Vettem a kalapom

Mivel jót nem tudtam, rosszat nem akartam mondani a Jobbik szervezte Devizahiteles Kerekasztalnál, így egy ponton összezártam mappámat – jegyzeteimmel – vettem a kalapom és elhagytam a helyszínt. Nem egyszerű ám az ilyen elhatározásra jutni, hogy – nyilvánosan - lelép az ember. Lányos zavaromban később a mappámat elhagytam. :(  Így fejből, emlékezetből a gyorsjelentés. (Ha megtalálta valaki, hálás lennék, ha jelezné.) 

1.) A Jobbik szervezte Devizahiteles Kerekasztal rendezvényre, akikről tudunk a devizaadós jogvédelemben mindannyian megjelentünk, kivételt képeztek a szolgáltatókból álló egyesületek képviselői, akik a médiában devizahiteles/devizaadós jogvédőként lépnek fel.  Ilyen még nem volt.  Sőt! Tolongás is kialakult, mert megjelentek olyan „civilek”, is szép számmal, akikről azt sem tudtuk kicsodák és bemutatásra sem kerültek.

2.)    A parlamenti pártok közül – újólag - egy sem képviseltette magát. Jelen volt viszont a kormányzati oldalról Doubravszky György, a pénzügyi jogok biztosa. Amint kiderült egy meg nem nevezett civil szervezet „csempészte” be. Őt – elmondása szerint – meg sem hívták. Z. Kárpát Dániel a Jobbiktól jelezte, hogy ennek utána néznek, hogy fordulhatott elő.

3.)    A „civil szervezetek” képviselői megérkezvén a helyüket keresték, mert ülésrend az nem volt. Ennek kapcsán kínos jelenetek zajlottak le, amire nem térnék ki, mert végül is, mindenkinek jutott hely.

4.)    Z. Kárpát Dániel elnökölt, mely kapcsán megtudhattuk, hogy a jelen lévők a devizahitelesek ügyére nézve a

-         jogi

-         utcai

-         politikai utat járják.

Majd elsőként szót adott a pénzügyi jogok biztosának, Doubravszky Györgynek. Aki elmondta, hogy moratórium és újraszámolás volt a programja. Moratórium dolgában nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt előzetesen elképzelték. (Megjegyzem a DÉSZ programja is ugyanez, kiegészítve a Kárpótlással.)

Ezt követően Kásler Árpád (BÁÉSZ – RVMP) kapott szót mely során kifejtette, hogy először talán diagnosztizálni kéne mi is történt itt, továbbá az érintettek összefogására lenne szükség.

Szót kapott továbbá Falus Zsolt (BANKCSAPDA), aki kifejtette, hogy „megszenvedte már e nép a múltat és jövendőt”, így a devizahitelesek adósságát, úgy ahogy van el kell törölni és kártérítésre is jogosultak. Szavait nagy taps követte.

Erre a tapsra sürgősséggel szót kért Dr. Damm Andrea azzal, hogy nem lesz népszerű, amit most mondani fog, de az nem úgy van, hogy csak úgy ajándékba kapnak emberek házakat, autókat. Amit Falus Zsolt mondott, az olyan hogy holnaptól kezdve már nem kellene betartani semmi törvényt. Ez követően többen kaptak szót, akiket nem ismertem. És miután háromszori jelentkezés után sem kaptam szót, mint a DÉSZ elnöke, úgy gondoltam, kívül tágasabb. Vettem kalapom és elhagytam a termet, Hámori Gábor alelnök urat és Szűcs Péter Szerkesztőségünk videó szerkesztőjét hátra hagyva azzal, ha esetleg szót kaphat a DÉSZ is, úgy a weboldalunkon elhelyezett publikáció szerinti tartalom kerüljön előadásra, illetve amit lehet, még rögzítsünk, a későbbi félreértések elkerülése céljából.

Összegezve: Teljesen feleslegesen mentem el erre a tanácskozásra, melyről hanganyag és videofelvétel készült. A parlamenti pártok már a második alkalommal sem éltek a Jobbik meghívásával, hogy találkozhassanak a devizahiteles / devizaadós jogvédőkkel. A jelenlévők egy civil salátaszervezetek gyülekezete képét mutatta. Senki nem tudta a többségről, mely szervezetek vannak ott és egyáltalán, kiket és miket képviselnek. Az egész a Jobbik kampány nyitó rendezvényének tűnt, melynek során az elégedetlen néprétegek – így a devizahitelesek / devizaadósok - hangját kívánná eljuttatni a parlamentbe, ami a MORATÓRIUM dolgában kívánatos is lenne. Nem mellesleg a Pénzügyi jogok biztosa, a Jobbik és a DÉSZ a devizahiteles / devizaadós probléma oldására megjelölt cselekvési irányokra megjelölt programjai egybe csengenek, legalább is azok előtt, akik nem az előítéleteikre hallgatnak és  követik a kommunikációt és az eseményeket. Ez három címszóval jellemezhető:

- MORATÓRIUM

- ELSZÁMOLÁS (újraszámolás)

- KÁRTÉRÍTÉS.

A MORATÓRIUM dolgában csak és kizárólag a törvényhozás a kompetens, viszont az ELSZÁMOLÁS, újraszámolás és a KÁRTÉRÍTÉS dolgában a bíróságok. A DÉSZ jól láthatóan a JOGI UTAT járja, melyet 12 pertársasági kereset, három tárgyalás és 345 perben álló család igazol. Az utcai út és a parlamenti út másféle okok miatt számunkra járhatatlan, tagjaink érdekeinek érvényesítésében.

Pókember

42.

Mai mondások

  1. Minket nem lehet elbocsátani!!! A rabszolgákat el szokták adni...
  2. A sikerhez vezető út, karbantartás miatt zárva van.
  3. A legveszélyesebb sütemény az esküvői torta.
  4. A mosoly még mindig a legelegánsabb módja annak, hogy kimutasd a  fogad fehérjét.
  5. A nagyotmondás ellen a nagyothallás az egyetlen védelem.
  6. A főnök tekintete mindig nyílt és őszinte. Vagyis egyik szeméből a  nyílt gonoszság, a másikból az őszinte rosszindulat sugárzik.
  7. A hibáiból tanul az ember. Vannak azonban olyanok, akik sohasem hibáznak..
  8. A gödrök első számú törvénye: Ha benne vagy, ne áss tovább!
  9. A tiszta lelkiismeret általában a rossz emlékezet jele.
10. A tapasztalat segít minket, hogy ugyanazt a hibát legközelebb  sokkal ravaszabban kövessük el.
11. Annak ellenére, hogy az élet drága, még mindig elég népszerű.
12. A pénz minden gonoszság gyökere... és az embernek szüksége van gyökerekre.
13. A kritikus olyan nyomorék, aki futni tanít.
14. A tapasztalat jó iskola, csak a tandíj magas.
15. Budapesten két féle gyalogos van: kaszkadőr és kamikáze.
16. Olyan vagy, mint a csésze. Aljas és nagyfülű.
17. Jöttem, láttam és most nem győzök bocsánatot kérni.
18. Barátok jönnek, mennek... az ellenségek gyűlnek.
19. Egyesek szerint a szó akkor hal meg, ha kimondják. Szerintem akkor  kezd el élni igazán.
20. Az ideális nő olyan mind a Hold. Este jön, reggel megy.
21. Aki megházasodik, az megtudja mi a boldogság, de akkor már késő.
22. Mivel mindig az okos enged, már rég a hülyék uralkodnak...
23. Engedj a kísértésnek: nem biztos, hogy máskor is lesz rá alkalmad.
24. Soha ne becsüld le az ostobaság hatalmát!
25. Aki kérdez, öt percig buta, ám aki nem kérdez, örök életre buta marad.
26. A zsenialitásnak megvannak a maga határai. A hülyeség azonban nincs ilyen határok közé szorítva.
27. A zseni okítás nélkül olyan, mint ezüst a bányában.
28. Ha könnyűnek találod azt, amit mások nehéznek, tehetséges vagy. Ha  meg tudod tenni, ami a tehetségesek számára lehetetlen, akkor zseni.
29. A karfiol nem más, mint káposzta, csak főiskolát végzett.
30. A döntésképtelenség legnagyobb akadálya túlságosan nagy tudás.
31. Csak azért, mert senki sem ért meg, még nem vagy művész.
32. Kedvelem Önt. Emlékeztet rá, milyen volt fiatalnak és hülyének lenni.
33. Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!
34. Úriember az, aki nemi erőszak után hazakísér.
35. Üdvözlöm! Itt a Tűzoltóság üzenetrögzítője.
36. Ügyelj Budapest tisztaságára! Egyél meg naponta egy galambot!
37. Üldöz a munka, de én vagyok a gyorsabb.
38. Üzleti érzék: 95 %-ban érteni az emberekhez, 5 %-ban a gazdasághoz.
39. Igaz, hogy a kemény munka még nem ölt meg senkit, de hát miért  kockáztasson az ember.
40. Az első kínos élményben a megszületésemkor volt részem. Egy nő  feküdt mellettem az ágyban.
41. Vegyen fel a gyárba igazgató úr. Meglátja milyen kevés munkával beérem...
42. Verés közben jön-megy a székláb

Az online lét

Rozetta 2013-04-29 2. rész

Rozetta 2013-04-29 1. rész

Hatalmas ráfizetés az EU

"Menjünk világgá, van jó okunk rá ..."

Nálunk meg kinyílott a tojásfa :)

Kórkép: Gerendás Péter

A második vonalban születtem, és ott is maradtam. Később a saját lábamra álltam. De a Rádiók nagyon keveset játszották a dalaimat, emiatt nem lehettek slágerek azok. Az elenyésző számú koncertek helyét átvették a vendéglátó helyek és a céges, sonkatekercs mellé játszott aláfestő zenék. Utáltam, ahogyan hátat fordítva zabáltak jólöltözött hölgyek, urak, akik felettébb leszarták a produkciót. Ma már ezeket visszasírom, mert játék közben a számlakönyvemre koncentráltam, a családomat tartottam el abból, hogy a művészetemet a kaszinótojás mellé felszolgálták. De ma már nincsenek ilyenek. A cégek csődbe mentek, de addig még gyorsan, a helyemet átvették a napi rendszerességgel jelentkező tehetségkutatónak álcázott valóságshowk hősei, akik három percig tündökölnek, de utánuk folyamatosan jön az utánpótlás, és mivel tehetségekben rendkívül gazdag ország vagyunk, kilátás sincs arra, hogy az elkövetkező 30 évben ne  takarja ki valaki néhány percre a napot. Koncertek nincsenek. Felkérnek, aztán lemondják.
Az életem során összegyűjtött javaimat eladtam, amit mind feléltünk. Zongora, ami sokat jelentett nekem, gitárok, amelyeket a spórolt pénzemből vettem. Néhány hete egy 30 éve dédelgetett 66-os Stratocaster gitártól váltam meg, amelynek eladása (nagy érték) pont egy hónapi megélhetésünket bitosította. Pedig nem élünk nagy lábon. Ez nem normális dolog. Ez az ország élhetetlenné vált. Értéktelenné vált az érték. Felment az ára a selejtnek. A gyermekeim az iskolában akkor vannak megdicsérve, ha mozdulatlanul ülnek a padban, mint a robotok. Az ablak akkor nyílik ki automatikusan, ha a műszer oxigénhiányt jelez. Igazgatói intőt kapnak jelentéktelen csínyekért. A zeneiskolában (ahol zenével elenyészően keveset foglalkoznak) lelkipásztori jellemzést kérnek, és választanunk kell, hogy hittanra járunk, vagy etikára, amivel alaposan körül tudják rajzolni, mindenki identitását. Folyamatos Apeh szorongatásban vagyunk, 3 havonta inkasszóznak, mert a Bt. Költségeit ha van bevételem, ha nincs, fizetnem kell. De időnként jön 20 ezres parkolási bírság, eladhatatlan zártkerti ingatlanon lévő használhatatlan sufni utáni 40 ezres építményadó, elviselhetetlen telefonszámlák, 3 Ft 50 fillérért vett I phone - ok amik a hűségnyilatkozat lejárta után (pont amikorra szétesnek) 300 000 Ft-ba kerülnek. Büntetések, 71 ezres gázszámla, 30 ezres villanyszámla és kocsira felvett 5 éve fizetett frankhitel (amiből még 1 év hátravan) pedig amikor megvettem már 200 000 km volt benne. A ház ugyan tehermentes, de bármikor ráterhelik a tulajdonlapra, esetleg valamilyen kifizetetlen számla miatt, így akár mi is hajléktalanok lehetünk. 6 kiskorú gyermekem van, de igazából a jövőképem kb egy hétre elegendő és az is eléggé lesújtó. Nemcsak a jövőtől félek már, hanem a jelentől.
/Forrás: http://www.hir24.hu/szines/2013/03/31/bucsulevel-gerendas-peter-befejezte/ /

Nők Napjára 10 dal tőlem

A szerző dalnok arcmásai, és tényleg mind más és más, pedig mind ő

A halvány Hold 
A szerző csalódást él át, úgy érzi elhagyták, ami talán nem is alaptalan

A városon átsuhan 
A szerző áttételesen kívánja tudtára adni a múzsának érzelmeit, szél képében 

Álom  
A szerző költőien éli át a szexuális közeledésének visszautasítását, helyesebben elbénázását

Bíborszínű szép virágok  
A szerző elköszön aktuális szerelmeitől egy nagyobb erő érzetében, ami be is bizonyosodott 

Eljöttem megnézni  
A szerző elbúsong egy kihunyt szerelem üszkeinél, az Álom vége

Ezer szállal láncolsz  
A szerző rájön, hogy menthetetlenül beleveszett egy kapcsolatba, már csak az ásó-kapa-nagyharang 

Hajnalban Mártámnak  (Zene amerikai népdal)
A szerző újra és újra - mint a természet - szerelmet vall élete párjának

Jégfodrú szeles utakon  
A szerző egy nyárral később elmereng a múlt nyári lány emlékén

Kedvesem el ne hidd  
A szerző exkuzálja magát, mert a hűtlenség gyanúja rávetült

Oly szokatlan nékem  
A szerző méltatlankodik, hogy nem lehet éppen nap, mint nap a szerelmével

... majd a szerző (egy igaz barátját utánozva) feláll és meghajol ...így tiszteleg  a női nem előtt (bár az igent jobb szereti :))

"Feljelentettek, kitagadtak, befalazták az életem ..".

A gyanúsítgatások, rágalmazások legjobb ellenszere - többek szerint - az őszinteség és a nyilvánosság. Facebook profilomon 1858 ismerősömnek megígértem, hogy 2013. Március 4-ét követően a nyilvánosság elé tárom azt a drámát, amely az úgynevezett AXERMIX csoporttal kapcsolatosan kialakult. Ígéretemnek eleget teszek:

A Feljelentés:

 

A HÍR: A Budai Központi Kerületi Bíróság 30.B.XII. 2029/2012/4 számon nyilvántartott dr. Horváth Anna feljelentő, Tilk László Géza feljelentett ellen rágalmazás vétsége miatt tett feljelentési ügyben (melyre az idézés 2013. év március hó 4. napjára 10:30 órára szólt 1021 Budapest, Budakeszi utca 51/b szám I. emelet 109. ajtó szám alá) a feljelentett jogi képviselőjével Dr. Kende Péterrel megjelent. A bíró megállapította, hogy a feljelentő a szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. A bíró várakozási időt rendelt el, melynek leteltével a feljelentést elutasította. A feljelentett képviselője a fellebbezés jogával nem élt, sőt kérte, a döntést elfogadta, mely 15 nap + postai időt követően lép hatályba, amennyiben a feljelentő nem fellebbez.

A kitagadás

Forrás: www.desz.hu  

A Gazdasági Rádióban elhangzott, AXERMIX riport 

gazdasagi_radio_axermix.mp3 

Megjegyzés: Az AxerMix-hez, az itt elhangzó riporthoz és az AxerMix pertársaságokhoz Tilk László Gézának nincs köze. Ezek saját, civil eredmények. 

SAJTÓMEGHÍVÓ

Az első devizahiteles pertársaság pertárgyalása az AXA bank ellen 

Tisztelt Szerkesztőség! 

Magyarországon megkezdődik az első pertársaság pere a hazai bankok közül elsőként az AXA ellen. Az AXERMIX munkacsoport szervezésében elindított pertársaság elsőként került abba a helyzetbe, hogy kitűzött bírósági tárgyalást mondhat magáénak. 

Tisztelettel meghívjuk a 200 millió forint fölötti perértékű, több mint 30 szerződést megtámadó per első tárgyalására. 

Időpont: 2013. március 04., hétfő 08.30 

Helyszín: Fővárosi Törvényszék Budapest V. Markó u. 27. III. emelet 317. szoba.

Nagyobb tárgyalóterem igénylése folyamatban. A kiírttól eltérő helyszínről a 317. szoba ajtaján lesz információ.

Háttér

Az AXERMIX csoport különlegessége, hogy független, civilekből álló csoport, nem tartozik egyik devizahiteles érdekképviselethez sem. Eddig összesen 5 pertársaságot indított az AXA, és 2 pertársaságot az ERSTE bank ellen. Minden AXA elleni és minden Erste elleni kereset már benyújtásra került a Fővárosi Törvényszékhez. Az AXA-s pertársaságok összesen 100 szerződést támadnak meg, összes perértékük pedig átlépte az egymilliárd forintot. 

Az AXERMIX-ből megszülető pertársaságok jogi képviseletét Dr. Bense László Erik ügyvéd látja el, akit a vörös iszap károsultak peréből már ismerhetnek. 

A pertársaság tagjai a jogi út előtt és mellett a magyar fogyasztóvédelmi hatóságoknál is próbáltak eljárni. Sajnos a csaknem 200 tagjuk és közel ennyi szimpatizánsuk és velük készülő, egyénileg perelő sorstársuk félezer panasza a devizahitelükkel kapcsolatban, így a PSZÁF-hoz benyújtott összes panaszuk is elutasításra került, számukra igen meglepően, arra hivatkozva, hogy ezek nem tartoznak a felügyelet hatáskörébe. 

A pertársaság több mint 150 tagja hivatalos panasszal fordult a belga pénzügyi felügyelet felé is, tekintettel arra, hogy az AXA Bank a belga székhelyű AXA Bank Europe SA Magyarországi Fióktelepeként működik. 

A per további érdekessége, hogy mivel az AXA Bank fióktelep, a perben az alperes maga az anyabank, a belga AXA Bank Europe SA. 

A pertársaság célja a megtámadott devizahitelekre a semmisség kimondása. 

*Az Axapertársaság tagjai ezúton is köszönik a Fővárosi Törvényszéknek, hogy biztosította számukra az illetékfeljegyzési jogot, ezáltal is bizonyítva a jog melletti elkötelezettségét és a jelenleg hatályos Magyarország Alaptörvényének XV. (1) bekezdése szerinti, a „törvény előtt mindenki egyenlő" alapelv gyakorlati megvalósíthatóságát.* 

Kapcsolat és további információk: Horváth Anna 706339372 annaho.dekk@gmail.com 

A dal 

Folytatom ....

Homo Devizaadós Hungaricus! Írj levelet országgyűlési képviselődnek

Az ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐDET ITT TALÁLOD. ÍGÉRD MEG NEKI, HA NEM ÁLL MELLÉD A DEVIZAADÓS MORATÓRIUM ÉS PERILLETÉK ÜGYÉBEN, AKKOR HAMAROSAN OSZTOZHAT SORSODBAN, MERT GARANTÁLOD, HOGY RÉSZEDRŐL NEM LESZ ÚJRAVÁLASZTVA. MÁR HOGY LEGYEN JÖVŐKÉPE NEKI IS.

Kattints ide a képviselőd email címe megkereséséhez. 

---

Kattints ide a képviselőd email címe megkereséséhez. Majd itt a levélminta. Beírod a képviselő nevét, e-mail címét majd a te adataidat aztán már mehet is.

Címzett : ………………………………

……………………… e-mail útján
a hivatalos képviselői címjegyzékből http://www.parlament.hu/internet/plsql/webpar.paramform?p_ckl=39&p_modul=KEPV_RIP&p_szulo=-2

Tárgy: A kormány ne tárgyaljon a Bankszövetséggel!

A Bankszövetség az „állam az államban” politikai játszmát játszik. A kormányzatot kényszeríti a kifosztó szerepbe, lásd kilakoltatási moratóriumhoz való hozzáállás, közben pedig az elrabolt pénzt ő talicskázza ki az országból. Romokba döntik a gazdaságot, az életünket. Ez a bankrendszer korlátozza a magyar államnak az amúgy is korlátok közti mozgásterét. A bankrendszert a pénzváltás ősi trükkjével  fosztogatja a magyar államot, önkormányzatokat és most már a lakosságot.

A kormányzat ne tárgyaljon továbbiakban a bankokkal helyettünk és a mi nevünkben! Tegye meg kötelezettségét, tegye meg azokat a lépéseket, hogy a devizaadósok joghoz juthassanak! Ne sodródjunk, keveredjünk utcai harcokba (jogos követeléseink érvényesítéséért, vagyonunk, életünk megvédéséért) saját rendfenntartó erőinkkel! Mert a devizaadósok döntően a perilleték nagysága és keresetük alacsony mivolta okán nem jutnak a jog asztalához. Ez bizonyítást nyert.

Lásd: http://www.devizaados.eu/index.php/11-hirek/474-jogallam-miert-nem-juthatnak-joghoz-a-devizaadosok

A kormányzat és a törvényhozás

- hozza meg a moratóriumot a kényszerértékesítésekre és kényszerintézkedésekre a devizaadós kölcsönszerződésekkel érintettekre a további károkozások megelőzése érdekében

- Adjon perilleték mentességet, avagy egységesen 36 ezer forint illeték kötelezettséget a devizahitel kölcsönszerződéssel érintetteknek

Ha ez a két feltétel érvényesül, majd mi szépen a bíróságok előtt (!) egyezkedünk a bankokkal és el is számoltatjuk őket a EU jog adta kereteken belül, úgy ahogy az kell.

Név: ……………………….

Cím: ……………………….

Másolatban: Devizaadósok Érdekvédelmi Szövetsége devizaadosok@mailbox.hu

(A másolatra azért van szükség, hogy tudhassuk hány országgyűlési képviselő kapta meg és számon kérhessük őket.)

Uram, a dolgok rosszul állnak

Uram, te úgyis mindent láttál
Itt glória rám se vár
Én sem vagyok rosszabb másnál
És láttam jobbat magamnál

Törvény s mentség van itt bőven
És minden nap egy új szabály
Mégsem vagyunk feljövőben
És felfelé is van határ

Én lelkesedve felesküdtem egy-két tiszta lapra
És belenőttem emelt fővel egy-két nagy kalapba
És halhatatlan szókat súgtam egy-két színdarabba
De sajnos érdemem több nem volt

Uram, a dolgok rosszul állnak
Még nem jött be sok nagy remény
Meg is gyónják mind a bátrak
Hogy elhibázták, főleg én

Uram, a dolgok rosszul állnak
Ránkfér némi segítség
A bajban lévők rád találnak
De kihez fordulhatnánk még

Én megfelelni megtanultam egy-két iskolának
És jó időben tagja voltam egy-két utcabálnak
A rangjeleit megcsodáltam egy-két nagykabátnak
De sajnos érdemem több nem volt

Uram, a dolgok rosszul állnak
Uram, a dolgok rosszul állnak
Uram, a dolgok rosszul állnak
Hát ránkfér némi segítség

 

 

{comment}

Devizaadós jogvédő szervezetek a Hiteles Párbeszéd Konferencián

FELJELENTETTEK

Nem szalámilopásért, hanem a Devizaadósok Szövetsége elnöki tevékenységemért. Még nem nevezem meg a feljelentőt, ezzel ingyenreklámot csinálva neki. Majd a bírósági procedúra végén, reményeim szerint az elutasító végzést követően részletesen beszámolok.

Egy vers a feljelentőnek, mert biztos lesz ki eljuttatja hozzá ezt blogbejegyzést:

Kannás Alajos Nem félek

Én már nem félek semmitől
Amit lehetett elvesztettem
házban hazában emberekben
s mint rozsdás szög a romos falban
valahogy mégis megmaradtam
s nem kértem soha alamizsnát

Hiszek a téli termő földben
amely a magvakat megőrzi
madarat embert sosem öltem
s nem szoktam dacból összetörni
a kiürített poharat

Feljelentettek kitagadtak
befalazták az életem
körömmel vájtam ki az ablak
tenyérnyi holdját s énekem
nem lett makogó monológ

Az értelmetlen dadogót
nem követem semmilyen nyelven
amit lehetett elvesztettem
házban hazában emberekben
s többé nem félek semmitől

Az én apám

AZ A BUTA MAGYARKODO GÖGÖS

---

- Itt lakunk mi. Ez egy fix pont. Adott pillanatban a határ elmozdult. Egyszerűen átlépett fölöttünk. Sajnos az ilyen megesik akaratunkon kívül. Nem kérték ki véleményünket, önkényesen döntöttek sorsunk fölött!- Most már megértette uram?

- Tehát így lettek önök románok?
- Nem, mi nem lettünk románok. Mi magyaroknak maradtunk! Szerinted olyan könnyen lehet nemzetiséget váltani? Te képes volnál egyik napról a másikra törökké változni?
A görög polgár döbbenten nézet rám. Mielőtt megsértődnél képzeld magad az én helyzetembe. Siettem a magyarázkodással:
- Tegyük fel, hogy te Cipruson élsz. A sziget görög valamint török fennhatóság alatt áll. A két részt határvonal választja el egymástól. Valamilyen okból, kifolyólag, amit fölöslegesnek tartom részletezni, megváltoztatják a határ helyét. Egy reggel arra ébredsz, hogy török állampolgár lettél, de te attól még görög nemzetiségűnek maradsz. Most már érted?

Az emberen tapasztaltam a felismerés kezdeti nyomait és erre rendkívülien büszke voltam. Már egy hete azon erőlködtem, hogy felvilágosítsam görögországi munkaadónkat bonyolult státuszunkról. Ugyanis érthetetlen volt számára miért valljuk magunkat magyarnak, ha Romániából jöttünk. Már huzamosabb ideje dolgoztunk Dráma és Kavala városokban. Gyönyörű faházakat építettünk az ottaniak nagy megelégedésére és csodálatára. Kialakítottunk egy általunk használt nyelvet, amely egyaránt tartalmazott görög, román valamint magyar szavakat. Annyira sikeresen használtuk ezt a mozaiknyelvet, hogy majdnem tökéletesen megértettük egymást. Dacára a román emigránsok iránti intoleranciának, a környékbeli emberek tisztelettel viszonyultak hozzánk. Népszerűségünk ígéretesen ívelt fölfele mindaddig, amíg görög munkaadónk oda nem hozott egy Budapest környéki magyar fiatalembert. Mert Dráma városában összetalálkozván eldicsekedte, milyen derék hozzáértő magyar mesterek dolgoznak neki.

Anyaországi testvérünk sze- mélyesen is meg akarván győződni, felkereset bennünket szorgoskodásunk kellős közepén.

- Hogy ityeg, a fityeg fiúk?- Robbant be közénk egy régiséggel rendelkező befutott ember magabiztosságával.
- Hát elég szépen fityeg!- Adtuk meg a méltó választ.
- Azt látom, nem mindennapi munkát végeztek.- Dicsért meg nagylelkűen.
- Megtesszük a tőlünk telhetőt, haver.- Szerénykedtünk.- Te miben utazol?
- Építész vagyok én is. Cuccos az anyagotok, honnan hozzátok?
- A faanyagot Székelyudvarhelyről hozzuk, mert mi odavalósiak vagyunk.

Csak két méterre álltam tőlem így tisztán láttam amint arcára kiül a gőgösség, az a buta magyarkodó gőg, amit tapasztalatból ismertem, mert sok fájdalmat okozott nekem. Még annyi fáradságot sem vett, hogy tovább lépjen, vagy hangját lehalkítsa odakiáltott a görögnek:

- Ezek átvertek téged, ezek románok!- Diadalmaskodott még, legyintett is, hogy nagyobb nyomatékot adjon szenzációs felfedezésének.

Hirtelen feléledt bennem egy kellemetlen érzés, amit már régóta nem éreztem. Amióta nem dolgozok az anyaországban, azóta próbálom kigyógyulni. Furcsa mellszorító, gyomrot felforgató, agyat lángralobbantó érzés. Amely akkor keletkezik, amikor mások döntik el a kilétedet. Hiába próbálod megmagya- rázni, kikérni, kikövetelni nemzeti hovatartozásodat. Mert mint egy kárörvendő kakukkszó füledbe cseng a mérgezett tüskének szánt szentencia: Román. Román. Ráadásul még meg is ropogtatják francia módra az "R" betűt. Mert ugyebár vannak olyan anyaországi kiválasztottak, akiknek Isten tudja honnan vett joguk kisajátítani maguknak a magyarság privilégiumát. Holott csak annyit tettek az anyanemzetért, hogy voltak kegyesek megszületni. Most nem akarom ráhúzni az egész magyarságra ezt a visszataszító megnyilvánulást. De ha százból tíz ilyen szélsőségesen nyilatkozik már az is elkeserítő. Lehet, hogy az arány még kevesebb. Sajnos a rosszak hallatják hangjukat álltalába, a jók okosan hallgatnak. Hogyan lehetséges ennyi rosszindulatnak felgyülemlenie testvéreinkben?

Fogcsikorgatva ugyan, de megszoktuk, hogy bánt a román, de hogy a magyar is, saját nemzetünk? Mi rosszat vétettünk ellenük? Van egy olyan titokzatos, Isten tudja honnan jött érzésem, mintha valakinek valamikor érdeke lett volna összeugrasztania magyart a magyarral és teszi azt még manapság is! A botlás nagy részét hordozzák azok az egyszerű félrevezetettek is, akik gondolkodás nélkül átveszik a testvérgyűlöletre való felbujtást!

Azon a feledhetetlen december ötödikén, amikor az Árpád hídnál megpillantottam az óriási kampányreklámot, identitástudatom megingott. A plakát kétemeletnyi magas és háznyi széles. Rajta apa, anya és három kisgyerek. Egy kisded karonülő, két aprócskát kézen fognak. Állnak, mint az orgonasípok, kiszolgáltatottan, rémült arccal. A hatás rettenetes volt és megalázó

"- Szavazz Nemmel!"
Mert ellenkező esetben jönnek az erdélyi magyarok, és megeszik előleld, gyermekeid elől a kenyeret. Ez volt az értelme az egésznek, és nem volt szükség írásba foglalni, mivel a kép nyilvánvalóvá tette. Égett az arcom a szégyentől, helyettük én restelkedtem. Lelapuló nyúl módjára összehúztam magam, hogy minél észrevehetetlenebb legyek. Legszívesebben átsűlyedtem volna az egyes villamos padlózatán. Éreztem, hogy vádló tekintetek szegeződnek rám. Meggyőződésem volt, hogy az egész Budapest engem gyűlöl. Lesütött szemmel járkáltam, mint egy apagyilkos. Attól rettegve untalan, hogy valaki a hátamnál rámkiált:

- Fogják meg! Itt lopja kenyerünket egy erdélyi román.
A Szentlélek téri katolikus templomban sem tudtam megnyugodni. Pedig a püspökúr sírásba fúló hangon megkövetett az egész magyar nemzet nevében. Láttam, hogy szemeiben könnyek csillogtak. Nekem is kibuggyantak, és nem akartak elapadni. Pedig egy magyarnak nem szabad sírni még akkor sem, ha kitagadott magyar. Csodálkozva néztek rám misét hallgató keresztények:

- Íme itt ül egy férfi közöttünk és sír, mint egy gyerek!- Csodálkozva csodálkoztak ezen, mert manapság a könnyeket is ajánlatos eltitkolni. Különben gyönge jellemre vall. De jöttek, és körbe repdestek aprócska szárnyú pufók angyalkák. Biztató mosolygásuk szíven simogatott. Az évszázados kupola alól felszabadult isteni kinyilatkoztatást csak én hallottam és csakis én:

-"Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekedtek!"
Megbocsátottam, de felejteni nem tudtam. Otthagytam azt a földet, ahol nem szerettek és összejártam Európa országait. Abban a reményben, hogy soha többé nem kell megtapasztalnom a kitagadás keserű élményét. Mindenütt büszkén vallottam magyarságomat. Bármerre jártam is a nyugat civilizált fiai elismerően bólogattak:

- Bizony derék ember a magyar. Munkás és becsületes, és megveregették vállamat.
Most itt vagyok az Égei-tenger partján, és amikor majdnem sikerült elhitetni egy göröggel, hogy magyar nemzetiségű vagyok, egy buta gőgös fiatalember, aki talán alig kiejthető "magyar" névre hallgat, megfoszt istenadta jogomtól. Amit Petőfi is így fogalmazott meg: "Mindenki az, aminek vallja magát!" De ne felejtsük el Ady Endre jogos dörgedelmét, amikor kétségbe vonják a költő magyarságát:

-"Én nem vagyok magyar?!"

Olyan gondolatok ébredeznek agyamban, amit önmagamnak sem merek bevallani. Hiába próbálom elfojtani, úgy is feltör tudat alattimból. Mintha egy rossz csónakban ülnék és minél nagyobb igyekezettel próbálnám betömködni a bugyogó lékeket, és annál több keletkezne:

Vajon ilyen áldatlan tulajdonságainkért buktunk el Mohácsnál, és meghaltunk színe-javunk? Az 1848-as szabadságharcot elveszítettük, mert a zsarnokság sokszoros túlerőben volt. De vajon miért vonult fel ellenünk minden kisnemzet kivétel nélkül? És '49-ben miért tűrtük, hogy birkamódra lemészároljanak román martalócok Európa legnagyobb megbotránkozására. Nem az Isten, de mi vertük meg magunkat Trianonnál. A további nemzet nemzettől való eltávolodást nagyrészt a kommunista megalkuvásra fogjuk. Nem akarjuk magunkba felismerni az igazi okot: -"Gőgös, rossz testvér a magyar?" Csak százból öt. De ez az öt általában előjáró, vagy buta hangoskodó.

Uram, ne adjál jóvágó fegyvert Káin kezébe, mert testvérgyilkossá válhat. Gerendát faragok éles baltával. A pökhendi ember mellettem feszit. Egy sújtással elérném. Nagy a kísértés, indulatok háborognak bennem, de felülkerekedik a józanész. Nincs jogom az erőszakhoz, de büszkeségem sem engedi. Hiszen az ember ősei zsellérek voltak, alföldi rabszolgák. Én pedig székely köznemes. Ha jelenleg egyszerű vándor is, de önérzetes.
- Takarodj innen te korcs fajzat!- Akkorát ordítottam, hogy majd kiszakadt a tüdőm.

Soha nem gyakoroltam a baltadobást, de most úgy hatolt bele egy faoszlopba, mint kés a vajba. Mindenki megdermedt a váratlan sokk hatására. Otthagytam a rémülettől halálra vált anyaországit. Megfordultam és lebotorkáltam a tenger homokos partjára. Próbáltam kiüresíteni indulatoktól túlterhelt agyamat és nem gondolni semmire. Néztem, ahogyan a távoli kékség határán hullámok születnek a nyílt vízen, majd sorban egymás után a part irányába gurulnak, és elmúlnak a nedves homokpadkán. Így születnek meg keserű lelki vívódásaink, majd így csendesítik le az idő homokpartjai.

- Túlságosan eldramatizálod az ügyet.- Utánam jött a görög, hogy megvigasztaljon. Nem tagadom, jól esett nekem, őszinte hálát éreztem iránta.
Az igazság az, hogy akkorra már le is csillapodtam. Egyszerűen helyrezökkentett a csendes környezet és a tenger felől áramló mérhetetlen nyugalom.

- Nekem mindegy milyen nemzetiségűek vagytok. Felőlem lehettek románok is vagy akár arabok. Nekem munkátok és megnyilvánulásotok számít. Hónapok óta ismerlek benneteket. Ritka szorgalmas és szerény nemzet fiainak könyveltelek el. Ezért nem is értem, miért kardoskodsz annyira magyarságod mellett különösen, ha még fajtádbeli sem akar elismerni? Hiszen lehetsz bármilyen nemzet, tetteid bebizonyították nemességedet.

Született bölcselő vagy, te görög ember. Gondoltam hálásan. Büszke lehet az a nép, mely ilyen magas szintű gondolkodókat termel ki magából. Hozzátok közel északon pontosan ellenkező módon fogják fel ezt a dolgot, és ezért nincs béke nemzetek között. Nem véletlen, hogy éppen őseitek alkották meg a világcivilizáció bölcsőjét. Építettek fantasztikus méretű és képzeletet felülszárnyaló szépségű álomépítményeket pogány isteneiteknek. Átörököltétek Platon, Arkhimédész, Hipokrátész vagy Arisztotelész halhatatlan génjeit. Micsoda kár, hogy bölcseleteiteket nem tette magáévá a balkán, mely oly közel van hozzátok!

- Elmém felismeri az igazmondásodat - szóltam hangosan-, de szívemet egy aprócska tüske szúrja: Mond csak, te akháj vagy, esetleg dór, vagy jón?
- Én görög vagyok.- Jelentette ki határozottan.
- És ha mondjuk egy másik görög, arról próbálna meggyőzni, hogy te nem is vagy görög, hanem mondjuk akháj?
- Ez kizárt dolog!- Rázta a fejét.- Mi már felnőttünk, mi mindannyian görögök vagyunk! Sebők Mihály

Forrás: http://erdely.ma/  

Üzenet a pertársaságok létét megkérdőjelező celeb ügyvédeknek

Álláspont: A celeb ügyvédeknek a pertársaságokról

Egyes a média által felkapott - ezáltal megnyilvánulásaikban a Fecebookon is közveszélyes celeb - ügyvédek megnyilvánulásaira adok most néhány keresetlen választ:

1. A pertársaságokat szervezők csalók?

Ezt majd fejtsék ki ebben a körben (!) a celeb ügyvédek.

1) 2012.05.03 DÉSZ-I. AXA Pertársaság, Szerződés szám: 30 db Perérték: 170 millióforint Jogi képviselő: Dr. Bense László Erik ügyvéd Kereset a Fővárosi Törvényszékre

(2) 2012.06.01 DÉSZ-II. AXA Pertársaság; Szerződés szám: 11 db; Perérték: Meghatározás alatt; Jogi képviselő:Dr. Bense László Erik ügyvéd; Kereset a Fővárosi Törvényszékre

(3) 2012.06.18 DÉSZ-III. AXA Pertársaság; Szerződés szám: 16 db Perérték: Meghatározás alatt; Jogi képviselő:Dr. Bense László Erik ügyvéd; Kereset a Fővárosi Törvényszékre

(4) 2012.06.18 DÉSZ-I. ERSTE Pertársaság; Szerződés szám: 14 db; Perérték: 36 millió forint; Jogi képviselő: Dr. Bense László Erik ügyvéd; Kereset a Fővárosi Törvényszékre

(5) 2012 07.04 DÉSZ-I. OTP Pertársaság; Szerződés szám: 30 db; Perérték: 303 millióforint; Jogi képviselő: Dr. Madari Tibor ügyvéd; Kereset a Fővárosi Törvényszékre

(6) 2012.11.20. A DÉSZ-I. K&H Pertársaság; Szerződésszám: 19 db; Perérték: 226 millió forint; Jogi képviselő:Dr. Kende Péter; Kereset a Fővárosi Törvényszékre.

(7) 2012.12.12. A DÉSZ-I. MKB Pertársaság;Szerződésszám: 26 db; Perérték: 363 millió forint, Jogi képviselő Dr. Léhner Zsuzsanna.

(8) 2012.12.17. A DÉSZ-II. OTP Pertársaság, Szerződésszám: 32 db. Perérték 237 millió forint. Jogi képviselő: Dr. Madari Tibor

Fejtsék ki a pertársaságokat képviselő ügyvéd kollégák és a pertársaságok tagjai előtt, hogy ők miért megtévesztettek „csalók” által. Átvertem volna hat ügyvédet ás 178 devizaadóst?  A találkozót igény esetén megszervezem.

2.) Nehezíti-e bíró dolgát a pertársasági kereset?

Vannak olyan celeb ügyvédek, akik azt szajkózzák, hogy a bíró dolgát lényegesen nehezíti a pertársasági kereset. Hát ez egy kapitális valótlanság. Egy pertársasági kereset kezelése ugyan mitől lenne nehezebb,  mint 30 kereset külön-külön? Nem véletlen az, hogy a pertársaság fogalmát beemelték az EU csatlakozás kapcsén a magyar jogba. Mert annak éppen az az értelme, hogy részben tehermentesíti a bíróságokat az egyéni perek tömegétől, nem véletlen az sem hogy ezek megalakulását éppen az illetékelés dolgában könnyíti a jogalkotó. Nevezetesen a pertársak – bármennyien vannak – oszthatják egymás közt az 1,5 milliós perilleték felső határt.  Amikor ugyanezek a celebek 100 fős pertársaságokról írnak és beszélnek, mutatja a teljes körű tájékozatlanságukat a témakörről. Mutassanak legalább egy 100 fős devizaadós pertársaságot!  A jog 3 főre rakja az alsó határt, felső határt nem szab.

3.) A pertársaságokban történő együttes jogkezelés nem jár anyagi előnyökkel?

Ismereteink szerint a celeb ügyvédsoron például egy 10 milliós ingatlanfedezetű hitelszerződés joghoz jutási költsége átlagban

-         30 ezer forint szerződés megnézés

-         150-180 ezer forint kereset beadás

-         600 ezer forint perilleték.

És most eltekintünk a tárgyalásokra járás díjtételétől.  Ez testvérek között is minimum 780 ezer forint.

A DÉSZ gyakorlata alapján  (30 fős pertársaságnál átlag 10 millió forintos kölcsönszerződés esetén)

- 12 ezer forint DÉSZ tagdíj (ami az mellett hogy kötelező törvényi előírás minden egyesületnél egyben cenzus is)

- 40-70 ezer forint ügyvédi díj (a pertársak és az ügyvéd megegyezés alapján)

- 50 ezer forint perilleték hányad.

- 6-10 pertársasági adminisztrációs költség

Ez maximum 152 ezer forint.

Akinek a 152 ezer forint és 780 ezer forint között nincs lényegi különbség, az vagy nem tud számolni, vagy egyszerűen hülye.

4.) Mi motiválja a pertársaság szervezőket?

A celeb ügyvédsoron ügyvédek ülnek, nem devizaadósok. Miután őket nem szorítja a csizmájuk, úgy vannak, mint az eszkimó az elefánttal, el sem tudják képzelni, milyen motivációt jelent az önkéntes munkára néhány millió forint kifizetésének a kivédése. Amikor pedig gyalázkodó és lejárató sorokat rónak, magukból indulnak ki.

4. Nevezzük meg egymást!

Ahogy nevesítik szövetségünket - a Facebookos bejegyzéseikben - a DÉSZ-t a fenti  témaköröket illetően, azonnal nevesítjük mi is őket az illetékes ügyvédi kamaránál, valótlanságok nyilvános állítása és terjesztése, a Devizaadósok Szövetsége jó hírnevének súlyos megsértése és a devizaadósok és devizahitelesek kárt okozó félre tájékoztatása  témakörben. 

Gondolatok az ócsai betelepítésről

Minden bizonnyal hasonló szégyenfoltként vonul be a magyar történelembe az ócsai cifra nyomortelep, mint a palesztinoknál a Gázai övezet.   

Ez egy kényszerű lakóközösség – erőszakos – kialakításának ígérkezik.    Ráadásul olyannak, amelynek nem biztosított a megélhetése. A „megélhetési bűnözés” egy újabb fészke jön, jöhet létre. Mert ez gettósítás, bárminek is nevezzük.  Lényegében ez a belső migráció egy erőszakos – kormányzati eszközökkel megvalósított - nem végiggondolt megnyilvánulása, azon egyszerű okból, hogy már most tudható, az Ócsára költözőknek nem biztosított  - a helyi - megélhetés!

A kormányzati kommunikáció szerint részben önfenntartóknak kellene lenniük, másrészt a budapesti agglomeráció lenne az a munkaerőpiac, amely „lehetőséget” biztosíthat számukra a jövedelemszerzésre. Mert jövedelmüknek kell lenni a telepeseknek, hiszen a bérleti díj + rezsi eleve terheli őket.

Valakik újra kísérleteznek.

A székely vicc jut eszembe, melyben a gyerek – határtalan bizalmával – kérdi apját a szekér bakján, mikor nem messze előttük jól láthatóan egy teknősbéka kúszik át előttük az úton, melyet  még életében nem látott a gyerek. Kérdi is:  Idesapám! Mi az Isten csudája az ott? Az öreg tekeri a bajszát, tolja a kalapját – miután még ő sem látott ilyet – és kiböki: „Hát ez vagy valami, vagy megy valahová”.

Bizony a magyar történelem tele van, be, ki és áttelepítésekkel. Ez sem más. Bárhogy nézzük, ez egy áttelepítés, ám nem egy-egy szerves közösségé – mint például a bukovinai székelyek – hanem egy-egy az ország számos pontjáról kiűzött (!) család egy helyre, „övezetbe” csoportosítása.  Gettósítás.

Nekem a családi emlékezetből mind apai és mind anyai ágon vannak ismereteim a telepítésekről. Apai ágon ez az úgynevezett „palatinusokhoz”, anyai ágon pedig a szabolcsi nagycsaládosok 1939-es Baranyába telepítését illetően. Mindkét ágon vannak tehát családi „tapasztalataim”, a feljövők és a magam sorsán keresztül.

A „palatinusok” avagy a TILK család története

Ennek a történetnek az alapját a Tilk családnév adja. Gyermekkorom alapsérelme volt, hogy mindenkinek rendes családneve volt – értsd érthető – csak nekem nem. Vagy magyarul, vagy németül értelmes, tartalmat hordozó, úgymint  Kovács, Szabó … Berg, Bierer …. ( Svábok lakta kis településeken cseperedtem.) Ez a szakasza életemnek 1965 – 1996-ig terjedt. Aztán jött az Internet elérés és megtörtént a csoda. Beírattam a nagyfiammal az Internet keresőbe hogy „Tilk” és máris jöttek a „vejnenöjnen” lapok tele Tilk-el. A földrajzi ismeretek – nem a nyelvi – segítettek először, mert a Tallin és a Tartu városok jelentek meg legnagyobb gyakorisággal. Tört angolsággal kapcsolatot teremtettem egy tartui csillagásszal, akinek a geneológiájában a feljövők között ott voltak ilyenek, hogy Jüri Tilk (Magyarul Tilk György, a nagybátyám J) és így tovább. Urmas Haud – mert ő volt a csillagász Tallinból – kifejtette, hogy náluk Észtországban egyik leggyakoribb  családnév a Tilk (talán mint nálunk a Kiss) és szerinte ősi magyar név, miután ugye „ismert” hogy a magyarság és a finnugorság rokonságban állnak. Mondjuk ez az érvelés egyáltalán nem győzött meg. Így kezdtem az Interneten tanulmányozni az Észt történelmet. Vajon milyen úton juthatott el ez a ritka észt családnév Magyarországra. Miután engem is az evangélikus vallásban kereszteltek és Észt ország lakói többségükben evangélikusok, biztos voltam benne, hogy embereknek - közösségeknek - kellett onnan folyamatosan Magyarország felé migrálni, hogy itt és ebben a korban Tilk családnévvel rendelkezők lehessenek. A nyomok egyértelműen  Észtországba vezetnek, ugyanis a TILK szónak egyedül ott van értelme, alapvetően cseppet jelent. Egyet közülünk. Hanyag magyarítással Öcsi, avagy Csöpi. A Kicsi. 

Az Észt történelemről itt olvashatsz.  

A TILK családnév hordozó feljövőim vélhető menekülési útvonala

-         1500- 1600-as évek Tallin (Észtország) környezetéből, a menekülés oka a balti háború Pfaz környezetébe, menekültként, az ottani "nádori" birtokokra, amely által "palaitunosok" lettek. Magyarán a Palainus cselédjei. 

-         1600- 1700- as évek Pfalz (Németország), a menekülés oka a Napóleoni háborúk Pfalz és környékéről. Vándorlás Németországban az éhinség idején, ahol nem nyertek sehol befogadást. Így jutott egy ötven fős közösségük - lelkésszel - a Dunán le Paksra, ahonnan társzekerekkel mentek Kötcsére. 

-         1730 – 1800-as évek Kötcse (Magyarország), a migráció oka a népesség növekedés a környező falvakba, így Ecsenybe. 

-         1800- 1900-as as évek Ecseny (Magyarország) a migráció oka a népesség növekedés, a kiházasodás így jutottak Ecvsenyből Somogyvámosra. Jól mutatják ezt az egyházi közösségek változásai is. 

-         1900- 1950  –es évek évek Somogyvámos a migráció oka a jobb megélhetés. Belső Somogyból csoportosan települtek fel a Balaton menti településekre. Balatonbogláron például a Kolozsvári utcát a harvanas években vámosiak építették. és települtek oda is. 

-         1960-as évek Balatonboglár a migráció oka a jobb megélhetés. Mondjuk az én szüleim tettek még egy két kanyart, ám nem véletlenül Balatonbogláron nyugszanak. 

-         1970- es évek Budapest, Sasad, Hűvösvölgy Nekem a megszerzett képzettségek - az elsőként a házgyári és betonelemgyártó mérnök - okán nem volt esélyem kis településeken való elhelyezkedésre, így keveredtem Budapestre, ahol családot alapítottam és 1977 óta élek itt. Fiaim már itt születtek és jelenleg is itt élnek. 

Családi útravalók:

Apám: Fiam, mi német származásúak vagyunk. Ám ahonnan mi (érts feljövői) jöttünk, ott nagyon nem volt szükség ránk. El is pusztulhattunk volna. Ez a nép, a magyar adott nekünk helyet, megélhetést, életet.  A család sorsa összenőtt a magyarsággal, így fiam, mi magyarok vagyunk.

Apai nagyanyám: Fiam, te csak előre nézz!

A TILK család sorsa, a folyamatos – szinte nemzedékenkénti – áttelepülés, migráció.  Apai ágon a családtörténet a társadalmi „felemelkedésben sikertörténet” mert a csőszt a postás, a postást a tanár, a tanárt a gépészmérnök, a gépészmérnököt a villamos mérnökök követték. Viszont minden nemzedék lakóhely változtatásra kényszerült.

Tanulság az Ócsai Telepre: Mit ér az aranytál, ha nincs belőle mit enni? Mit ér egy ócsai családi ház, ha a megélhetés nem biztosított. Az önellátásra alkalmas gazdasági körülmények, avagy a konkrét munkahely?

A „kunok” és a Vajáról Magyarbólyba telepített nagycsaládosok, a KUN család története

Kun családnevet Magyarországon, ahogy a Német, Orosz, Tóth családneveket számosan hordoznak. A nép nevével való megkülönböztetésre nyilvánvalóan a nem kun, nem német és nem tót (szlovák) környezetben lehetett szükség, hanem a magyar közegben.

Kun feljövőim gyökerei Vajára vezetnek. Onnan pedig az idő mélységében a Zichy urbárium (adójegyzék) említ a térségben kettő Kun családot 1521-ben. Ajak – Pátroha – Tas IV. (Kun) László király édesanyja Kun Erzsébet birtoka volt. Ide mutatnak vissza a gyökerek. A kunok történelme meg egészes vissza Észak-Kínáig viszonylag jól feltárt.

Vaji telepesek http://hu.wikipedia.org/wiki/Vajai_telepesek

Az 1936. évi XXVII. törvénycikk ún. állami telepítési akciója nyomán, melynek célja a Dunántúlon élő sváb lakosság számának ellensúlyozása volt, az 1930-as évek végén több száz vajai református férfi, nő, és gyermek kelt útra, hogy új otthonra leljen a Baranya megyei Magyarbóly településen:

A telepítési akció szervezése során figyeltek fel Vaja településre is, ahol a sokgyerekes családok miatt igen nagy volt a népsűrűség, és az átlagos birtoknagyság igen csekély; fél, illetve két és fél hold között mozgott, melyből a családok igen nehezen tudtak csak megélni, emellett még napszámos, feles, harmados munkát kellett vállalniuk.

A sikeres toborzásra, melyet a református egyház is támogatott, szép számmal jelentkeztek a lakosság közül, akik vállalták az áttelepülést a Baranya megyei Magyarbólyba:

Összesen 524 fő jelentkezett, ebből 92 férfi, 86 asszony és 346 családtag volt, mely jelezte, hogy 1939 májusáig elköltözne.

Az állami telepítési akció keretében az első csoport, 24 család 1939. november 21-én kelt útra ingóságaival, hogy a részükre épített házakat lakható állapotba hozzák, előkészítsék a terepet az utánuk érkezőknek, megállapodva abban, hogy a többiek két héten belül követik őket. Ők november 23-án érkeztek meg új otthonukba. A második csoport egy hónap múlva, december 29-én indult útnak, s másnap érkezett meg Magyarbólyba.

A házak végül csak 1940 júniusára készültek el teljesen, többségében egy- vagy kétszobás kivitelben mindössze három házat építettek háromszobásnak. A házakhoz 800 négyszögöles telek, sertés- és baromfiól, istálló, kukoricagóré, sütő kemence, kút és árnyékszék is tartozott. A telepesek 80 iskolásgyerekkel érkeztek, a településen később részükre kéttantermes iskola is épült. Beilleszkedésük megkönnyítésére egyik tanítójuk: István András is az áttelepülők között volt.

A kitelepülők búcsúztatásánál az egész falu apraja-nagyja ott volt. A szívhezszóló búcsúbeszédet a falu jegyzője, a korábban nagy tiszteletnek örvendett református lelkész fia, Molnár József mondta el a nagy útra indulóknak. A vajai református gyülekezet az útrakelt telepeseknek a református egyházközösség ottani megteremtéséhez segítségképpen az anyaegyház tárgyai közül egy rózsaszín selyem úrasztali terítőt, úrvacsorai kelyhet és az egyház költségén beszerzendő ezüsttálkát ajándékozott. A Magyarbólyba telepedett vajai református közösség temploma 1943 és 1993 között épült fel.

A Vajáról Magyarbólyba áttelepültek családfőinek nevei: Angyal Sándor, Czirják András, Fehér Bálint, Hódi András, Hódi Gyula, Hódi Péter, Imre Albert, István András, Kapi András, Kapi Bálint, Kiss György, Kiss Gyula, Kun Bertalan, Kun Sándor, Munkácsi József, Nyavádi András, Orosz Gábor, id, Paczári Bertalan, ifj. Bertalan, Paczári Miklós, Paczári Péter, Puskás András, Révész Sándor, id. Sipos Károly, ifj. Sipos Károly, Sólyom Bálint, Sólyom György, Soós Miklós, Takács Lajos, Id. Takács Péter, ifj. Takács Péter, Tamási József, Tisza Kálmán, Tisza Péter, Tornai Gusztáv, Tornay József, id. Varró András, ifj. Varró András.

A Kun család sorsa kudarcos: A nagyapai ház pusztulóban, lakója Kun Mihály.  A 16 unoka közül a fiúk nagy része elhullt, úgymint Kun Sanyi, Kun Laci, Kun Árpi, Kun Pityu, Jánvári Jóska. Hárman vagyunk még életben, Kun Jani (Lukács János) Kun Misi, és én T. Kun László Géza ( Tilk lászló Géza). A Kun nevet fiú ágon egy gyermek hordja Kun Roland, Kun Pityu árvája.

A Kun család Szabolcsból Baranyába települése nem hozta meg a várt eredményt, nem szaporítottuk be a Dunántúlt a vaji telepesek utódjaiként  földet szerető, azt tisztelő és abból élő családokkal.

Családi útravaló:

Édesanyámtól: Fiam, te én vagyok. Mindenki a maga csizmája szorítását érzi. Mi Magyarbolyban idegenek közt, idegenek voltunk. A telepeseket nem fogadta be a falu közössége és a vaji családok között mi voltunk, az egy bakti család.  Anyám sírva szaladta értem be a falut „tojást árulva” a tandíjam összegyűjtésére.

Társadalmi fekély

A fenti családi tapasztalatok alapján az ócsai telepesek előtt álló jövőt, igen komornak látom. A devizaadósok spontán – egyéni – útjáról álljanak itt egy devizaadós-végrehajtó szavai:

„Akik a végrehajtás szakaszába jutnak, azok 90 százaléka elválik, 10 % öngyilkos lesz, a többi a fekete munkába, avagy külföldre menekül.

Elfekélyesedett társadalmi sebbel állunk szemben, amely egyre mélyül mindaddig, amíg a devizaadósok kölcsönszerződésekben rögzített jog-vesztes helyzete fennáll!

Ezeket a szerződéseket meg kell semmisíteni. Az EU jogrend alapján ennek az útja pedig az, hogy a devizaadós keresetére a bíró kimondja a teljes semmisséget, ezzel új alapokra helyezi a devizaadós és a bank jogviszonyát, jogait és kötelezettségeit.  Az okozott károkat  meg kell téríteni, a kárt okozókat pedig kártérítésre kell kötelezni, és ha az indokolt – tehát bűncselekmény is bizonyítható - meg kell büntetni, bíróság útján!

A bajt, a nyomort pedig nem koncentrálni, hanem porlasztani szükséges, ahogy a terheket is. Időszerű végig gondolni azt az EU tapasztalatot is, hogy a gazdasági migránsainkat visszatoloncolják.

A devizaadósok - a jogaikból és vagyonukból kiforgatottak  és arra várók - úgy tűnik nekem ugyanabban a túsz tudatban léteznek, mint a negyvenes évek végén a magyar zsidók, illetve az ötvenes év elején a "kitelepítések" áldozatai.  Nem képezünk közösséget, mert nem is ismerjük egymást. Egyenként vagyunk stigmatizáltak. Az Interneten keresztüli közösségépítés és a közös jogkezelés, minden bizonnyal nem kevesünknek nyújt kivezető utat, ám hogy önmagában nem ez a megoldás, az szinte biztos. 
Miután társadalmi kisebbségről van szó, elkerülhetetlen a többség segítő szándéka és a hatalom pozitív módon történő hozzáállása kiszolgáltatásunk, kitettségünk felszámolása érdekében.  Nekünk - a szervezett devizaadósoknak - ennek megfelelő magatartást kell tanúsítanunk, a társadalmi szolidaritás, a jog -és vagyonvesztést megakadályozó törvényhozási és kormányzati intézkedések meghozatala, a független bíróságok törvényes és igazságos ítélethozatala érdekében.  Ebbe nem fér bele az együtt menetelés az EU-ból kilépés irányába, a bűnbak keresés, az összeesküvés elméletek, illetve az "utcai harc" semmilyen formája. Nem kellenek a "parasztvezérek", kiknek sorsa és "eredményei" jól ismertek a történelemből, mely utólag "szépít".  A gyűlölet, az indulat jóra sosem vezetett, csak pusztulást hozott, a pártpolitika pedig eleve megosztottságot, az erők gyengítését.