Tánc

Ratkó József: Tánc
Fábry Zoltánnak

Magyarország temetőföld,
posztumusz humusz.
Történelme soha
el nem évülő priusz.

Bűnjel itt a csillag is,
mert megragyog s lehull.
Kard lángol az éjszakában
attilátlanul.

Bűnjel itt minden
- halotti anyakönyv a rög.
Írva benne jó magyar,
vad tatár és török,

írva benne arcról arcra
minden holtjai;
följegyezve ázsiai,
európai.

Magyarország temetőföld,
toroz és vigad.
Holtjaiból kóstolót küld
szomszédainak.

Duna-környék szétszóratott,
éhes népei,
vagyunk ma is ama
székely György vendégei.

Magyar, oláh, szláv
- mindigre ebhitű pogány,
csűrdöngölőt járunk
ma is Ady homlokán.

Hát mulassunk!
- egyiket se gyűlölöm,
hiszen én érettem él az is,
ki engemet eszen.

Magyarország temetőföld,
posztumusz humusz.
Történelme soha
el nem évülő priusz.

Életet aki ha itt vet,
húsba vet magot.
Holtból bú elő a kisded,
jövendő halott.

Mégis: hogyha szülni
már egy ringyó sem akad,
hónom alatt költöm
ki a fiacskáimat.

Dalban Dinnyés-Ratkó: Tánc