2011. március 30., szerda

Rahó

1979-ben költöztünk a Rahó utcába itt Sasadon, Budapest XI. kerületébe. Azóta a személyi igazolványomban ez az utcanév szerepel. Súlyosan ott hordom családnevem mellet és mikor be kell diktálnom, elsőre egyiket sem értik. ( Sokáig én sem. Mert a csalládnév észt eredetű, az utcanév meg hát .. ö ... talán ruszin? Mondjuk a rahó szónak ma sem tudom értelmét, mert a tilk szó az cseppet jelent, észt nyelven.)
Egy idő után megtudtam, hogy a trianoni diktátum után Budapest polgárai Budapesten utcákat neveztek el az elszakított területek településeiről is. No nem  volt - és ma sincs -Budapesten annyi utca, ahány települést elcsatoltak így el is gondolkodtam milyen szempontok alapján válogattak. 
Egészen a mai napig nem láttam Rahót, bár van egy fogadalmunk Brinkács Stefán cimborámmal, hogy mindaddig nem halunk meg, amíg le nem bonyolítjuk Rahó, a kisbalta párbajfaragásunkat, miszerint három óra leforgása alatt egy fenyőtömböt úgy kell megfaragjunk csak kisbalta használatával, hogy az szobrát adja a másikunknak. Mindketten ugyanis komoly vonzalmat érzünk a kézreálló kisbalták iránt (is). Ki tudja honnan ez a perverzió? ( "Hvalánya rotiku, bottyá rozderú." Ruszin marketing. :) ) 
Ma addig bóklásztam itt az Interneten, míg csak rábukkantam Rahó egy weboldalráa. Mondanom sem kell hogy a képek, no meg a történelem az, ami elsőként vonzott.
Röviden összegzem is benyomásomat, családi hagyományaimat kölcsön kérve, Tilk nagyapámtól, ki a térségben teljesített rövid időre határvadászi szolgálatot a múlt század negyvenes éveiben, igaz Máramarosszigeten, de ugye innen nézve a két település egy köpésre van csak egymástól. Szóval a papa azt mondta talán negyvenvalahányban: "Azok a magyarok, nem ezek a magyarok." (Mondjuk ez is elgondolkodtatóan komikus, mert Tilk nagyapám meg származására nézve sváb, horvát keverék volt, és ugye magyarként vizslathatott ruszinokat, hogy azok mennyire magyarok Majd ugye éles szemmel megállapította, hogy ez a két magyar bizony nem igen hajadzik egymásra.)
Szóval az illúziók halála, a valósággal való szembesülés. Nem is tudom mi a jobb, ha az embernek vannak illúziói, avagy ha nincsenek.  Íme.



Nincsenek megjegyzések: