Egy zacskó pénz
Négy-öt éves lehettem talán - mint most Ádi unokám - mikor a Zsíros Pista (szomszéd nagyfiú aki szédített) elszalajtott a srégen szembelévő vegyesboltba egy zacskó kekszért. Én lelkesen szaladtam – ilyenkor még így közlekedik a fiúgyerek – mert tudtam, nekem is jut. A kekszet jól ismertem és szerettem. Az óvodai menü egyik alap pillérét képezte a citrompótlós teával. (Reggeli, tízórai, uzsonna bármlyik lehetett.) No, a boltos ki is méri a tíz deka ( annyi lehetett) kekszet az általánosan használt barna papírzacskóba, ám előtte ugyanolyan zacskóba aprópénzt mért. Nekem szöget ütött a fejembe a gondolat, hogy ha a kekszert is zacskóba teszik és én azt pénzen megveszem a Zsíros Pistának, úgy ha megvenném a zacskó pénzt, akkor én mi mindent tudnék azon venni. Például azt a kis fa, színes Csepel teherautót, amit anyám arra hivatkozással hogy szegények vagyunk nem vett meg nekem, hiába hisztériáztam.
Megjegyzem hisztériázni nagyon tudtam. Ha jól felhergeltem magam, még a földhöz is odavágtam magam és ott ordítottam. Ezt a fajta előadást megjegyzem élőben már csak Ádi unokámnál láttam, ő a jobb lábával még ritmust is verte hozzá. Különböznek ugyanis a családtagjaim is. Például mostanában - a kétezres időkre - derült ki egy rokoni beszélgetés során is, hogy húszunk közül talán ketten, ha jártunk gyerekkorunkban világgá. A többinek nem volt bátorsága az ilyenhez. Mondjuk mi jól intéztük, mert minket - ahogy kell kerestek, figyeltek - nem úgy mint az ennél a beszélgetésnél jelenlévő kis fiatal – nem rokon - hölgyet, aki elmondása szerint szintén elment világgá, ám senki még csak észre se vette. Bizony, világgá menni is tudni kell.
Ott tartottam tehát, hogy érdeklődtem a boltosnál, hogy vehetnék én pénzt? Mert látom ő zacskózza és méri a mérlegen azt is, mint a kekszet. Na ez nagyon tetszett a boltosnak és ajánlatot tett. Amennyiben elviszem a Zsíros Pistának a zacskó kekszet, a kezébe adom, majd hiánytalanul visszahozom, úgy enyém az a zacskó pénz, amit most mért ki.
Én átvágtattam a Smolcz udvarba, Zsíros Pistának odaadom a zacskó kekszet, amiből ő azonnal ki is vett vagy kettőt és bekapta, eggyel meg engem kínál. No én előadom a Pistának hogy kérem szépen vissza a zacskó kekszét, mert mennem kell a boltba egy zacskó pénzt venni. Na ezen meg a Zsíros Pista röhögött nagyot, hogy a keksz is majd kihullt a szájából és a kezembe adta a kekszes zacskót. Én lelkesen vágtatok vissza és nyújtom át a kekszes zacskót, hogy akkor én megjöttem pénzes zacskóért. A boltos erre elkéri a kekszes zacskót, ráteszi a mérlegre és szigorúan megjegyzi, hogy bizony az nem hiánytalan. Abból hiányzik, ezáltal sajnos nem adhatja nekem a pénzes zacskót. A kekszes zacskót pedig visszaadja, hogy vigyem vissza Zsíros Pistának, mert ő ugye azt megvette.
Hát én nagyon csalódott voltam. Nem is értettem honnan tudja, hogy hiányzik a zacskóból a keksz, hiszen ő nem volt ott, mikor a Zsíros Pita kivette azt a három szemet. Talán sírtam is, sőt biztos, mert az igazságtalanság érzete, már akkor is nagyon felkavart. Így végződött tehát az első pénzügyi tranzakcióm. Nem kaptam meg más zacskó kekszéért a beígért zacskó pénzt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése