Habsburg-szovjet üledék

Alanyi jogú fegyvertartás

A hírekbe az alkotmányozás kapcsán újra belekerültek a fegyvertartással kapcsolatos vélelmek és hiedelmek.
A lényeg egyébiránt az, hogy az elnyomó hatalomnak (adóztató) nem áll érdekében az, hogy az elnyomottak (adózó) jogaik érvényesítése, vagyonuk védelme, jövedelmeik megtartása, azaz az érdekérvényesítés dolgában megfelelő

- információval, tudással,

- eszközökkel, fegyverrel

rendelkezzenek. Ezért a korlátozás, a túlszabályozás számos formáját rakják az emberek nyakába ma is. Bizony ez a habsburg és a szovjet elnyomás visszfénye. 

Elhangzott az mr1 adásában egy olyan nézet, miszerint két féle férfi van, egyik aki szereti a fegyvert, a másik az aki irtózik tőle. Nos az utóbbi a szolga, a tolvaj, a potenciális rabszolga, az a génhibás férfiember, akinek jogai, vagyona, pénze védelmében nincs igénye a hatékony védelmi eszközökre. A szellemi rövidnadrágos, a gyermekded lelkű rabszolga, az aki mindig mástól (például az államtól, rendőrségtől, mindig egy felettes hatalomtól) várja a személye és családja védelmét. 

Hogy klasszikusakat idézzünk: "Nem lehet minden pofon mellé forgalmi rendőrt állítani." A parazita jogászkodás ( tégy egy üres szobába egy íróasztalt, másnap már ül mellette valaki és korlátozó rendeleteket hoz rád nézve) az újabb és újabb extrém példákon keresztül újabb és újabb korlátozásokat talál ki.

Az éterben szellemesen az is elhangzott, hogy egy autóhoz képest egy fegyver - az emberélet kioltására nézve - siku miku és ha ezeket a statisztikákat nézzük, úgy be kellene tiltani a személyautót is. 

Az ön -és vagyonvédelem joga, alapvető emberi jog és ehhez szervesen kapcsolódik az alanyi jogú fegyvertartás joga is. 

Ja és hogy ki féljen a fegyvertől? Féljen az, akinek oka van. Féljen az, aki más jogát, vagyonát, pénzét veszélyezteti.