Igen. Palimadár vagyok, akit palira vettek és madárnak néztek. Devizaadós. Uram, add meg a nyugalmat, hogy beletörődhessek a megváltoztathatatlanba! Uram add meg az erőt, hogy megváltoztathassam, ami szükséges és elégséges! Egyben Uram add meg a bölcsességet, hogy az iménti két dolog között különbséget tehessek. Mert nékünk Szentatyám nagy erőt ád, hogy nem tudjuk pontosan mit is akarunk, ezáltal a szándékok bizonytalanságából a cselekvés bámulatos szabadsága fakad.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gergő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gergő. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. március 12., csütörtök
2008. május 7., szerda
Várom nagyfiamat, Gergőkémet
Zágon István: Az anya meg a szülő Ez a két fogalom alapjában véve ugyanazt jelenti, de azért mégsem ugyanaz. Olyan különbség van köztük, mint - hogy is magyarázzam - mint amikor az ember azt mondja, hogy állam, meg azt, hogy haza. A hazáért élek és halok, az államnak meg adót fizetek. És annak ellenére lényegesen könnyebb, mint meghalni, mégis több emberről hallottam, aki lelkes örömmel halt volna meg a hazáért, de soha senkiről nem hallottam, aki szívesen fizetett volna adót. Hát így vagyunk valahogy az anyával, meg a szülővel is. A szülő hivatalos kifejezés, az anya magánjellegű. A szülő minden, ami értelmet jelent, erőt és kötelességet, az anya pedig minden, ami érzelem, áldozat és a leggyönyörűbb gyöngédség a világon. Az anya, meg a szülő egy ember. De ennek az egy embernek egészen más tulajdonságai nyilvánulnak meg az anyában, mint a szülőben. Aki a harmadik szobából csukott ajtón át is meghallja, hogy hathetes kislánya sír, az az anya. Aki szeretne berohanni hozzá és egy kis jó, langyos tejecskével elcsitítani azt a kis ártatlant, még az is az anya. Aki be is rohan hozzá, megnézi, kibontja, tisztába teszi, de soron kívül egyetlen korty anyatejet sem juttat neki, hanem szigorúan alkalmazkodik az orvosilag előírt étrendhez, az már a szülő. Akinek majd a szíve szakad ki, amikor a gyermeknek fogzási fájdalmai vannak, az az anya, de aki csukamájolajat ad neki, hogy minél előbb nőjön ki a foga, az már a szülő. Általában aki képes arra, hogy saját önszülött gyermekének beadja a csukamájolajat, azt a csúszós, szörnyű, kibírhatatlan ízű kotyvalékot, az nem is lehet anya. Az csak szülő lehet. De aki közben azt hajtogatja; jaj de jó, de finom, a mama is ezt eszi, és hősies elszántsággal a szívében, de háborgó indulatokkal a gyomrában maga is megkóstolja azt a szörnyű kotyvalékot, az már megint az anya. Aki büszke arra, hogy az ő kisfia már olyan nagy, hogy az első osztályba iratkozik, az a szülő. De aki az iskola megnyitásának napján sírva kíséri a gyereket abba a tiszteletre méltó épületbe, és amikor beengedi a többi gyerek közé, akkor úgy érzi, hogy a fia Dániel, aki most lép be az oroszlánbarlangba, az már megint az anya. Aki nappal megbünteti a gyermeket, mert elszaggatta a nadrágját, az a szülő, de aki azt a kisnadrágot éjjel könnyes mosollyal foltozza meg az az anya. Aki azt mondja: haszontalan kölyök, már megint nem tanulsz, az a szülő, de aki fűnek-fának keservesen panaszkodik, hogy annak a szegény gyereknek már megint mennyit kell tanulnia, az az anya. Aki a kamasz fiát tánciskolába viszi, az a szülő. Aki büszkén figyeli, hogy az a haszontalan kölyök milyen ügyesen teszi a szépet annak a copfos kislánynak, az még mindig a szülő. De aki ugyanakkor nagyokat nyel, mert úgy érzi, hogy most kezdik tőle elszakítani lelkétől lelkezett magzatát, és szeretné a fia táncpartnerét, azt a kis kacér, szőke démont megpofozni, az már megint az anya. És mégis az anyából lesz a jó anyós, a szülőből pedig a rossz. Amely anyósi állapot tart mindaddig, míg meg nem születik az első unoka. És akkor valami egész váratlan és csodálatos dolog történik, eltűnik a szülő, eltűnik az anya, mondjuk inkább a kettő összeolvad, és nagymama lesz belőle De ez a nagymama nem hasonlít sem az anyára, sem a szülőre, annyira nem, hogy hadilábon áll mindkettővel, a szülőt ridegnek, az anyát túlzónak tartja, és csak egyvalakivel azonosítja magát teljesen és százszázalékosan, a gyerekkel. Mintha soha nem lett volna szülő, mintha soha nem lett volna anya. Mintha így született volna ötvenegynéhány éves korában egyenesen nagymamának.
Meg is ismétlem: Nő és gyerek nélkül, szart se ér az élet egy férfiembernek.
2008. február 3., vasárnap
Isiász
Na ez van nekem. :( Már a héten jelentkezgetett, a pénteki TESCO-s vásárlásom során már különösebb feltűnés nélkül odaguggolhattam egy egy polchoz fájdalmamban, azt a látszatot keltve hogy valami árut tanulmányozok. Re,méltem elmúlik. És nem. Pont a hétvégére kulminál nekem. Pedig szombaton jelenésem lett volna az Ingatlanfarsang 2008 rendezvényen, ám nem mehettem mert még sem fekhettem vagy guggolhattam végig a bálozást.
Ha az ember az interneten rákeres erre a betegségre akkor a Bruno Gröning Baráti Kör oldalai nyomulnak, mely a szellemi gyógyítás sikereit taglalja. Félek attól, nekem nem lesz elég hinnem hogy meggyógyítom magam, csak ebben az influenzia járványban semmi kedvem orvoshoz menni, mert a veszélyeztetettek csoportjába tartozom. Vigaszképpen ettem egy kocsonyát, hogy meggyógyuljak.
Képriport.
2007. december 23., vasárnap
Megszületett a gyermek: Így kezdi a Karácsonyt a Főnök...
Ugye, akinek van apja? ( na meg nagyapák is. :) ) Az apa egyengeti az utat. Volt valaha ilyen foglalkozás is nálunk, hogy útkaparó. Egyben ez itt a reklám helye. Ádireklám. :) Áldassanak az apák is. Kik életüket és vérüket adják az övéikért. Na és az özvegyek is, akik akaratuk és nemiségük ellen, atyákká lettek. Ádi unokám első Karácsonya indul. ( na jó. Meg még a Zám Lajosé. ) Még nem tudom minek fogja nevezni a birkózótársát, ám hogy birtokba vette, az látható. Kis Gazdám el ne haggy. :) Látható, fejre megy a kis csóka. Dalban: Zorán: "Üres bölcsőt ringat a Hold fénye... mindig ez a mese vége ..." És ha már az unokákon túl, az apákról szó esett, essen szó a nagyatyákról is. Nagyatyai bloggerekről, dalban: Favágók: "Az Öreg kovboj dala" ( Ezt a fílinget ugyan Lajos nagyapatárssal nem egyzettem, így ez az én dógom. Az ő dóga, meg az övé. Én magánzó vagyok, Lajos meg vállalkozó. Érdekes mi? Egy ilyen vállalkozásból nem lehet csak úgy kiszállni. :) Lajos meg is mondta a főszabályt a pálinkás pohár felett, amivel turbósítottuk a gondolatainkat: "Csak a gyerekek szeressék egymást." Lám milyen egyszerű ez is. Mit mondjak? Ez a Lajos tudja a csíziót, mert magam is így gondoltam volna, ha nem lett volna gyorsabb a gondolatban. Ám mint tudjuk, semmi sem tuti. Így itt a magam nyilvánossága előtt küldök egy dalt, amit én szerzettem akkor, amikor azt se tudtam, lesz-e fiam, lesz-e unokám és annak ki lesz a másik nagyapja. Rámutatnék a hitre. Talán én is tudok valamit, dalban: Bús földemen széttekinték ...
Látod Lajos? Csak egy közös Karácsony kellett és ... bevettelek az "vállalkozásba" . Ám emlékezzünk te mit mondtál: "Csak a gyerekek szeressék egymást." Lehet ez a lányos atyák privilégiuma? Nekem két fiam, neked két lányod. Ez elgondolkodtató. Sőt! Edina lányod már ikreket hordoz, a szíve alatt. Nálatok meg így szokás ezek szerint. Már látom Főnöknek sem lesz egyszerű, hiszen egyből két unokatesó áll elő. Szerintem lányok, mert van a genetika. Ám ha fiúk? Úgy a Főnök, jó ha már most felköti a gatyát, mert az ikrek összetartanak. :) Lelkünk rajta.
Ez ugyan blog, ám ahogy a politikától, úgy a reklámtól sem szabadulhatunk. Ezáltal itt a reklám helye Zám Lajos nászomnak és a familiának: ZMF Kft. Akinek nem teccik ne nézze és a hírcsatornáimról is bátran iratkozzon le. Mert ugye vannak az elvek és van Ádi. A Főnök.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)