elszámolású kölcsön formát, azaz amikor forintban vettük fel az összeget, forintban is fizettük, fizetjük, ÁM A NYILVÁNTARTÁS ÉS ELSZÁMOLÁS devizában történik. Ezt a gyakorlatot SENKI NEM ENGEDÉLYEZTE, és SENKI NEM TILTOTTA.  A magyar állam KVÁZI ENGEDÉLYEZTE, MERT NEM TILTOTTA BE egészen 2004-től 2010-ig. Ennek következtében mintegy 750 ezer ilyen kontraktust (ügyletet) kötött a lakosság. Nem mellesleg a magyar állam, az önkormányzatok már könyékig túrkáltak ebben a katyvaszban.
5.) A magyar emberek, családok tömegeit adósították el ebben a formában, azaz becsábították (alacsonyabb kamat és törlesztő részlet bekínálásával)  beterelték( a banki alkalmazottak, a hitelközvetítők dupla jutalékot kaptak ha rábeszélik az adóst az "új termékre") egy olyan szerződéses jogviszonyba, ahol a kölcsön nyújtó fél egyoldalúan változtathatta a fizetési feltételeket, továbbá kitetté tették a pénzpiaci változásoknak szintén egyoldalúan az adósra hárítva minden kockázatot, úgy hogy a lakosságnak halványlila segéd gőze nem volt, mert nem lehetett arról, mit iratnak velük alá.
6.) A fentebb felsorolt előzmények következménye lett az a a helyzet, amikor a devizában nyilvántartott és számított tartozások mértéke, duplájára, triplájára emelkedet, tehát érvénybe lépett egy olyan banki matek, ahol a 2x2=6, szemben a 2x2=4-el.
7.) Mindezek felkészületlenül érték a magyar lakosságot, amely átlag 10 millió forintot (ennyi egy átlagos lakás értéke is hazánkban) vett fel például az ingatlanfedezetű jelzálog hitelekre. Mégpedig 98 %-ban. Ismételjük. Az emberek 98 %át, kvázi 100 %-át, azaz MINDENKIT aki élt és mozgott kölcsön ügyben ( 5 % ugye a hibahatár) beleterelték ebbe a jogvesztő helyzetbe.  A SZÁMOK TÜKRÉBEN AZ ÚGY NÉZ KI, HOGY ÁTLAG 70 EZER FT/HÓ KEZDŐ HAVI TÖRLESZTŐT MINIMUM 140 EFT/HÓ ÖSSZEGRE EMELTEK EGYOLDALÚAN A BANKOK. AKKOR AMIKOR AZ ÁTLAGOS NETTÓ JÖVEDELEM 140 EFT/HÓ, FŐ. Csak a banki törlesztő részlet elviszi egy két gyerekes család egyik tagjának a jövedelmét. Magyarul "TÚLTERHELTÉK" a társadalmat. Ismételjük meg. Indokolatlanul, kártevő módon, halálos terheket eresztettek rá a magyar társadalomra.
8.) Miután "szarnak bajnak nincs gazdája" elkezdték sikálni a szart, a mindenkori kormányzatok és a bankrendszer. A témakört illetően hazudtak és hazudnak, nappal és este. Éjjel és reggel, földön vízen levegőben. A II. Orbán kormány ugyan az ő törvényhozásával megakasztotta az első intézkedései sorában az ilyen kontraktusok megkötését, a rákos daganat terjedését, ám a daganattal nem igazán tett érdemlegeset, ugyanis a végtörlesztés csak arra volt jó, hogy a FIDESZ klientúra kimeneküljön ebből a csapdából. Ócsa nagyobbat bukott mint Rottenbiller, nem szolgált és szolgál menedékül az üldözötteknek, talán egyedül az Eszközkezelő az, amely praktikusan a helyzetből kimenekülés egy igen drága módját kínálja a ténylegesen bebukott hiteleseknek, akik forinthitelben is bukták volna a hitelt, mert drasztikus jövedelem csökkenést szenvedtek el. Maga az eljárás jog és vagyonvesztő. Egy 10 milliós értéket leértékelnek cca. 2,5 millióra, azaz a 10 milliós értékű tulajdonjogot elvesznek 2,5 millióért, minimum 7,5 milliós vagyonvesztést előidézve a családnak.
9.) A fix áron történő forintosítás, az árfolyamgát pedig nem más, mint az uzsora törvényesítése, ezeknél a szerződéseknél.
10.) Jogainkat, vagyonunkat bíróság előtt és a parlamentben védhetjük. Az utcán csak nyomatékosíthatjuk.

Csak az a devizaadós veszíthet, aki feladja, tehát hagyja hogy az ő dolgában mások rendezkedjenek! A perek - már jól láthatóan -  az EU Bíróságokon végződnek a devizaadósok számára kedvezően, ugyanis az is bebizonyosodott, hogy hazánkban a bíróságok sem igazán függetlenek a bankrendszer manipulációi és a politikán keresztül gyakorolt nyomásától. A nemzeti utat tehát ki kell meríteni, a keserű poharat ki kell üríteni.  A bankok ugyanis - általánosságban minden végzést megfellebbeznek. Ami pedig a legfájdalmasabb, saját államunkat is - a III. Orbán kormányt és az ő kétharmados törvényhozását - bíróságok előtt kell támadnunk az eddig - és jövőben - okozott károk megtérítése érdekében. 

Ha devizaadós vagy, kire szavazz?

ÖNSORSRONTÓ AZ A DEVIZAADÓS, AKI A KÉTPÓLUSÚ EGYPÁRTRA, A FIDESZRE ÉS A KORMÁNYVÁLTÓKRA, AZAZ A ZSEBPÁRTOKRA SZAVAZ! EZEK A KOMPRÁDOROK MINKET DEVIZAADÓSOKAT PRÉDÁNAK, MARTALÉKNAK SZÁNNAK! EZEK A KOMPRÁDOROK NEM A JAVADAT, HANEM A JAVAIDAT AKARJÁK. MAGUKNAK ÉS GAZDÁIKNAK.

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szerint ”nem indokolt” a devizahitelesek jogvédelme a bankok egyoldalú szerződésmódosításaival szemben. Lásd itt!

A Közösség a Társadalmi Igazságosságért Párt, az Összefogás Párt és a Haza Nem Eladó Mozgalom Párt kispártok, továbbá a Jobbik azok, akik érdemben foglalkoznának a devizaadósok igazságával, kifosztásának leállításával. Menj szavazni és ezek közül válassz.

Felhívás nem csak devizaadósoknak

Mottó: „Ha egy emberi közösség a hazugságok olyan zsákutcájába beleszorul, ahol a dolgokat nevükön nevezni nem lehet és nem is szabad, akkor ez előbb vagy utóbb elkerülhetetlenül elvezet a közösség általános értelmi és erkölcsi lezülléséhez.” (Bibó István)

A nemzetközi bankrendszer pontosan tudja, hogy nem a jövedelem pénznemében felvett kölcsön, kitetté, kiszolgáltatottá teszi az adóst, a pénzváltónak. A pénzváltás ilyenkor az az eszköz, mellyel többlet jövedelmet lehet "törvényesen" elszívni az adóstól, avagy tönkre tenni.

Mindaz az országgyűlési képviselő, aki hagyta és hagyja a devizában történő nyilvántartás és elszámolás gyakorlatát, az bűnrészes. Ezt a fajta – devizában nyilvántartás és - elszámolást nem engedélyezte senki, ez több mint törvénytelen, ez BŰN.  A deviza liberalizáció a ténylegesen devizában folyósított és fizetett, azaz DEVIZAALAPÚ kölcsönökre vonatkozott és vonatkozik. A deviza-nyilvántartás és elszámolás egy számviteli csalás, ami egyébiránt egy szerződésmódosítással megszüntethető. A felek forintkölcsönné alakíthatják át a kölcsönszerződést, az elszámolás módjának megváltoztatásával.  Ez ilyen egyszerű. Nem mellesleg a regnáló kormány erre kérte, illetve szólította fel a bankokat, akik viszont nem hajlandók beszüntetni a csaló gyakorlatot és elszámolni ügyfeleikkel.

Magyarországon háromféle kölcsönszerződés van életben:

-         Forintkölcsön (forint alapú)

-         Devizakölcsön (devizaalapú)

-         Deviza-nyilvántartású és elszámolású forintkölcsön (fából vaskarika)

Olyan kölcsön kontraktusok megkötése, amely nem az adós jövedelmének megfelelő  pénznemben történik, kitetté teszi az adóst  az árfolyammozgásnak – a nemzetközi pénzpiac hazárdírozásának -  itt jelennek meg az árfolyamrés és árfolyamváltozás fogalmai és tényezői az elszámolásokban, egyben ezek azok a tényezők melyek a forintkölcsön és a deviza-nyilvántartású és elszámolású kölcsön számított kötelezettségei közötti különbségét „eredményezik”. Ettől számítható kétszeres, háromszoros havi törlesztő és és tartozás követelés.

A Kúria, az Alkotmánybíróság akkor, amikor a devizakölcsönt és a deviza-nyilvántartású és elszámolású kölcsönt egységesen devizaalapúnak jelöli meg, hatalmas tévedésben áll és mulasztásba esett. Ahogy  jelentős kárt okozó mulasztásba esett a Magyar Állam, a törvényhozás és a végrehajtó szervek akkor, amikor nem tették nyilvánvalóvá és nem mondták ki, hogy a devizában nyilvántartás és elszámolás, forintban felvett és abban fizetett kölcsönügyletek esetén számviteli csalás!  Mára a vétkesek között első helyen, a Legfőbb Ügyész áll, miután erre a tényre már számos, neves és névtelen magyar állampolgár felhívta a figyelmét. Ez ugyanis bűnpártolás. A második helyen a 2004-től kezdődő időszak parlamenti képviselői álltak és állnak, akik az így kialakuló egyre nyilvánvalóbb károkozásnak nem szabtak gátat (úgy mint a deviza-nyilvántartású és elszámolású kölcsönügyletből eredő kényszerintézkedések, a fedezet végre hajtásba adása bírói ítélet nélkül, kilakoltatások).

A „torkosborz” bankok csak a harmadik helyen állnak, ugyanis ők „csak” megtették, amit megtehettek. Ahol csalni lehet, ott csalnak is.

Ki kell mondanunk, így mi devizaadósok ki is mondjuk, a deviza-nyilvántartású és elszámolású kölcsönszerződések elszámolási része csaló, egy számviteli csalás. Ettől kezdve mindazok a bírák is, melyek pereinkben másként értelmezik ezt a tényt, bűnrészesei ennek a nemzetközi csalás sorozatnak. 

Ébredések - Segíts magadon! (Beszélgetés Makkos Alberttel)

Peter Attia: Lehet, hogy tévedünk a diabétesszel kapcsolatban?

A Devizaadósok Igazsága programozott - devizaadósság analízis - oktatás

Mottó: Márai Sándor: Az ellenségről

"Vannak a közömbösek, a barátok, az ellenfelek, akik valamely eszme vagy meggyőződés, vagy érdek parancsszavára harcolnak ellened. Ez az emberi élet rendje, csak így van szép feszültsége az életnek: barátok és ellenfelek között, a közömbösök nagy tömegében. S aztán van az ellenség. Nem ellenfél ő több annál. Mintha a végzett kijelölt volna kettőtöket egy párharcra, melynek nincs oka értelme. Tudsz róla, ahogy ő is tud felőled, noha az élet, a pálya semmilyen területén nem keresztezed útját. Gyűlöl téged, kenyeredre, életedre tör: soha sem vétettél ellene. Egy életen át kerülitek és keresitek egymást. Mit tehetsz ellene? Mindenekelőtt iparkodj megérteni. Ő az egyensúly életedben. Máskülönben suta lenne életed küzdelme. Szükséged van reá. Le kell győznöd magad, hogy őt legyőzhesd. Meg kell ismerned az igazságot, hogy igazad legyen vele szemben. Jobbnak kell lenned, mert ő gonosznak hisz és hirdet téged. Isten őt jelölte ki társadul a földön. Közös vállalkozásotok van, mint a bajvívónak. Ne döfd le idő előtt, egyáltalán ne döfd le. Ő tanít meg élni, harcolni, védekezni. Tudjad, hogy szükséged van reá."

A Devizaadósok Igazsága  programozott kárérték számítási oktatás

2014.01.11-el (60. születésnapomhoz kötötten) megkezdem - barátaimmal - a devizaadósok igazságának a kifejtését 

- Internetes fórum,

- Videokonferenciák útján. 

- Élő előadások formájában

Célom az, hogy a lehető legteljesebb körben ismertessem és bizonyítsam (bizonyítsuk) azt - bíróság előtt is - hogy az úgynevezett deviza-elszámolású kölcsön egy hibás termék és megjelenése óta az ilyen kölcsönszerződésekkel rendelkezőket súlyos, egyben számszerűsíthető károk érték. További célom az, hogy kikényszerítsük a deviza-nyilvántartású kölcsönt folyósító bankok tisztességes elszámolását és ezeknek a  szerződéseknek a módosítását, avagy megsemmisítését, egyben megalapozzuk a kártérítési eljárásokat. Első és legfontosabb lépésnek azt tartom, hogy a sortársakat ne az érzelmeik vezéreljék, hanem az értelem, tudatosuljon bennük élethelyzetük, azaz ők tartoznak-e és mennyivel, avagy nekik tartoznak a kölcsönt folyósítók és mennyivel. Meg tudják fogalmazni mind a banknak egyezség esetére, egyezség hiányában pedig az ügyvédnek, a bírónak jogos követeléseiket. Ez lehet az alapja ugyanis minden továbblépésnek, ebből a tarthatatlan helyzetből. Ez lehet az alapja a tisztességes elszámolásnak, a kártérítésnek. Igaz ügyében csak az a devizaadós nyerhet, aki tisztában és tudatában van jogos követelésével, ugyanis ez ami érvényesíthető törvényes úton az EU-ban. 

A tervezett programozott oktatás - devizaadósság analízis - fő fejezetei

1. Élethelyzet minősítés, diagnózis

2. A kárérték számítás elvi alapjai

3. A kölcsönszerződések

4. A hiteltörténeti kimutatások

5. A referencia forint kölcsön

6. A kárérték számítás

6.1. A társadalmilag igazságos metodika, módszer

6.2. A teljes semmisség jogkövetkezményei

6.3. További, számításba vehető - ismert -  metodikák

7. Példatár

Az ingyenes tanfolyamra jelentkezés  

A három éves

Trollok, avagy madarat tolláról ...

Internetes megtévesztési módszerek
Trollok, más néven fizetett kommentelők, vagy fizetett bloggerek egyre nyíltabban válnak magáncégek és kormányok eszközévé, gyakran marketing vagy PR célból 

Az internetes trollkodás ma már egy növekvő virtuális iparág. A trollok különböző stratégiák széles palettáját használják fel, ezek közül néhány különösen az interneten dívik. Íme néhány példa:

Írj felháborító hozzászólásokat, amelyek összezavarnak és haragot keltenek. Ez is egy Alinsky-módszer, amely az emberek érzelmi világát célozza meg, bár az internet személytelen természete miatt kevésbé hatásos.

Tégy úgy, mintha egyetértenél, vegyülj el, majd írj olyan hozzászólásokat, amelyek rossz fényt vetnek a mozgalomra. Ez gyakran megfigyelhető például demokraták által látogatott felületeken, ahol a trollok támogatók szerepét öltik magukra, majd hosszú, értelmetlen prédikációt tartanak, amitől rasszistának vagy őrültnek tűnnek. Ennek a taktikának a kulcsa, hogy alapvető értékeket körítenek értelmetlen hablatyolással, nevetséges színben tűntetve fel egy egyébként fontos témát. Szélsőséges esetekben ezek a “Trójai Faló-trollok” durva, erőszakos kommenteket csalnak ki a többi látogatóból – így erősítve az olyan légből kapott vádakat, melyek szerint például a liberális oldal “hazaáruló” vagy “komcsi bérenc” lenne.

Nyomd el a vitát. Trollok gyakran szólnak bele egyébként termékeny internetes beszélgetésekbe, így siklatva ki a témát és zavarva a résztvevőket.

Előre megírt válaszok. Sok troll kap hozzáférést olyan listához, vagy adatbázishoz, amely előre megtervezett pontok mentén közhelyes és hamis válaszokat ad őszinte szándékkal felvetett témákra. Amikor hozzászólnak, szavaik furcsán műanyagnak és előre-gyártottnak tűnnek.

Hamis asszociáció: ez kéz a kézben jár a beépített trollok technikájával, akik elvetik a hamis sztereotípiák magvait. Például azokat, akik felszólalnak a bankrendszer ellen, “holdkórosnak”, vagy “üldözés-mániásnak” bélyegzik, szándékosan összemosva globalizmus-ellenes mozgalmakat rasszistákkal és terroristákkal, mivel a negatív jelzők elbátortalanítják a kételkedőket.

Hamis józanság: Amikor valaki a józanész szócsövének szerepében tündököl egy olyan vitában, ahol a szemben álló felek megalapozott és jól körvonalazható véleményt képviselnek. Ilyenkor a troll megpróbálja elmaszatolni a felek által felsorakoztatott tényeket, olyan irányba sodorva a beszélgetést, ahol az igazság “viszonylagossá” válik.

A vita beskatulyázása: az egyik legáltalánosabb módszer. A troll megvádolja ellenfeleit, miszerint azok egy bizonyos irányzat tagjai – még akkor is, ha ez nyilvánvalóan nem így van- majd az adott irányzatot kezdi támadni. Esetleg a troll kifacsarja vitapartnereinek egyes szavait, majd kizárólag ezeken lovagol.

Néha ezen módszereket olyan átlagos felhasználók is alkalmazzák, akik komoly személyiség-zavarral küszködnek. Mégis, ha azt tapasztalod, hogy valaki gyakran vetemedik egy vagy több fentebb felsorolt taktikára, fenn áll a lehetősége annak, hogy egy fizetett internetes trollal van dolgod.

Egy közülünk ...

BejegyzésDevizaadósok Szövetsége által

Jegyzet Kovács Levente 2013.10.03-i mondandójával kapcsolatban

A riport: http://www.klubradio.hu/cikk.php?id=16&cid=163332

A drága Bolgár úr és Kovács Levente (KL) beszélgetéséből  címszavakban ez került jegyzeteimbe:

1. Nagyobb bajban vannak a forinthitelesek, mint a devizahitelesek
2. Az ügyfeleknek van egy része, akik a munkahelyvesztés miatt jutottak bajba. Ők a bajba jutottak …
3.  Nem fizetnek, mert nem tudnak kategória
4. Nem fizetnek, mert nem akarnak kategória
5. Elsősorban a bajba jutottakon akarnak segíteni áldozatok árán is
6. A Bankszövetség a bankvezetőkkel és a kormányzattal tárgyal …
7. Tényleges árfolyam és a rögzített árfolyam közötti különbség a kár …
8. Nagyon nehezen tudnak külföldi forrásokat bevonni …

Egyre jobban élvezem az Október 3-i "civil" vs. Bankszövetség tárgyalásról megjelenő híradásokat. ( Már hogy ne feszegessem a kollaboráns kifejezést a "parlamenterekre".)

Mintha a tárgyaló "civilek" nem ugyanott ültek volna. Jó kis baleset. Ahány forrás, annyi olvasat. Egy a biztos. Ott mindenki nyert. ( Mert úgy kommunikálja.)

Figyelem! Új fogalmat is tanulunk. A DEVIZAADÓS LUFI

Néhány keresetlen szóval – Palimadár mivoltomban - meg is illetem azt a kommunikációt. Nyilván a nagyközönségen belül nekem is szánták. Tehát nem vagyok illetéktelen. 

Figyelem! Ez nem a DÉSZ hivatalos közleménye, mert azt külön, mindig feltüntetem, hanem Tilk László Géza (tlg) magánvéleménye. Amitől persze ismert okok miatta, azért nincs is olyan nagyon messze a DÉSZ hivatalos álláspontja sem. A kettőt azért még sem szabad összekeverni, mert az Elnökség véleménye egyébiránt az, hogy ne piszkáljunk senkit, a devizahitel szindróma emblematikus figurái közül. Szóval ez az írás itt nincs is, csak valaminek – egy jegyzetnek - a margójára került és a véletlen műve, az hogy nyilvánosságra hoztam. Úgy látszik magamban beszélek és az kihallatszik? Tekintsük tehát "írói munkásságom" részének. 

Ad.1: Nagyobb bajban vannak a forinthitelesek, mint a devizahitelesek: Ha ez így van, akkor az nagyon nagy gáz. És valóban közel 20 %-a a forinthiteleseknek is bedőlt, avagy nem teljesít megfelelően. (Én emlékezem a kilencvenes évekből olyan pénzügyesek rendezte konfereciára, ahol azt fejtették ki, hogy Magyarország az eldorádó, mert itt még nagyon alacsony a jelzáloghitelek aránya. Nem éri el a nyugati 40 %-os szintet. A bebukott hitelek aránya pedig 1 %.) A devizahiteleseknél azért ez az arány minimum a duplája, tahát 40 % feletti. A mi felméréseink szerint 52 %.  Egyet ne feledjünk azért. Mi a bankszövetségeseknek statisztika vagyunk. Nem akarják tudni, hogy mi azok a forinthitelesek vagyunk, akiket 2004-2008 között  98 %-ban betereltek a devizahiteles karámba, ma már gettóba. Végtörlesztéssel, váltságdíjjal (végtörlesztés) kiengedtek bennünket az árfolyamrés és árfolyam gát által "fenyegetett" helyzetből. Mai napig, teljesen természetesnek tartják, hogy vannak forinthitelesek és devizahitelesek. Az ilyen irányú diszkrimináció - ami alaptörvény ellenes - számukra teljesen természetes.

Ad.2. Az ügyfeleknek van egy része, akik a munkahelyvesztés miatt jutottak bajba. Ők a bajba jutottak …: Bizony ezzel egyet kell értenünk, mind a forinthiteles, mind a devizahiteles relációban. Itt viszont szóvá kell tenni azt, hogy nem mindegy az, hogy egy fizetésből is kifizethető a hitel, avagy a kettő sem elég. A devizahiteleseknél ugyanis ez a helyzet. Az ilyen helyzettel a hitel folyósításánál kalkulálni kell. Mind a hitelfelvevőnek, mind a banknak. A devizahitelesek esetén „papapapa” bizony a bankok megszüntették azt a szűrőt és olyanokat is belecsábítottak ebbe a helyzetbe, akiket bizony nem kellett volna. (No ez bűncselekmény.) Rájuk hárítva úgymond minden kockázatot, mert ugye ott a fedezet, az ingatlan, az autó. Aztán jól kiderült ugye, hogy a fedezet kevés a banknak. Ez bizony csalás volt, a bankok részéről. Hatalmas társadalmi felelőtlenség. Kilátástalan helyzetbe hoztak egy társadalmi réteget. Ez tudatos, szervezetten elkövetett csalás, károkozás. A védelmet kikapcsolták és ránk eresztették a gázt.

Ad.3.Elsősorban a bajba jutottakon akarnak segíteni áldozatok árán is: Bizony, nekik hatalmas áldozat a nyereségből visszavenni. Főleg az extraprofitból. Amit persze állam bácsi is figyel és meg-meg csapolgat. Persze azoknak a devizahiteleknek a kipengetésére, amit Samu bácsi vett fel már 1980-as évektől kezdődően és amit visszaosztva fülenként minimum egy milla jut a megszülető magyar állampolgárra. Melytől az ember csak akkor szabadulhat, ha állampolgárságot vált. Idegesebbek ezt a körülményt úgy aposztrofálják, hogy elzálogosították a jövőnket. Milyen nagy kuss van ugye erről is? Az elszámoltatás lassan negyed százada késik. Nos - a banki újradefiniált - bajbajutottak, a munkahelyüket vesztettek. Hm ... annak meg megint mi vagyunk az oka, hogy olyan tehetségtelen lúzerek vagyunk, hogy még egy sz@r munkahelyt sem tudunk szerezni. Mondjuk, ezzel van összefüggésben az, hogy 500-600 ezren már bizony kint gályáznak. De miért is? Bizony. A gengszterváltás hozadékaként megszűnt 1,5 millió munkahely és az nem lett pótolva 25 éve. Viszont az újratermelhető nemzeti vagyont - aminek a nyilvántartását 1989-e eltörölték - sikerült egy tál lencséért a politikai "elitnek" átjátszani a külföldi tulajdonosoknak. Nekik viszont a hazai munkaerőre csak akkor van szükségük, ha az a kalkulációjukba belefér. Alacsony munkabér!

Az ám torkosborzok! A hitelek bedőlésének nem csak a munkahelyvesztés az alapja, hanem az alacsony munkabérek. A osztrák bugyellárisa ötször, a német-farncia-angol bugyellárisa hatszor vastagabb. Na ná, hogy jót röhögnénk mai magunkon, ha ötször annyi lenne a jövedelmünk ezekhez a banki követelésekhez.

ad.4. Nem fizetnek, mert nem tudnak kategória: Lám. K.L. is ismeri ezt a kategóriát. Csak ezek szerint azt nem tudja, hogy a havi törlesztő részletek a devizaadósok esetében megduplázódtak átlagban. Miután csak a bankvezérekkel és a kormánnyal tárgyalnak ők ugye, így a bankvezérek és a kormányzati tisztviselők havi kereseteiből nem látják, hogy átlag kezdő havi törlesztő 70 ezer volt és most 140, amikor a havi átlagbér 141. Nekik nem szól az asszony, hogy apukám, koppan a kanál a zsírosbödön alján! Nem veszik komolyan, hogy a devizaadósok többsége a "túlterhelés" miatt nem tud fizetni, sőt folyamatos károk érik.  Amikor egyik keresetet elvitte a bank? És egy keresetből kell a rezsit és a mi mindent állni. No kedves Levente itt a gáz. Ezért nevezünk mi titeket torkosborzoknak. Mert nektek semmi nem elég az extra profithoz.

Ad.5. Nem fizetnek, mert nem akarnak kategória. Édes Istenkém. Van aki el tudja képzelni azt a sötétben bujkáló devizahitelest, aki a banki és a végrehajtói vegzatúrát - mert nem akar fizetni - állja. Köreinkben elvétve vannak a Mórickák ám. Aki elismeri a felelősségét hogy ő rúgta be a templomablakot, ám leszarja. Ez a devizaadósok démonizálása! Nagyon csúnya és aljas híresztelés. Csúszatás, a devizaadósok áztatása a társadalom előtt. 

Ad.6. A Bankszövetség a bankvezetőkkel és a kormányzattal tárgyal: Úgy van. És ez nagyon helyes is. Csodálkoztunk is, hogy mi ez a civileknek szóló ötletbörze. Mi ugye nem statisztika és kartotékadat vagyunk, amit ők kezelnek. Géppel szállnak a fejünk felett. makro adatokkal dobálóznak. Ám lila segédgőzük nincs arról, mint elefántnak a porcelán boltban, hogy milyen kártékonyak is tudnak lenni.  Le fog esni az álluk, amikor eléjük tesszük - a bíróságokon - a konkrét szerződések szerinti kárszámításainkat. Őszintén szólva már alig várom a pillanatot.

Ad.7. Tényleges árfolyam és a rögzített árfolyam közötti különbség a kár … amit ők meg kívánnak osztani. Eszükbe nem jut, hogy ennek egyszer és mindenkorra, az árfolyam kitettségnek VÉGET lehet és KELL tenni. A kormányzat legutóbb határozottan, diktátum szerűen ultimátummal leszögezte. Bizony kedves K.L. A kufárt, a pénzváltót nem csak a Jeruzsálemi Nagy Templomból kell kivezetni ( idegesebbek megfogalmazásában kiebrudalni) hanem ebből az országból is. Nem fátum a pénzváltás. Az országban megvan az a pénz, aminek felvételével a kölcsönszerződéseink semmisségének bírói kimondásával kifizetünk titeket, és mehettek anyukátok szoknyaszegélyére konvertálni. És kiderül, nem dől be a forint, nem lesz államcsőd. Lecserélünk benneteket!

Ad.8. Nagyon nehezen tudnak külföldi forrásokat bevonni …: Bizony, lehet - sőt biztos - hogy akkor ezt a nehéz feladatot nem nektek - drága K.L. drága Bolgár úr barátja . kellene csinálni. Meghaladja a képességeiteket.

A doktornő aki meglátta a valóságot.

Ma ünneplem 37. házassági évfordulómat :)

Két horgász beszélget. Hát tudod, mindig szorulok a házassági évfordulómon az asszonytól. Elfelejtem és azt sem tudom hányadik. No ilyenkor aztán jön a kedvezmény elvonás. Így az egyik. Mire a másik: Hagyjad csak. Emlékezel amikor azt a nagy harcsát fogtuk? Már hogyne. Így az egyik. Negyven éve suhanc korunkban szeptember 9-én hajnali 3 óra 44 perckor. Másik: Na látod. És mit gondolsz a harcsa emlékezik erre? 
Bizony ezt már a Teremtő így rendezte. A férfi nőt, a nő meg gyerekeket és családot szeretne. Aztán lesz ahogy lesz. Nálunk például két fiú és most már egy fiú és egy lány unoka.
Öreg kutya ne tanuljon új kunsztokat. A 37. házassági évfordulónkra is ugyanazt nyújtom, amit eddig. Szerelmes dalaimat. Többet ér egy ismert rossz, mint az ismeretlen jó. :) Lehet ez a házasságban élés titka?

Márta dalcsokor.

A városon átsuhan 

A szerző-dalnoknak feltűnik Végzete Asszonya Debrecenbe költözködésének első napján. Ám ez a felismerés csak kicsit később tudatosul, azaz válik dallá.

Bíborszínű szép virágok 

A szerző-dalnok elköszön egyéb női jelöltektől, mert tisztességes és hűséges szeretne lenni a Végzet Asszonyához.

Oly szokatlan nékem 

A szerző-dalnok szexuális felfűtöttségében égető hiányát érzi párjának a vágyak redőzte álmok lepedőjén.

Ezer szállal láncolsz 

A szerző-dalnok rádöbben rabságára, hogy behálózták, ezer szállal.

majd 38 év múltán

Otthon és itthon 

A szerző-dalnok készül a halálra, ám meggondolja magát, mert itthon a család.

Hajnalban Mártámnak 

A szerző-dalnok – míg ág már alig reccsen - elmereng egy hajnalon, a teremtés csodáján és ódát zeng párjához.

Az emberiség tengerének cseppje az EMBER. Az emberi társadalom tengerének cseppje a CSALÁD, egy férfi és egy nő, szerelme, szövetsége, életközössége. Végzetesen egymásra vagyunk utalva, mi férfiak és nők. A Végzet Asszonya, az én végzetem, jobbik részem Németh Márta. Így köszöntöm lassan hagyománnyá érőn dalcsokrommal – a neki írt dalaimmal – 57.  58. születésnapján, na meg most az 59.-en is. :)

Továbbra is időszerű - és napjainkban is aktuális - viszont még egy neki írt dal, így "esmétlés onnat hogy": 

Nézd fenn az égen

Nézd fenn az égen, hogy tűz a Nap.

Mégsem láthatod, az igaz utakat.

Felettünk felhőt, kerget a Szél,

Hideget ont és mi, nem állunk elé.

Nézd fenn az égen, a sápadt Hold virít,

Láthatod a Sárga Rózsa szirmait,

De itt nem találod, mert kavarog a Fény

A Fagy foga oly kemény, kemény.

Mondd Kedvesem, miért élsz? Erőt adj nekem,

Hogy a Sárga Rózsa szirmait a Kertbe szétvigyem,

Hol sok ember vár s kókadt minden virág,

Várják az Urat, tán majd ad csodát.

Bizony-bizony Kedvesem - no ByAlex - fenti dal még aktuálisabb, és mint látod újra csizmát húztam és felkötöttem a pisztolytáskát. Nem is tudom rendjén való-e az ilyen, egy Öreg Kovboj esetében? Nem hittem volna, hogy újra ellenállni kelljen. 

Én vagyok az, aki nem jó ...

Hejce 2013.07.06

"Vannak emberek, akiket egy időre AJÁNDÉKBA kapunk, hogy elkísérjük életük egy szakaszán.Nem azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette és nem is azért, hogy tanácsainkkal megfojtsuk. Csak azért, hogy szeressük és menjünk mellette és boldogok legyünk amiatt, hogy Ő a világon van...., gondolhatunk rá....
Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál.Ugyanarra a dalra rezdülünk.
Érezzük egymást.
Az emberek azt mondják, hogy nem szeretnek szenvedni.
És ez igazából nem is szenvedés,mert jó, hogy eszeveszetten hiányzik.
Jó,hogy ott lappang az a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban... hogy újra találkozhassak vele.
Érezzem újra ugyanazt a dallamot a lelkemben.
Az ő dallamát és az ő rezdülését.
Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa.
Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a Véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket a szeretet láthatatlan és mély szövedékével,hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett."
Bandit ajándékba kaptam. És köszönöm anyukájának. Az Angyalnak. Angyal Magdolnának.

Akkor mi is a tét? 1. rész.

Jól láthatóan eltérnek a nézőpontok a deviza-elszámolású kölcsönszerződések dolgát illetően. A dráma, avagy a tragikomédia szereplői:

- Bankrendszer

- Kormányzat

- Média

- Bírák

- Devizahitelesek / devizaadósok

- Társadalom

Sértetlenül beemelek ide egy írást, mint „állatorvosi beteg lovat” és annak tartalmához rendelek pár gondolatot, felismerést.

Jog, bankrendszer, devizahitel

2013.06.28. 11:22 Szarvas Norbert

„ – Úgy tudjuk, hogy a bírók is megosztottak a devizaalapú hitelezéssel kapcsolatos kérdésekben, és a tárgyalást megelőzően volt egy zártkörű bírói konferencia a problémakörről.

– Igen, azt beszélik, hogy nagy a vita a bírók között arról, hogyan kellene dönteniük ebben az ügyben. Az már jó, ha vita van, csak az nem jó, ha ez a vita a nyilvánosságtól elzártan folyik. Az elgondolkodtató, hogy vannak olyan emberek a bírói karban, akik fontosabbnak tartják a bankrendszer stabilitását, mint a jogrendszer kikényszerítését.” (Lázár Dénes)

Az igazi kérdés: a jog rendelkezik a bankrendszer és ezáltal a pénz felett, vagy a pénz teszi lehetővé a jogot? [1]

A jog betartható lenne, ha a gazdaság összeomlik, és az emberek éheznek? A jog betartható volt a 90-es évek Argentínájában vagy Afrikában? Amikor a hiperinfláció miatt a bankrendszer megsemmisül, és ezért elértéktelenedik a pénz, akkor az emberek a saját erkölcsi győzelmüket kezdik el ünnepelni, vagy egymásra támadnak az utolsó falat kenyérért? A jog rendfenntartói ilyenkor hol lesznek? Családjukat mentik, vagy pedig a jogot próbálják fenntartani? [2]

Szeretjük azt hinni, hogy a jog a legfontosabb (és valóban így van), de nem szabad naivnak lennünk azzal kapcsolatban, hogy elhisszük: a jog képes a saját lábán megállni. A jog ősidők óta a vagyont, a hatalmat követi, annak árnyékában jár. A jog egy társadalom közös megegyezésének és szokásainak a lenyomata, amely nem jöhetett volna létre anélkül, hogy a társadalom megalakult volna és működne. A társadalom pedig minden esetben érdekek mentén szerveződik.  [3]

A 21. század legnagyobb érdeke a pénz. A pénz az összetartó erő, a kényszerítő erő, és az elrettentő erő. A pénz az egyetlen dolog, ami tökéletesen összehasonlítható bármivel. Amint a pénz eltűnik (és megértjük, hogy mára Magyarországon nem létezik cserekereskedelem, hiszen szolgáltató és kevésbé termelő országként esélytelen is lenne), a jog is sérülni fog. Mert az addig többé-kevésbé egységes társadalom összeomlik, és a közös érdek (pénz) helyett mindenki a saját érdekét helyezi a társadalom érdeke fölé anélkül, hogy a jog és annak manifesztálódott erői (jogalkotók, rendőrök, katonák) fellépő és ellenőrző szerepet töltenének be, hiszen ezen szervek leginkább a pénz miatt védik a jogot.  [4]

A pénz annyit ér, amennyire a társadalom azt taksálja. Azért védenek és érvényesítenek, hogy cserébe rend legyen, pénzt kapjanak, és legyen lehetőségük a pénzt élelemre és egyéb dolgokra elkölteni. Amint megszűnik a pénz, az a kényes egyensúly is felbomlik, amelyik motiváló erőként hatott a rendfenntartókra, és amelyik miatt a rendfenntartó is a társadalmi érdek fölé helyezi a saját érdekét (családjának élete). [5]

A devizahitelesek ügye pontosan azért veszélyes, mert most egy maroknyi ember képes megrengetni a társadalmat saját érdeküket a társadalomé fölé helyezve. [6]

Akik támogatják a devizahiteleseket – vagy akik ellenük vannak –, azok mind-mind a saját érdekük szerint cselekednek, miközben a végleges döntések hatásainak tudatában (ha a devizahitelesek nyernek, összeomlik a rendszer; ha a bankok nyernek, összeomlik a társadalom) várják a jog végső ítéletét úgy az erkölcsi, mint a gazdasági színtéren. Senki sincs felkészülve a vereségre, hiszen akkor belátná, hogy egyik fél sem nyerhet. [7]

A kérdés tehát adott: a jog miért tartja fontosnak döntésében a pénzt, miközben a pénz tartja el a jogot?

A fenti írás egyes tartalmi elemei felhasználásával igyekezünk a továbbiakban rámutatni a „Vagy valami, vagy megy valahova” jelenség csoportra.

[1] Az igazi kérdés: a jog rendelkezik a bankrendszer és ezáltal a pénz felett, vagy a pénz teszi lehetővé a jogot?

Ad [1]: A szerző, már magában a kérdésben is kvázi állást foglal. Úgy tűnik helyt ad annak, hogy vannak az érintettek, az érintetlenek, na és az érinthetetlenek.  A bankjainkkal fennálló jogi –és elszámolási vitánkban, eleve lúzerek lennénk, hiszen az ellenérdekű érinthetetlenek rendelik a zenét a cigányoknak,  azaz kétség sem merülhet fel azt illetően, hogy a bankrendszer vélt, avagy valós érdekei érvényesülnek-e. Lám csak: „A jog betartható lenne, ha a gazdaság összeomlik, és az emberek éheznek?” Szerzőnk közvetlen összefüggésbe hozza a devizaadósok jog –és vagyontól való megfosztásának vélt (!) szükségszerűségét a gazdaság összeomlásával.  Ez bizony kapitális csúsztatás, közel azonos szintű jól irányzott hazugság, mint a 2004. évi gyurcsányi vízió a kettős állampolgársággal kapcsolatos vitában, mikor több millió román beáramlását vizionálta az Öszödi Böszme. Ez gyilkos és ordas eszme! Alkalmas a bűnbakképzésre. Tedd az áldozatot bűnbakká, ordas birodalmi praktika felújítása.

Leszögezzük újra és újra, hogy a közjónak (hazai és európai) nem feltétele az, hogy a devizaadósokat megfosszák otthonaiktól, autóiktól, mert Európa és Magyarország csak ennek árán maradhatna meg. A bankrendszer nem omlik össze, ha a betervezett fosztogatások nem valósulnak meg. ÚJATERVEZÉS! Ahogy a GPS mondja.

A betervezett – a szerződésekbe kódolt -  fosztogatásokkal, a kényszer-értékesítésekkel érték nem jön létre. A materiális javak, úgymint ingatlanok illetve gépjárművek tulajdonjogának tömeges ÁTRENDEZÉSE valósulhat csupán meg.  A Jog, azaz a Törvény minden további – különösebb következmények - nélkül leállíthatja a banki ámokfutást Magyarországon.

( Amit a hazánkban egzisztáló „leánykák” előadnak, az hisztéria. Anyabankjaik pénz és profit éhségének igyekeznek az utolsó töltényig eleget tenni.  A pénzt a király, avagy a császár bocsátja ki. Kérdés tehát az, hogy jelenleg ki a király, avagy ki a császár? Az Európai Központi Bank? Aki az ő helytartóin, azaz az úgynevezett nemzeti bankokon keresztül uralkodik? Avagy máshova futnak össze a gyeplők? )

A kérdésre a válasz egyértelmű. A Törvény hatálya alá tartozik a pénzrendszer is! Káosz, pusztulás akkor van, ha nem a Törvény uralkodik. Az állam – így a békés társadalmi lét - alapja a törvényes rend.  El a kezekkel tehát a bíráktól, a bírói függetlenségtől!

[2] A jog betartható lenne, ha a gazdaság összeomlik, és az emberek éheznek? A jog betartható volt a 90-es évek Argentínájában vagy Afrikában? Amikor a hiperinfláció miatt a bankrendszer megsemmisül, és ezért elértéktelenedik a pénz, akkor az emberek a saját erkölcsi győzelmüket kezdik el ünnepelni, vagy egymásra támadnak az utolsó falat kenyérért? A jog rendfenntartói ilyenkor hol lesznek? Családjukat mentik, vagy pedig a jogot próbálják fenntartani?

Ad.[2.] Lám. Egy vízió.  A 90-es évek Argentínáját illetve Afrikát vizionálja ide szerzőnk.  

Ezt utálom személy szerint az „ifjú törökökben”. Magyarul a közgazdász palántákban. Ezeknek az agyában a pénzrendszer természetéről tanultak egyszerűen elnyomják a valóságot. Szögezzük le. Magyarország nem Argentína és nem egy Afrikai állam. Gyarmatosító, rabszolgatartó körökben persze lehet ilyen nézőpont, nem vitatom. Ám ezt a nézőpontot minden egészséges társadalom bünteti. Európában – hagyományosan - lámpavassal.

Teljesen más a magyar társadalom történelme, társadalmi szerkezete, múltja, jelene és jövője, mint a megnevezett példáké, így azoknak az érvelésben helyük nincs. A Törvény és a Pénz szembeállítása elképesztő ostobaság. Ugyanis a Pénz is csak a törvényes renden belül működik. Ugyanis, hogy működhessen, ahhoz azt el kell ismerni. A Pénz elismertetését a Törvény szavatolja! A pénz használata, alkalmazása ugyanis közmegegyezés. Az a Pénz, ami szemben áll a Törvénnyel, az a maffia pénz. Az a hatalom, ami szemben áll a törvényes hatalommal, az a maffia.

[3] Szeretjük azt hinni, hogy a jog a legfontosabb (és valóban így van), de nem szabad naivnak lennünk azzal kapcsolatban, hogy elhisszük: a jog képes a saját lábán megállni. A jog ősidők óta a vagyont, a hatalmat követi, annak árnyékában jár. A jog egy társadalom közös megegyezésének és szokásainak a lenyomata, amely nem jöhetett volna létre anélkül, hogy a társadalom megalakult volna és működne. A társadalom pedig minden esetben érdekek mentén szerveződik.

Ad.[2.] Az emberiség története kaotikus és rendezett viszonyok egymás melletti, illetve egymást követő sora. A homo sapiens életében a Pénz, mint olyan pár ezer éve hogy létezik A városiasodással – termeléssel - jelent meg, mely folyamat a városállamokon keresztül a mai nemzetállamok szövetségéhez ( EU ) illetve a birodalmakhoz USA, KÍNA stb.) vezetett. Érdemes végig gondolni e folyamatokat, ugyanis világosan kivehető, hogy a Hatalom és a Pénz szerves egységet alkot. A daliás időkben a király a saját arcmásával verette a pénzt, melynek üzenete az volt, hogy az az alattvaló, aki nem ezt használja a javak cseréjére, azt ő a király megbünteti, mert ugye az adókat egyre inkább pénzben szedte be és szedi, ez képezi hatalma alapját.

Ahogy a piacok rendjét – a rablók távol tartását, a törvénytelenségek felszámolását a piacon belül, a piacfelügyeletet  -  mindig a király szavatolta és szavatolja ma is. Nem vagyunk naivak, tudjuk hogy az emberi társadalmak az érdekek mentén működnek.  

Éppen ezért azt is tudjuk, hogy a hazai pénzrendszer tömegesen kötött meg olyan úgynevezett deviza-elszámolású kölcsönszerződéseket, amelyek a számítási metodikájába PÉNZVÁLTÁST épített bele, annak érdekében, hogy a PÉNZSZIVATTYÚT kénye-kedve szerint működtethesse.   Az adósoktól „törvényes garanciák” (erőszak szervek útján)  alapján vonhassa el jövedelmük egy bizonyos részét, és ha azok bármilyen ok miatt „nem teljesítenének”, úgy ne vele, a bankrendszerrel folytassanak vitát a bíróságok előtt, hanem a bíróságok megkerülésével a végrehajtók által legyenek fenyegettetve, a rendőrséggel megtámogatva, azaz ERŐSZAKKAL (KÉNYSZER ÉRTÉKESÍTÉS) megfoszthatók legyenek javaiktól, és nem csak a fedezetül felajánlott javaktól.  ADÓS-RABSZOLGÁKKÁ tehetőkké váljanak. Erről van szó Barátaim! Ez a tét. A devizahitelesek / devizaadósok JOGFOSZTOTTSÁGA.

[4]  A 21. század legnagyobb érdeke a pénz. A pénz az összetartó erő, a kényszerítő erő, és az elrettentő erő. A pénz az egyetlen dolog, ami tökéletesen összehasonlítható bármivel. Amint a pénz eltűnik (és megértjük, hogy mára Magyarországon nem létezik cserekereskedelem, hiszen szolgáltató és kevésbé termelő országként esélytelen is lenne), a jog is sérülni fog. Mert az addig többé-kevésbé egységes társadalom összeomlik, és a közös érdek (pénz) helyett mindenki a saját érdekét helyezi a társadalom érdeke fölé anélkül, hogy a jog és annak manifesztálódott erői (jogalkotók, rendőrök, katonák) fellépő és ellenőrző szerepet töltenének be, hiszen ezen szervek leginkább a pénz miatt védik a jogot.  

Ad. [4] Szerzőnk első mondatával leborul Mammon oltáránál. Ad katedra kijelenti, a legnagyobb érdek a pénz. Nos az emberi gének mintegy hatezer éve nem változtak. Így ami egyszer megtörtént, megtörténhet még egyszer. Éppen az érdekek mentén. Ahogy a Názáreti kihajtotta a kufárokat a templomból, ahogy egy bajszos diktátor kihajtotta a finánctőkét Európából és ahogy egy másik bajszos diktátor, Sztálin kihajtott mindenkit, mindenhonnan, népeket telepített ki és át. Szerzőnknek csak ennyit jelezhetünk,  a pénz szükséges, ám nem elégséges. Nem kevesen vannak a mi társadalmunkban sem olyanok, akik nem tesznek meg mindent pénzért. Mondjuk a banki alkalmazottak, a közjegyzők, illetve a végrehajtók tömegei bizony jól motiválhatók pénzzel, ám nem belőlük áll a társadalom.  A rabszolgák és a szabad emberek mindig is szemben álltak az emberiség történelme során, és mindig is szemben fognak állni. Esetünkben sincs ez másként. A rabszolgatartók és rabszolgáik állnak az egyik oldalon, míg a családjaikat, otthonaikat, javaikat és jogaikat védők – a nép - állnak a másik oldalon. De miért is? Azért bizony, mert rossz szerződést kötöttek. Nem jók a játszma szabályai. 

Igazat szól a szerző akkor, amikor a jogalkotók, rendőrök, katonák dolgában azt szögezi le, hogy pénzért teszik, amit tesznek. Egyet felejt viszont ki. Azt hogy ezen jogalkotók, rendőrök és katonák egyfelől magyarok, másfelől soraikban ott vannak a devizahitelesek / devizaadósok. A bírák között is. Tehát ők is „bennszülöttek”. Idegen csapatok nélkül egyetlen emberi társadalom sem hagyja kifosztani magát. A magyar szabadságharcok egyébiránt, mind erről szóltak. A parasztlázadást – amelyek nyilván mind elbuktak - az különböztette meg mindig a történelem során az eredményes szabadságharctól, hogy a szabadságharcokat már nemesek vezették. Szabadságharcainkat mi magyarok ez idáig mindig megvívtuk, mégpedig eredménnyel – hiába  szorítottak a birodalmak minket (is) a fegyverletételekre – ugyanis az azok előtti és az azokat következő viszonyok, mindenkor lényegesen megváltoztak. Nem voltak hiába valók az áldozatok, ahogy a rákövetkező nemzedékek azok tapasztalatait őrzik.

Akkor tehát, amikor a devizahitelesek / devizaadósok szervezetten a bíróságokra tartanak, avagy az utcára mennek, az a devizahitelesek / devizaadósok szabadságharca. Polgárjogi küzdelem.  És bármennyire is szeretnék összeugrasztani az utcai harcosokat és a törvény útján haladókat, az nem fog menni, mert ahogy holló hollónak nem vájja szemét, úgy nem megy szembe egymással az utcai devizahiteles a törvény  pajzsával menetelő devizaadóssal. Ha van veszély, ami társadalmi robbanással fenyeget, akkor az éppen az, ha a becsült 1100 eddig indított pert egy húzással elkaszálnák a bíróságok – a Kúria -  mert akkor válna nyilvánvalóvá mindenki előtt, hogy hazánkban nem a Törvényes rend uralkodik és ez esetben már senki nem fogja betartani a törvényt.

A devizahiteles tömegeket utcára mozgató szervezett - radikális - erők azért tudnak több embert az utcára vinni, mert az tűnik a könnyebb útnak a devizahiteles / devizaadós társadalom többségének. Pereskedni senki nem szeret. Isten ne adja, hogy a törvényes utat járók útját elrekesszék, mert akkor szabadulnak el igazán az indulatok, ha már a Törvényes Rendben sem bízhatnak az emberek.

[5] A pénz annyit ér, amennyire a társadalom azt taksálja. Azért védenek és érvényesítenek, hogy cserébe rend legyen, pénzt kapjanak, és legyen lehetőségük a pénzt élelemre és egyéb dolgokra elkölteni. Amint megszűnik a pénz, az a kényes egyensúly is felbomlik, amelyik motiváló erőként hatott a rendfenntartókra, és amelyik miatt a rendfenntartó is a társadalmi érdek fölé helyezi a saját érdekét (családjának élete).

Ad.5. Ilyet csak kizárólag tanulmányai alapján kombináló fiatalember írhat le.  Az mellett tesz hitet, hogy a zsoldosok működnek csak hatékonyan. Valóban mára Magyarországon a rendet – belőlünk szervezett - zsoldosok tartják fent. („Enkezével kötött kéve.”) Már az APEH alkalmazottak száma is nagyobb, mint a hadseregünk létszáma a Rendőrségről már nem is szólva.  Ám vajon milyen is e szervezeteken belül a morál?  Nos a pénz nem szűnik meg. Mert ha eltűnik a pengő, megjelenik a forint ugye?

(Önkéntes fegyveres szervezet lényegében nincs is. Hol a huszárságunk? Ahol a szamurájok.  Elárulok viszont szerzőnknek egy nyílt titkot. Nem a véletlen műve az, hogy a római császároknak hun, illetve germán testőrsége volt és hogy az egyiptomi fáraói trónon ülő görögöknek pedig mamelukok néven kun eredetű testőrsége volt. Mindaddig tehát, amíg a rendfenntartó erők nem idegenek, addig hazaküldhetők! Lásd a Munkásőrség felszámolását anno. Hazaküldték ugye a fiúkat?)

Szerzőnk kvázi azt állítja, hogy a rendfenntartók a társadalmi érdek alá rendelik életüket, boldogulásukat és mindezt pénzért teszik. Hát hatalmasat téved. Nem olvasta a Mein Kampfot. Ami nagy hiba. A hitleri gépezet vitathatatlan erejét többek között az garantálta, hogy annak szerzőjében tudatosult, hogy pénzért halálba tömegeket nem leget vezényelni, csakis eszmékkel és ideákkal. Szerzőnk tehát hatalmasat téved annak a feltételezésével, hogy a pénz megszűnhet és hogy pénzért halálba lehet vezényelni tömegeket. Mert bizony, ahonnan kimegy a pénz, oda mindig bemegy az új pénz és tömegek pénzért nem indulnak halálba, mert a halál minden anyaszültének a Teremtő által garantált.

[6] A devizahitelesek ügye pontosan azért veszélyes, mert most egy maroknyi ember képes megrengetni a társadalmat saját érdeküket a társadalomé fölé helyezve.

Ad.[6.] No szerzőnk kinyilatkoztatásai közül ez a „legszebb”.  „Egy maroknyi ember képes megrengetni a társadalmat, saját érdeküket a társadalom fölél helyezve? „

Kezdjük azzal, hogy a társadalmat nem egy maroknyi ember, hanem a deviza-elszámolású kölcsönök bevezetése és az ezzel előálló jogviszonyok rengették meg. Az eladósítás. Az a nemzetközi méretű csalás sorozat, mellyel a társadalom egy részét TÚLTERHELIK, azaz jövedelmeiket oly mértékben vonják el, hogy az így előálló pénztelenségből fakadó viták kapcsán családok tömegei bomlanak fel, emberek sokasága öngyilkosságba menekül és folyamatosan képződik egy egyre növekvő eltartásra szoruló réteg, betegekből, rokkantakból és munkanélküliekből. És miért is? Hogy a bankszektor „tervei” teljesülhessenek?

Ma Magyarországon egy átlagos ingatlanfedezetű devizahitel (a DÉSZ tagiainak adatszolgáltatása alapján) 11 millió forint. ( Ami egyezik a KSH szerinti lakás statisztikák érték adataival is.)  A deviza-elszámolású kölcsönszerződések kezdő részlete átlagosan  havi 70 ezer forint  volt, míg a 2012. évi átlagos havi törlesztő részlet 140 ezer forint volt. Ezzel együtt az átlagos nettó jövedelem hazánkban, 141 ezer forint havonta.  Aki ebből a négy adatból nem látja az összefüggést, az menjen orvoshoz. Vizsgáltassa ki az agyát. Ez azt jelenti ugyanis, hogy csak és kizárólag egy kétkeresős család képes ezeket a terheket viselni, úgy ahogy, a rezsi költségek mellett. Egy olyan társadalomban, ahol a válások száma meghaladja az 50 %-ot?  Nos ez feketén-fehéren azt mutatja, ezek az állapotok fenntarthatatlanok.

Nem maroknyi emberről, hanem legalább 1,5 millió érintettről van szó. A teher nem azonos arányban nyom mindenkit. Akiknek - ilyen viszonyok mellett, változtatás nélkül – a jövőképe a kényszer értékesítés, fedezet elvonás, azaz az utcára kerülés, azok oda is tartanak. Őket tudják mozgósítani a radikális - devizahiteleseket szervező - erők. A radikálisan szervezettek nagyságrendje jelenleg 30 ezer családra tehető. A bíróságra orientálódó szervezett erők mintegy 3000 családra tehető. Szó nincs tehát a saját érdekeit a társadalom érdekei fölé emelő maroknyi emberről. Súlyos társadalmi problémáról van szó, amely az erőszakos cselekmények megjelenését, felszaporodását, eszkalálódását és akár a polgárháború rémét is előre vetítheti, ha tovább radikalizálódik a helyzet.

[7] Akik támogatják a devizahiteleseket – vagy akik ellenük vannak –, azok mind-mind a saját érdekük szerint cselekednek, miközben a végleges döntések hatásainak tudatában (ha a devizahitelesek nyernek, összeomlik a rendszer; ha a bankok nyernek, összeomlik a társadalom) várják a jog végső ítéletét úgy az erkölcsi, mint a gazdasági színtéren. Senki sincs felkészülve a vereségre, hiszen akkor belátná, hogy egyik fél sem nyerhet. 

„Akik támogatják a devizahiteleseket – vagy akik ellenük vannak …” Hümm-hümm. Akik ellenük vannak, akik ellenünk vannak? Igen. Időszerű számba venni őket is.  Ezzel folytatjuk. Mint a görög drámákban, vonuljanak fel hát az erők.