A befolyás, a hatalom három lába

Jól látható, ma is csak az a tét a politikában, ami több ezer éve az emberi társadalmakban: Kié, kiké a jog, a vagyon és a pénz. Ezért megy a küzdelem, a harc. Egy szervezett kisebbség motiválja a szervezetlen többséget különféle érdekek, célok irányába. A megszerzett jogok, vagyon és pénz birtokában pedig egy kisebbség mindig kizsákmányolja a többséget. Pontosabban szabályt hoz rá, hogy neki több jár.
Tilkiáda: Csak a szegény, a kis ember lop, a nagy, a gazdag rendeletbe foglalja, hogy az neki jár.

Cinikusnak hatnak bizonyára a fenti megállapítások, ennek ellenére, ha bárki beletekint az emberi társadalmak történéseibe, előbb vagy utóbb erre a felismerésre jut. Ennek ellenére minden javak forrása a társadalom, azaz a nép, pontosabban annak értékteremtő munkálkodása. A nép hozzájárulása, akarata ellenére - főleg ha ez az akarat nem is tudatosult - sok minden meg lehet lépni, ám az tartóssá nem válik, mert megint csak - előbb vagy utóbb - tudatosulnak a dolgok a nép egyszerű gyermekeiben is és megjelenik az ellenállás, avagy a változtatni akarás.

A jogok forrása térségünkben a Törvény. A társadalmi együttműködés szabályrendszere, melyet a Törvényhozás emel erőre. A törvények többnyire megegyezésen alapulnak, azaz a képviselők kinyilvánítják egyező akaratukat. Azok érvényesüléséről pedig az állam - mint elnyomó és védő szervezet - kell gondoskodjon. Mert bizony a nép egyszerű gyermeke nem képes fejben tartani a törvények és rendeletek tömkelegét. Tanítani, emlékeztetni és szorítani kell azok betartására.

Hogy állunk manapság vajon a törvényhozásra való befolyással? Kik és milyen mértékben befolyásolhatják illetve befolyásolják a társadalmi játékszabályokat?

Első ránézésre - játékszabályainknak megfelelően - a pártpolitika, azaz a vezető pártok. A "szavazógépek". Nálunk ugyanis ez az a szervező erő, amely abba a helyzetbe hozza őket, hogy törvényeket terjeszthetnek elő illetve módosíthatnak. (Kérdés persze az, hogy milyen keretek között. Ugyanis rajtuk egyfelől az Alkotmánybíróság, másfelő a EU jogrend gyakorol kontrollt.)

Mi kell ehhez a szervező erőhöz? Melyek az eszközök?

A válasz egyértelmű: Pénz és szervezet. Ezzel máris elérkeztünk a pártfinanszírozás kérdésköréhez.
Hogyan, kiktől és minek ellenében juthatnak pénzhez a pártok? Hol a pártok számára elérhető pénzek forrása? Forrásai? Bizony a forrás a bankrendszer és az ez mögött álló betétesek. A jövedelem tulajdonosok.

Vajon a jövedelem tulajdonosok közel azonos mértékben képesek a politika befolyásolására?

Nyilvánvaló, hogy nem. Vannak közöttük kulcspozícióban lévő személyek, akiknek mozgásterét szintúgy a szabályrendszer és érdekek határozzák meg. Ezzel viszont eljutottunk egy hálóhoz, hálózathoz, melynek vannak kitüntetett csomópontjai. Ezek működése tehát a meghatározó a változásokat, illetve a dolgok fenntartását illetően.

Már ez a gondolatmenet - ez a levezetés - sem egyszerű. Hát még maga ez a társadalmi háló, hálózat. Ez bizony egy nagy szövevény, amely maga is változóban van. Változnak a szereplők és változnak a rendező elvek is. Legalább is a felszínen. Ám vajon mit takar a mély? Ezt firtatják a közvélemény, illetve a várakozás kutatások. Amelyek természetesen megint csak manipulálhatók, éppen a kérdések felvetésével.

Engem a Jog, Vagyon, Pénz együttesből közvetlenül a Vagyon, ezen belül pedig az újra termelhető nemzeti vagyon foglalkoztat. Annak szerkezete, tulajdonosai, működése és működtetése. Problémám csak az, hogy az nem látható. 1999-el megszüntették annak kötelező statisztikai kimutatását. Magyarul nincs nemzeti vagyonleltár, ami alapján a megélhetéshez alapvetően szükséges erőforrásokat számba vehetnénk. Ezzel bizony a nemzeti lét - létezés és működés - egyik alapvető eszközét szüntették meg.

Minden nemzeti érzésű és nemzeti létben gondolkodó, illetve azt támogató magyar ember érdeke tehát az, hogy létezzen Országleltár, amely egyfelől az élő erők, azaz népesség, másfelől a nemzeti materiális vagyon megfelelően - áttekinthetően - kialakított és folyamatosan karbantartott nyilvántartásában testesül meg.

A materiális vagyonelemek egy kiemelt jól megkülönböztethető része az ingatlanvagyon. Ezen belül is a felépítményes ingatlanvagyon. A felépítménye ingatlanvagyon is két szignifikáns részre osztható, úgymint az üzleti (termelési, szolgáltatási) célokat azogáló ingatlanok, valamint a lakóingatlanok (beleértve az üdülőket, a hobbitelkeket is.)

Nos a lakóingatlanok adóztatására irányuló akarat egyértelműen az Országleltár, a nemzeti lét megerősítése irányába mutathat akkor, ha észrevesszük, hogy az a felméréssel, azaz a leltárral kell kezdetét vegye. De nem úgy, ahogy ma az a Vagyonadó Törvényben van, hogy az csak a 30 millió forint érték feletti ingatlanokra vonatkozik. Ahhoz hogy az ország rendelkezésére álló lakóingatlanok megfelelő szinten felmérésre kerülhessenek, valamennyi lakóingatlannak adókötelesnek kell lennie. Az már más kérdés, hogy bizonyos rendező elvek mentén az adókulcs lehet 0 %-os is.