Embert próbáló időket élünk. Folyamatosan fogynak itt - a válságnak nevezett újabb kifosztásban - az eszközeink. Egyet tehetünk: Hiszünk, remélünk, szövetkezünk és dolgozunk akkor is, ha az nem éri meg és akkor is ha az nem gazdaságos! Magyarul helytállunk. Mert ez a biztonságos! Feljövőink sem azért munkálkodtak, mert az a "külföldi befektetők" szerint gazdaságos, hanem a megélhetésért!
Külföldi befektetők pedig jöttek, mentek és ugye mindig csak a javunkat - avagy helyesebben javainkat - akarták? Hol fegyverrel, hol pénzzel! (Róluk dióhéjban.)
Mi viszont maradtunk, és - ahogy az ősök - megmaradunk!
Lelkesítsen az Ige. Szóljon hát a dal a Kormorántól: A lámpás emberekért
Szöveg:
Ahol érik a fény, oda indulok én
hol a szívünk összeérhet,
az a hely a miénk, a tiéd, az enyém,
oda elkísérlek téged.
Isten újra eljön, szeme tűz és jég,
ölelésed lesz a végső.
Ha a vágy nem elég,
van egy út, amiért ott
élet lesz az élet.
Hója hó, égjen a tűz,
melegítsen a szóval!
Hója hó, valaki vár,
csupa rosszban, csupa jóban!
Veled nyílik a dal, ha elér a vihar,
kezed érintése a jel,
Mire vársz, mire még?
Hamu lesz az a fény,
ami hozzád rendelt végleg.
Nem elég, nem elég,
beborít a sötétés
nem talállak téged.
Ahol lámpát tartó emberek állnak
az úton, hazatérhetsz.
Tűz és jég, egy mindenkiért,
mindenkiért, kinek fényt adott az ég!
Hója hó, égjen a tűz,
melegítsen a szóval!
Hója hó, valaki vár,
csupa rosszban, csupa jóban!
Veled nyílik a dal, ha elér a vihar,
kezed érintése a jel,
Mire vársz, mire még?
Hamu lesz az a fény,
ami hozzád rendelt végleg.
Nem elég, nem elég,
beborít a sötétés nem talállak téged.
Ahol lámpát tartó emberek állnak
az úton,hazatérhetsz.
Tűz és jég, egy mindenkiért,
mindenkiért, kinek fényt adott az ég!
Tűz és jég, egy mindenkiért,
mindenkiért, kinek fényt adott az ég!
A LÁMPÁS EMBEREKÉRT!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése