Bábszínház a Duna mentén 1. rész

A magyar köz –és politikai – egyben gazdasági - élet egy bábjáték, azért ilyen abszurd. Természetesen ennek megvannak a gyökerei és az okai. Ezek a magyar történelmi múlt és a magyarságot körülvevő - számára idegen - közeg. A magyarság – mint populáció, azaz vérségi, genetikai azonosságon és kapcsolaton, közös nyelven és kultúrán nyugvó gazdasági és sorsközösség, egyszerűen fogalmazva nép – természetéből fakadóan a mellérendelés, a közbirtoklást érzi, tudja követendő és kívánatos életformának.

(Ami messze nem azonos a kommunisztikus elképzelésekkel és az úgynevezett szocializmussal. Nagyon mások a gyökerek. A kommunisztikus elképzelések és a szocialista törekvések az alá és fölé rendelésen alapuló rabszolgatartó társadalmak folyományai, a görög-római, zsidó-keresztény kultúra talaján. Ami nem azonos a magyar populáció kultúrájával. )

Ennek klasszikus példája az erdélyi közbirtoklás, mikor az erdőket, legelőket, szántókat – azaz a megélhetés alapjait – a közösség a mellérendelő viszonynak megfelelően évente osztja el. A magyar nép számára a megélhetés megteremtésének ez a működési formája a „megszokott” a génekbe ivódott. Ez ugye a szabad emberek, a gazdálkodók természetes létformája. Lényegében a „kurta nemesi” életforma. A pásztor, a parasztgazda, a kézműves mester életformája, melyhez jogok, vagyon és pénz társulnak. Ez az a gének szintjén is „beégetett” minta, ami már az óvodában kimutatható a gyerekek vágyaiban, amikor azok családi házakat (villákat) rajzolnak maguknak, hogy hol szeretnének lakni. Nem véletlen tehát az, amikor a rendszerváltás követően mintegy 800 ezer kisvállalkozás alakult hazánkban. Ez fejezte ki ugyanis a magyarság alapegységének, a családoknak a vágyát, az önálló családi gazdálkodásra, vállalkozásra. Ehhez viszont ennek megfelelő jogi, vagyoni és pénzügyi környezetre lett – lenne – szükség. Ha ezen természetes – szabad - életformához szükséges jog, vagyon és pénz nem áll rendelkezésre, akkor vannak a gazdasági működési zavarok és ebből fakadóan a társadalmi zavarok hazánkban.

A magyarságra már Szent István óta olyan gazdasági és társadalmi berendezéseket erőltetnek, ami soha nem felelt meg a nép természetének. Ezt a folyamatos erőszakot a Nyugati és Keleti Birodalmak gyakorolják népünkön. A Szent István korát megelőzően a német-római kultúrkör egyenesen a megsemmisítés szándékával lépett fel, melynek hatására Géza és István valósított meg egy „kiegyezést”. ( A második „kiegyezés” 1867-ben volt Deák Ferenc vezetésével.) Az ezt követő századokban a Keleti Birodalmak tették „tiszteletüket” Európa irányába, ahol nekik a magyarság mindig útban volt, keresztbe feküdt. Így eshetett meg az, hogy IV. Béla korában (Tatárjárás 1241) a magyar populáció 1,2 millió lakosából 700 ezer fős áldozattal védte Európát, így maradtunk csak 500 ezren. Ezt pótolta IV. Béla mintegy 100 ezres kun ( és jász) népességgel, majd bestabilizálta a magyarság védelmét a várrendszerrel. A török időkre a magyarság felgyarapodott mintegy 5 millió főre és Közép-Európai középhatalommá nőtte ki magát. Tehette is, hiszen a megélhetés szempontjából a Kárpát-medence az ember számára a három legideálisabb földrajzi hely egyike. ( A másik kettő a Pó fennsík, illetve a Kasmíri medence. Érdemes megnézni ezen földrajzi egységek történeti sorsát is.  ) Moháccsal 1526-tól kezdődően mintegy 150 évre az ország három részre szakadása idején lényegében Nyugat és Kelet Birodalmainak gyepűjét, ütköző zónáját képeztük. A Habsburg „felszabadítás”-al a magyar népesség 5 millióról, 1,5 millióra zuhant vissza és tartósan jog, vagyon és pénzfosztottá vált. A török és kifejezetten a Habsburg zsoldosság „felélt” mintegy 3,5 millió magyart. Így nekünk magyaroknak nem is igen kellett kivándorolni, mert a „születésszabályozás” ezen módja gondoskodott arról, hogy túl ne szaporodjunk. Mind jogokban, mind vagyonban és mind pénzben a padlóra lettünk küldve. A Habsburg időkben folyamatosan telepítették be hozzánk az alá és fölé rendeltségen szocializálódott „szolganépek” gyermekeit a környező országokból, germánokat és szlávokat.

A jog és vagyon elkobzások a magyarságot egyfelől genetikai válaszra ( 6 – 12 gyerek családonként ) illetve fegyveres ellenállásra késztették a mindenkori „felszabadítókkal” szemben. Így következtek be a Bocskay, Rákóczi, 1848-as, 1918-as szabadságharcok. A szovjet „felszabadításra” a válasz az 1956-os erőtlen szabadságharc volt. Ezen szabadságharcok motivációs alapja minden esetben a magyarságot ért jog és vagyonvesztés, azaz a megélhetés alapjait veszélyeztető beavatkozások voltak.

Most is egy ilyen jog, vagyon -és pénzvesztési időszakot élünk, amikor a magyarnak kevesebb a joga, mint az idegennek és a magyart forgatják kifelé a vagyonából és pénzéből. Mert a megélhetést családi szinten is befolyásoló három legfőbb tényező a

- jog

- vagyon

- pénz.

Jogainkat, vagyonunkat és pénzünket jelenleg a Globális Tőke, azaz a Pénzdiktatúra – illetve azok hazai ügynökei - veszélyeztetik. A Globális Tőke illetve a Pénzdiktatúra alapjaiban nem ördögtől való. Mozgatóereje a pénzintézmények és a kereskedelemi hálózatok bővített újratermelésének akarata, hogy a pénz pénzt fialhasson. Ami egy hatalmas globális motivációs erő, ez teszi lehetővé ugyanis a hatékony technológiák kifejlesztését, elterjesztését, az ipari és mezőgazdasági termelés növekedését. Ennek köszönhető például az Internet, a bankrendszer, a kereskedelem, a logisztika, az infrastruktúra fejlődése, fejlettsége. Ez a Világháló, maga. A globális és a nemzeti fejlődés szembe állítása az mellett hogy nem veszélytelen, ám nem is értelmes. A korszerű javakból igenis részesedni kell, az viszont nem mindegy milyen áron és milyen feltételek és pozíciók mellett.

A növekedés másik alapja a verseny, ami garantálja azt, hogy az egyéni, csoportos és így a nemzeti monopol jogokat visszaszorítsák. Egy monopol jog viszont érinthetetlen a Pénzdiktatúra számára, az állami erőszak kizárólagos joga, ugyanis a Pénzdiktatúrának nem megoldás a saját fegyveres erő - a magánhadsereg - az erőszak szerveket – a fizikai elnyomást - az államhoz szervezi. Az államot pedig a politikusokon és a médián keresztül irányítja. Kvázi csak az lehet politikus, akit a média megcsinál, azaz ismertté, ezáltal választhatóvá tesz. Ezért is nyom el mindenféle nemzeti alapú szerveződést, szervezetet amely fegyvert foghat. Ez prevenció.

Lásd Magyarországon a Munkásőrség jogutód nélküli felszámolását, illetve a Magyar Gárda „betiltását”, ugyanis mindkettő magyar, szervezett, önkéntes és fegyveres erő volt. Nem illik bele a Pénzdiktatúra jog – vagyon és pénzügyi rendszerébe illetve bizonyos pártbefolyás alatt állt, áll. A Magyar Gárda magyar, szervezett, önkéntes és fegyveres léte, csak Nemzeti Gárda formájában képzelhető el, ahol jelen vannak a nemzetösszetevő kisebbségek fiai is, ellenesetben libanizálódhat az ország. A munkásőrök ezért is szerelték le önmagukat 1989-ben, azzal együtt hogy kecsegtették is őket a Nemzeti Gárdává alakulásban. Ezt viszont a Szabad Demokraták Szövetsége, amely egyértelműen az USA Pénzdiktatúra befolyása alatt állt ( Soros Alapítvány pénzelte ezeket az ügyeket ) ezt sikeresen megfúrta, a Pénzdiktatúra érdekeinek megfelelően. Ugyanez a szellemi műhely irányította a nemzeti vagyon, az újratermelhető nemzeti vagyon alulértékelését, az üzemek lerohasztását és a külföldi tulajdonba juttatását az USA könyvvizsgáló cégeinek tudáshátterével. A vagyon „felértékelése” – azaz az értékadás – ma is többek között az angolszász RICS ( Királyi értékbecslők) érdekcsoportok befolyása alatt áll Magyarországon a befektetői akarat és a tekintélyelv alapján.

Elérkezett viszont az idő, amikor a Pénzdiktatúra által szervezett és irányított globalizáció elérte növekedési határait. Nem megy a bővített újratermelés, ugyanis ennek alapvető korlátja maga a Föld bolygó, illetve maga az Élet. A kapitalista bővített újratermelés már veszélyezteti a Föld klimatikus rendszereit (lásd felmelegedés) és ezen keresztül magát az Életet. Ezt ismerték fel az úgynevezett Zöld mozgalmak, a levegő, a talaj és így az élelem szennyezettségéből fakadó pusztító, életellenes jelenségek megjelenésekor. Ezt ismeri és ismerte fel napjainkban maga a Pénzügyi diktatúra is. Ennek a felismerésnek a megjelenési formája az úgynevezett gazdasági válság, ami nem más mint egy újra rendezés, reorganizálás.

A világ csendőre az USA nem képes már – hiába rabolja el Irak olaját – fenntartani a túlfűtött, nem reális alapokon nyugvó gazdaságát, rabló háborúkat pedig nem indíthat, éppen Kína jelenléte miatt. Kína gazdasági ereje és népessége akadályozza meg többek között Irán lerohanását, melyet Izrael állam fenyegetettsége motiválhat. Izrael állam ugyanis egy erőszakkal létrehozott állam a Közép-Keleten. Egy – gazdaságilag és kulturálisan - idegen test az arab államok testében, mint az emberi szervezetben egy idegen szerv beültetése, amelyet a szervezet immunrendszere ki akar lökni. Az USA hadereje és gazdasági ereje nélkül Izrael állam már régen nem létezne. Az USA ereje gyengülése okán Izrael állam és a világ zsidósága már készíti is elő az evakuálás útvonalát, hatalmas befektetéseket, vásárlásokat bonyolít le Lengyelországban és Magyarországon, az európai zsidóság történeti élettereiben. Ezt a tényt az izraeli miniszterelnök egy beszédében sikerként be is jelentette, mely hatalmas felháborodást keltett a nevezett országok nemzeti köreiben.

Ugyanis a nemzetek – ahogy a hitleri korszakban - nem versengenek a zsidó telepesek, tömegek befogadásáért, ugyanis az történelmi tapasztalatok alapján az dezorganizációval jár. ( Egyiptom, Babilon, Róma, Alexandria, Berlin … és mindazon események és földrajzi helyek, ahol zsidó pogromok voltak … ) A zsidóság ugyanis – a zsidó kultúra – mind a jogok, mind a vagyon, mind a pénz, azaz a javak agresszív megszerzésére törekedik és ezt meg is ideologizálja, a kiválasztottság tudatán alapulóan. Mint az állatvilágban a kakukk, a nádi poszáta fészkében. Magyarországon ennek ékes példája az újratermelhető nemzeti vagyonból történő részesedés, amit a mai napig a hatalom nem hoz nyilvánosságra, illetve mai napig is megakadályozza a nemzet összetevő népesség számba vételét. Azáltal el lehetetlenítve a nemzet alkotó népességek által birtokolt jogok, vagyon és pénz, azaz a javak birtoklásának kimutatását! Ehelyett rasszizmust ideologizálnak és „fasiszta” bélyeget ragasztanak a magyarság homlokára a tömegkommunikációban és a Nyugat felé történő kommunikációban. Ennek egyébiránt lassacskán vége, ugyanis az EU parlamentbe mára bejutottak azok a magyar képviselők, akik a valós nemzeti érdekek és viszonyok kommunikációjára képesek.

Emlékeztetőül: Ne feledjük azt sem, hogy Hitler az askenázi zsidók evakuálását kínálta fel az akkori nemzeteknek, többek között az USA-nak. A későbbi győztesek ebbe nem mentek bele. Ezzel együtt a szemük sem rebbent már győztesként a németek és a magyarok Csehszlovákiából és Magyarországról történő tömeges evakuálása ellen. Németet, magyart – azaz háborús veszteseket – lehetett kitelepíteni. Ez most Csehországnak és Szlovákiának a kínja a Liszaboni szerződés aláírása kapcsán. Ugyanis az ahhoz kötődő  EU erkölcsi normák tükrében a Sziléziai németek (közel két millió ember)  és a Felvidéki magyarok kitelepítése bűnnek tűnik, miáltal kártalanításra válhatnának jogosulttá. Hoppá! Ez egyébiránt előjöhet Törökország esetében is az örmény népírtás kapcsán, amit a török kormányok a mai napig - hivatalosan - nem ismernek el. Én még emlékezem a hatvanas hetvenes években az örmény "terrorizmusra" - a török követségek elleni merényletekre - amelynek gyökerei az örmények népírtásában gyökereztek.

Természetesen ez semmiben nem kisebbíti a hitleri Németországban elkövetett emberiség elleni bűntetteket, a koncentrációs táborokban elpusztított német, zsidó, orosz, lengyel emberek halálba küldését. Ezt a bűnt nem kisebbíti sem a törökök által az 1910-es években lebonyolított örmény népirtás, sem a Szovjetunióban az 1919-től 1970-es évekig folyó népirtás, illetve Koreában valamint Kínában bekövetkező népirtások - hogy csak a köztudatunkban lévőket említsük - mert sajnálatos módon a népirtások a világ számos pontján napjainkban is mennek. A sors iróniája többek között Izrael állam népirtó gyakorlata – háborúi - a palesztin népet sújtóan, bár ez esetben jogos önvédelemről is beszélhetünk. Zsidó hazafiként, magam is jogosnak tartanám mind a büntető, mind a megelőző katonai csapásokat. Ahogy palesztin hazafiként jogos önvédelemnek az Izrael államra mért csapásokat. A népek nem tehetnek ezekről az extrém helyzetekről, melyet a nagyhatalmak fundáltak ki. Lám a magyarság Kárpát-medencei sorsát, amikor Trianonnal a szomszéd nemzetek túszává tették a magyarság egyharmadát.

Lássunk tisztán! A jelenlegi politikai csatérozások tétje az, hogy mely érdekcsoportok kerülhetnek osztó helyzetben a
- jog,
- vagyon,
- pénz
dolgában. Az ideológiákat ehhez kreálják, hogy azokkal érzelmileg befolyásolják a választókat, azaz hogy rájuk szavazzanak.

A magyarság és a magyar nemzet egyaránt jogfosztott a jelenlegi választási rendszerben, hiszen csak négy évente egyszer szavazhat és nem áll jogában visszahívni a képviselőket. Nem áll jogában feloszlatni a törvényhozást. A vagyonból való kiforgatás pedig 1989-től különböző intenzitással, ám folyamatos. Most kerül sorra 2011-től a termőföldből és majdan a természeti kincsekből ( vízkincs, ásványkincs, stb. ) történő kiforgatás. A pénzből való kiforgatás az eladósítással illetve a devizatrükkökkel - cserearányokkal -  már a Kádár éra utolsó harmadától folyamatos.

Dalban Tolcsvay – Müller.Sziámi: Babiloni csönd