Negyven - avagy negyvenkét - év után újra megtaláltam a tisztes szegénység finom ízét. Nagyanyám Szilágyi Júliánna ( ahogy ők mondták) azaz özvegy Kun Bertalanné ( ahogy ő a titulusát használta, úgy látszik az özvegy akkor még társadalmi státus volt) gyakran elkészítette a "csírás galuskát". A nyers reszelt krumplival készített kifőttt galuskát. Már ő is nokedliszaggatóval formázta. A feltét szalonnazsíron párolt piros paprikás hagyma. (Pörkölt alap. Fokhagymát, borsot nem tettem bele.) Amint látjuk mindössze krumpli, hagyma, liszt, só, szalonna és őrölt piros paprika kell hozzá. Ami egy paraszti háztartásnak alapkelléke. Én nagyon szeretem, bizonyára mert gyakran "étethetett" ezzel az étekkel is Julcsa nagyanyám. Ezekben a válságos időkben bizony nem árt visszaemlékezni nagyanyáink fortélyaira, már akik még tudnak. Különös de már az enyéim inkább szrtrapacska formájában kultiválják azt az étket. Ma már nem "divat" a zsíros, ami érthető hiszen nem kell hajnali négy-öt felé kelni és a hóban kimenni az istállóba. Pedig de jó is lenne. :)Vajon mit is tartanék a portán és a tanyán? Mi lenne a jószág? Hát legalább három tehén, borjak, esetleg egy bika (csak a tehenek kedvéért), igavonó lovak, nekem egy pej csődör hátasnak ( huszárló :) ) póni Ádinak, na és pár munkaló, mangalica vagy 30 darab, szürke-marha gulyácska talán 30-50 darab, juhnyáj mintegy 120 darab, na meg az aprójószág, pulyka, liba, kacsa, tyúkok. Kutyákból egy magyar vizsla, egy német juhász, egy puli és egy foxi. Kecskék és szamarak. Mi is kéne még?
Hát egészség és szeretet.
Nem is tudom, ha opcionális lehetne térben és időben az életmód mit is választanék békében és háborúban?
Békében nagygazda vagy kisnemes azaz gazdálkodó lennék, háborúban meg huszárkapitány szívem szerint ki élen jár. Városi portám és tanyám, öt fiam és két lányom lenne a Kárpát-medencében. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése