Házasság = Lakhatás és Megélhetés

Gyönyörű magyar nyelvünk kifejező ereje csodálatos. Valóban "magyarul" szól. A múlt század kilencvenes éveiben jutottam el Kárpátaljára, hol több minden megütötte a szemem és a fülem. Igaznak bizonyult Tilk nagyapámnak a negyvenes években tett "látogatása" ( határvadászként Máramarosszigeten) üzenete miszerint: "Azok a magyarok, nem azok a magyarok ..." A helyszínen tartózkodáskor - az épített környezetben - mindig volt egy furcsa - zavaró - érzésem és nem tudtam mi az, jó ideig. Idehaza jöttem rá, mikor a társasházunk lépcsőházába felfüggesztett Tóth Lajos (isten nyugosztalja) festményeire tekintettem egy alkalommal. A kereten kívül a festményen egy egyenes, annyi nem volt látható. Döbbenetesen fejezték ki a festmények a kárpátaljai valóságot. Valóban, amerre én Kárpátalján jártam, mindenhol mintha egy "hiányos mondatban" lettem volna képletesen.A betűkről hiányzott az ékezet, a mondatból szavak és vesszők, és a mondat végén szinte soha nem volt ott pont. Mindent átlengett valami, amit egy ottani szóval "szicsasznak" mondhatnék.  

Ugyanez a fizikális torzulás - a szicsasz - magában a fogalmakban is tetten érhető volt, mert az ottaniaktól nem azt hallottam a házasságra, a házasodásra, hogy megesküsznek (isten előtt tett fogadalommal), összeházasodnak (megrakják a fészket a fiókáknak, a családnak, hány családod van?), hanem azt hogy ÖSSZEIRATKOZNAK. (Összeírják őket mint a jószágot, a marhát, a birkát, az embert.)

Ilyen érzésem - hogy úgy ne mondjam rossz érzés - van most is a deviza hitelesek, ezen belül a lakáshitelesek dolgát illetően. (Az én szűk családom is érintett, ám nem lakás, hanem gépkocsilízingben, tehát a terhek növekedését közvetlenül is érzékelem a családi kasszán. Nem is merek arra gondolni, hogy ha a lakásunkon is ilyen plusz teher lógna, a közműköltségek mellett.) 

Bizony, a házasság alapja a megélhetés és a családi ház (lakás). A hajlék, a szállás családalapításra, családfenntartásra nem alkalmas.  

Házasodni, "összeesküszni" feltételek mellett lehet(ne) csak. A családi lét alapja a megélhetés és a lakhatás, szerves egysége. Nem véletlen tehát az, hogy ifjúságunk egyre lassabban alapít családot, megélhetés és a lakhatás híján. Az is bizonyos, hogy a kilakoltatások - bármilyen indokkal - családellenesek, nemzetellenesek. Bárhogy magyarázza, indokolja bárki! Indokolni lehet ezeket a jelenségeket, ám megmagyarázni nem. A nyelv sem tűri. 

Ez - a családi lét -  került veszélybe látványosan a devizahitelek kapcsán. Helyesebben a devizahiteles jelenség annyi, hogy kiborult a bili és előttünk a tartalma. A bili tartalma pedig egy "globális szerencsejáték" hozadéka. Mert a kilencven ezer lakás - három év hazai lakásépítése - az ország lakásállományára nézve ugyan az öt százalékos hibahatár közelében van.  Kilencven ezer lakás piacra tolása sem megoldhatatlan baleset. Lennének bizonyára, akik - jó áron hitelből - tokkal vonóval megvennék azt is, a vizekkel és a termőföldekkel egyetemben.
A lényeg az, hogy nem a devizaadósság, a közműtartozás a valódi veszély, a halálos rákos daganat!
Ezek mind kísérőjelenségek csupán. Bakfitty lenne önmagában a devizahitel emelkedése, ha ötször annyi - európai - havi keresete (pénze) lehetne a családfenntartó(k)nak.  A szar, ami a gazban lapul - az elhantolt eb - nem más, mint a belső piacaink "globalizált" elvétele, hogy még a saját piacainkra sem termelhetünk, szolgáltathatunk a "gazdaságosság" mammontörvénye alapján. Az "EU fősodor" okán?
A Párom jó ideje szörnyülködik azon, hogy a piacon (azaz az üzletben) nem az unokatestvéreink terményei kaphatók. Miért is? Mert nem termelhetnek!

Így tesznek földönfutóvá egyre többünket. Elveszem a piacodat, a termeléssel, szolgáltatással biztosítható megélhetésed alapjait, majd kölcsönt adok a megélhetésedhez. Így jutottunk - húsz év alatt - oda, hogy a még meg sem született unokáinkra is mintegy két millió forintnyi "államadósság" jut. Ahogy megszületnek már rajtuk a gúzs, a kantár. Summázva, a gengszterváltás hozadéka koponyánként két millió forint közösségi tartozás. Szarnak bajnak persze nincs gazdája. A megvagyonosodott szűk politikai elit meg egymásra mutogat. Kéne már nagyon egy erdész, aki ezeket az elqurvult partizánokat - hamis számadókat -  kizavarná már az erdőből!

A lakhatás, a megélhetés családi költségei számolhatók. Kiszámolhatók! Ne mondja azt senki nekem, nekünk hogy önellátásra képtelen a társadalmunk, hogy eladósodás, adósság nélkül nem élhetünk! Nem gyanú ez bennem, hanem bizonyosság mára, hogy rossz volt a számítás! Nagyon rossz!