Pulóveresek, öltönyösök, labancok, kurucok és parasztok

Nem titok előttem, hogy az mr1 hangfolyama vesz körül napi szöszmötöléseimben. Fél füllel azon lógok, hacsak nem gondolok éppen másra. Mert ugye a nemiség ( hetero-homo-bi-a)  összefügg a koncentrálóképességgel, a gondolkodás irányára, a gondolati célkereszttel. Másra gondol egy heteroszexuális, egy homoszexuális, egy biszexuális és egy aszexuális.  

Én is bizony - hagyományosan a sokadalomban - csak egyre tudtam és tudok koncentrálni. Mindig arra ... Más kérdés, hogy koronként mi is az az az ... Más ugye 12 éves kor előtt, más a nemi érést követően és megint más mikor már csak a pipa és a pohár bor áll a célkeresztben. (Kétségünk ne legyen afelől, hogy a Vén Betyár heteroszexuális volt és aszexuális lett. Buzi avagy biszex betyárokról nem szól a hagyomány. Ezt érdeklődési köre mutatja legfényesebben.)

Ma reggel Lengyel László közírónk osztotta az észt és riporterünk ( bocs, hogy nem ugrik be az ismert név) békésen ötven felettiek és alattiak körére osztotta a társadalmat és előkerült egy majd elfelejtett régi új fogalom is a nemzedéki ellentét is. Lám ... 

Lengyel László számba vette feljövői között a Benedek Elek korabeli közírót, kit jobbára mi a sokadalom például a Táltos Kecske c. mesegyűjteménye kapcsán ismerhetünk. Igen, nekem is a hatvanas évek elején Benedek Elek: A táltos kecske, illetve Kipling: A dzsungel könyve voltak első olvasmányélményeim.

Lengyel előadta újra, a merjünk kicsik lennit, hisz ő járt Pekingben. Moszkvában, New York-ban (és mindenhol ugye birodalmi fővárosokban) és ott minden milyen hatalmas. Mihozzánk képest ugye ...

Ismert ( de nem jut eszembe) riporterünk meg sem kísérelte elmondani például azt, hogy Moszkva, Peking, New York - talán -  bizony qurva messze van. Ácsingózzon - és húzzon - oda aki akar, mert itt mináluk a "Tiszta udvar rendes ház" a kívánatos és a világ közepe pedig a "babám fekete szeme". Nagyon únom már a pulóVERES Lengyel okoskodásait. Most akkor mi és most pisiljük magunkat össze, hogy a birodalmak fővárosaiban miket építenek és mi a látnivaló?  

Birodalmak jönnek, mennek. Itt hagyják nyomaikat, ám az élet megy tovább. ( Lám a mongol- tatárság a B vércsoportot hozta be Európába.. Mert aki járt a Dzsingisz kán kiállításon az néhány szakadt nemezcsizmán, nyílhegyen és kínai porcelánokon kívül mást nem igen láthatott. Mondjuk a török, a habsburg  és a szovjet berendezkedett és döntette is velünk derekasan egymás templomait és szobrait. Ám hol vannak mára ők? A romokban testvéreim. A romokban. És ugye milyen hatalmasak voltak?) 

Számunkra köznapi halandók számára kik nem az "idézetek bűvöletében" élnek a lényeg:

- ehess,

- ihass,

- ölelhess,

- alhass,

- mindenséggel mérd magad

józsefattilai életviteli útmutatás - szvsz - a mértékadó. 

Így aztán tök mindegy, hogy "kicsik, avagy nagyok vagyunk" - Lengyel legyen kicsi  - mint bolha tökén a pattanás, legyen mélyen a béka segge alatt -  ha akar,  keresse az analógiákat a reformkor és a ma politikusai között hivatkozás sorozatokkal, nekünk ez időben kell - és lehet - felelni napjaink kihívásaira.  (És ilyenek ülnek a pénzügykutatóban. Mit ülnek? Vezetik. )

Megtudhattuk, hogy a rendszerváltó pulóveresek is csalódtak és Lengyelnek ma is van hat pulóvere, ami megkülönbözteti továbbra is őt a párttitkároktól. ( Milyen kutatók az ilyenek? ) 

Ki is mondhatta volna Lengyel a böszmés öszödi fordulattal, hogy "elqurtukhazudtunkéjjelnappal" mert ez, ami nagy valószínűséggel közel áll a valósághoz. Már pedig, ha így van, nem lenne jó venni egy mély levegőt és csendes meditációba húzódni, mint folytatni ezt a "merjünkkicsiklenniéshivatkozni" bűzösséget? E helyt mi is van? Most is elkúrjákéjjelnappalhazudoznak és ezt kell nekem hallgatni az mr1-en?  Miért is?

Mert birodalmi igény van a pulóVERESEKre, akik Wass Albert háromféle magyarságából az A tipust képviselik, úgymint:

Háromféle ember van ebben az országban,.. háromféle magyar. Mind a három egyezik abban, hogy elégedetlen a világgal, a kormánnyal, ami ennek a világnak a nyakán ül, a rendszerrel, mindennel. Panaszkodnak, morognak, keseregnek, átkozódnak. Aztán egy részük úgy próbálja megoldani a maga bajait, hogy kiszolgálja a hatalmon lévőket. Csatlakozik hozzájuk. Hasán csúszik, farkát csóválja, s ha odalöknek neki egy koncot, s befogadják cselédnek, akkor veszettebb lesz a veszett kutyánál, marósabb a vad farkasnál, kegyetlenebb az ellenségnél, kommunistább a kommunistánál, csakhogy bebizonyítsa a maga hűségét, és nagyobb koncot kapjon érte.

És az ilyennek a legnagyobb ellensége - nem az idegen elnyomó, mert az fizeti - hanem a B tipus: 

Egy másik részük az ellenkezőjét teszi: feláll a két lábára és verekszik. Védi azt, amiről úgy érzi, hogy az övé. A maga jussát az élethez. A maga jussát a szabadsághoz. A maga jussát ehhez a földhöz, melyen született, s mely a hazája. Verekszik másokért is, mindenkiért. A mások jussáért, a mások szabadságáért. A még csak meg sem születettekért is verekszik. Mindenkiért és mindenki helyett.

Bizony mélyen szánt Wass Albert a lelkek mélységes televényén. Léteznek a sors-minták, mitán nyelvet igen, ám géneket nem lehet cserélni, melyek az idők folyamán - akár arcon is - láthatók és akár hivatkozhatók. Attól, hogy valakinek az anyja megtanul magyarul még géncsere nem történt! Erre a jelenségre egy manapság divatossá váló pszichológiai módszer is, nevezetesen a családállítás is rámutat. Érdemes cseppet belemélyedni.
Mondjuk hát ki bátran druszám - Lengyel László - hogy a kuruc-labanc és a népi-urbánus ellentét sem lett az enyészeté ( a generációs ellentétek mellett) hanem itt él velünk. Bennünk. Egyéni és családi emlékezetünkben hordozzuk sérelmeinket és át is örökítjük. 
Én például - itt és most is bevallom - sosem bírtam a nyálas-zsíroshajú-pulóveres-lakáj okfejtéseket, azzal együtt, hogy tudtam maximum Törökországig juthatok - bujdosóként - mint paraszt-kurucivadék. Talpas,. Már akkor sem, amikor egy párt az MSZMP ( mert ugye több nem lehetett) taggyűlései szocreál padjait esetleg pulpitusait koptattuk. Téged kizárt, belőlem kilépett a Párt ugye?. :)
Mindig is utáltam - a kávéházak népét - az úgynevezett nagypolgári és kispolgári allűrüket - mint népi elem, parasztivadék - melyek vagyoni alapjait a mindenkori idegen birodalom (török, habsburg, szovjet) fegyverei és pénze vetették meg, és tették helytartóikat, adószedőiket és észosztóikat a nyakamra. Ezért nem szeret a magyar adózni. Mert mindig az idegen vitte. Kedve történelmünkben Vajktól, kit szentté sem ugye mi avattuk, hanem a római pápaság?
Egyben azt is bevallom, hogy már nagyon tele van a púpom - hogy gondolatom lejjebb ne csússzon - azzal, hogy a birodalmakat is mindig ugyanaz a szellemiség ( és ivadékaik) szolgálják ki és ugyanaz a szellem előszobáztat és osztja az észt nekem. Rühellem hát, mind a pulóvereseket, mind az öltönyösöket. Mindegyik ugye, csak a javaimat akarja?

Bár őszintén szólva a néppel sem vagyok - igazán - megelégedve. Mert lám csak a wassalberti felismerést:

Aztán van a harmadik csoport, a nagy csoport, amit úgyis nevezhetünk: a nép. Akinek nincsen arca, sem rossz, sem jó. Sem szép, sem csúnya. Se nem hős, se nem áruló. Senki és semmi. Tömeg. Nyáj. Nem tesz se jót, se rosszat. Semmit se tesz. Csak meghúzódik és vár. És mint a fű a rátaposó láb alatt, meghajlik, meggörbed tűr, mindent eltűr, s amikor tovább lép a nagy láb, akkor lassan felegyenesedik megint. De sohasem egészen. Egy kissé mindég meghajolva marad, készen arra, hogy újra lelapuljon egy másik láb alatt. Érted? Eszébe sem jut, hogy tegyen valamit a rátaposó láb ellen, megvágja, megszúrja, küzdjön ellene, kockázatot vállaljon jussáért, a szabadságáért, bármiért, érted? Ez a nagy tömeg. Ez a nép.

Imigyen előttünk áll a háromféle magyar igazság. (Három a magyar igazság?) Ráadás egy negyedik, miszerint: Népet le és géneket kicserélni nem igen lehet.