Felhívás nem csak devizaadósoknak

Mottó: „Ha egy emberi közösség a hazugságok olyan zsákutcájába beleszorul, ahol a dolgokat nevükön nevezni nem lehet és nem is szabad, akkor ez előbb vagy utóbb elkerülhetetlenül elvezet a közösség általános értelmi és erkölcsi lezülléséhez.” (Bibó István)

A nemzetközi bankrendszer pontosan tudja, hogy nem a jövedelem pénznemében felvett kölcsön, kitetté, kiszolgáltatottá teszi az adóst, a pénzváltónak. A pénzváltás ilyenkor az az eszköz, mellyel többlet jövedelmet lehet "törvényesen" elszívni az adóstól, avagy tönkre tenni.

Mindaz az országgyűlési képviselő, aki hagyta és hagyja a devizában történő nyilvántartás és elszámolás gyakorlatát, az bűnrészes. Ezt a fajta – devizában nyilvántartás és - elszámolást nem engedélyezte senki, ez több mint törvénytelen, ez BŰN.  A deviza liberalizáció a ténylegesen devizában folyósított és fizetett, azaz DEVIZAALAPÚ kölcsönökre vonatkozott és vonatkozik. A deviza-nyilvántartás és elszámolás egy számviteli csalás, ami egyébiránt egy szerződésmódosítással megszüntethető. A felek forintkölcsönné alakíthatják át a kölcsönszerződést, az elszámolás módjának megváltoztatásával.  Ez ilyen egyszerű. Nem mellesleg a regnáló kormány erre kérte, illetve szólította fel a bankokat, akik viszont nem hajlandók beszüntetni a csaló gyakorlatot és elszámolni ügyfeleikkel.

Magyarországon háromféle kölcsönszerződés van életben:

-         Forintkölcsön (forint alapú)

-         Devizakölcsön (devizaalapú)

-         Deviza-nyilvántartású és elszámolású forintkölcsön (fából vaskarika)

Olyan kölcsön kontraktusok megkötése, amely nem az adós jövedelmének megfelelő  pénznemben történik, kitetté teszi az adóst  az árfolyammozgásnak – a nemzetközi pénzpiac hazárdírozásának -  itt jelennek meg az árfolyamrés és árfolyamváltozás fogalmai és tényezői az elszámolásokban, egyben ezek azok a tényezők melyek a forintkölcsön és a deviza-nyilvántartású és elszámolású kölcsön számított kötelezettségei közötti különbségét „eredményezik”. Ettől számítható kétszeres, háromszoros havi törlesztő és és tartozás követelés.

A Kúria, az Alkotmánybíróság akkor, amikor a devizakölcsönt és a deviza-nyilvántartású és elszámolású kölcsönt egységesen devizaalapúnak jelöli meg, hatalmas tévedésben áll és mulasztásba esett. Ahogy  jelentős kárt okozó mulasztásba esett a Magyar Állam, a törvényhozás és a végrehajtó szervek akkor, amikor nem tették nyilvánvalóvá és nem mondták ki, hogy a devizában nyilvántartás és elszámolás, forintban felvett és abban fizetett kölcsönügyletek esetén számviteli csalás!  Mára a vétkesek között első helyen, a Legfőbb Ügyész áll, miután erre a tényre már számos, neves és névtelen magyar állampolgár felhívta a figyelmét. Ez ugyanis bűnpártolás. A második helyen a 2004-től kezdődő időszak parlamenti képviselői álltak és állnak, akik az így kialakuló egyre nyilvánvalóbb károkozásnak nem szabtak gátat (úgy mint a deviza-nyilvántartású és elszámolású kölcsönügyletből eredő kényszerintézkedések, a fedezet végre hajtásba adása bírói ítélet nélkül, kilakoltatások).

A „torkosborz” bankok csak a harmadik helyen állnak, ugyanis ők „csak” megtették, amit megtehettek. Ahol csalni lehet, ott csalnak is.

Ki kell mondanunk, így mi devizaadósok ki is mondjuk, a deviza-nyilvántartású és elszámolású kölcsönszerződések elszámolási része csaló, egy számviteli csalás. Ettől kezdve mindazok a bírák is, melyek pereinkben másként értelmezik ezt a tényt, bűnrészesei ennek a nemzetközi csalás sorozatnak.