A dudáról!
- Úgy jóllakott, mint a duda: pukkadásig jóllakott.
- A kövér, pufók képű gyermek olyan, mint a duda.
- Két dudás nem fér meg egy csárdában: egyazon helyen vezető szerepre vágyó két ember nemigen tud egymással kijönni.
- Megtanít valakit kesztyűbe dudálni: erélyes eszközökkel, büntetéssel móresre tanít, ellátja a baját.
- Vígan dudál a portugál: gyanútlan, úgy véli, nem kell tartani semmitől.
- A felfuvalkodott, gőgös ember felfújja magát, mint a duda.
- Tele van szóval, mint a duda széllel: összevissza fecseg.
- Csak dudából hallotta: hazugság, mesebeszéd, amit mond.
- Egy duda mellett sok jó táncolhat: sokan tevékenykedhetnek együtt, ha van egyetértés.
- Könnyű a dudát felfújni, de nehéz billegtetni: nehezebb valamit megvalósítani, mint nagy garral beharangozni.
- Dudás lesz a pokolban az az alacsony termetű férfi, aki magas nőt vesz feleségül.
- Amint dudálnak, úgy táncolj: azt tedd, amit parancsolnak.
- Összemegy, mint a dudás szája.[36]
2 megjegyzés:
Egy költôi sors "józan zárómérlege" - Nagy László József Attila! címû versének értelmezése
Nagy László költôi pályájának kritikus idôszakában, 1962 körül írta József Attilához címzett versét, mely 1965-ben a Himnusz minden idôben címû kötetben látott napvilágot. 1956 után a hivatalos kultúrpolitika "antiszocialistának" bélyegezte úgy Nagy Lászlót, mint lírai alkotásait, ezért versei 1965-ig nem jelenhettek meg. A silentium idején keletkezett mûvek a fojtogató politikai közegben igen gyakran a költôi feladat vállalásának fontosságát, ugyanakkor a költészet jövôjébe vetett hit megingását dolgozzák fel. E kettôsség jellemzi a költô síremlékét is díszítô ars poetikus Ki viszi át a Szerelmet címû alkotást, és kétségeinek legyôzése érdekében idézi fel Nagy László József Attila életét és szellemiségét a költôelôdhöz címzett versében.
Nagy László versének elsôdleges célja nem az ún. "hommage-gesztus", azaz a hódolat kifejezésre juttatása. A költôt sokkal inkább kínzó reménytelenségének leküzdésére irányuló szándéka vezeti, amikor mintegy példaként felidézi József Attila hányattatott sorsát, költôi és emberi értékeit. A szinte extatikus lélekállapotot sugárzó rapszodikus jellegû költemény alapkérdése az, hogy a jelen megrendítô csapásait elszenvedô költô reménykedhet-e abban, hogy mûvészi alkotása célt ér, és értékteremtô tényezôvé válhat egy a jelenkor embertelen visszásságaitól mentes, szebb jövôben. Éppen ennek a gondolatnak a fényében az elsô versmondat létének értelmét kéri számon a megszólított József Attilán. A nyomatékosítás kedvéért megkettôzôdött "miért" kérdés a szerencsétlennek bélyegzett költôtárs eltökélten konstruktív, heroikus költôi magatartásának okát próbálja kutatni.
A felvetett kérdés lényegére a rombol-épít ellentétpár világít rá: lehet-e értelme annak az életnek, mely önmagát pusztítja el mûvészi alkotások létrehozása árán. Az elsô versmondat két rövid sora az elpusztíthatatlan és kiapadhatatlan alkotói kedvre, s az amögött meghúzódó építô szándékú örökös intellektuális késztetésre utal (kifúlva- kigyúlva), mely azonban fizikális szinten - mint a két igenév mutatja - szükségszerûen a végsô pusztulást hordozza magában. Már ez a verskezdet szinte hemzseg a József Attila költészetébôl merített szavaktól, fordulatoktól, melyeket a költô a példaértékû mûvész gondolatiságának felelevenítése céljából épít bele versébe. Az elôzô két sorban szereplô két evokáció a játékos költôi szív és a külsô környezet fagyos ridegségét jelképezô "szüntelen tél" a belsô költôi értékrend, s a külsô "vasvilág" rendjének kontrasztját sugallja - egyszersmind burkoltan rámutat Nagy László aktuális léthelyzetének fô problémájára.
Fejtő Ferenc: József Attila költészete - részlet
„Aki dudás akar lenni / pokolra kell annak menni / ott kell annak megtanulni / hogyan kell a dudát fújni.” Ezt a különös varázsú, megejtően édes mérgű népi strófát először a Külvárosi éj című kötet élére tette József Attila, aztán a Medvetánc válogatott verseinek lett a mottója, s ha valaki összegyűjti - mint ahogy fogja - József Attilának összes műveit, illessze majd kegyelettel a minden versek elé, halálosan szép jelmondatul.
http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/fejto1.htm
Megjegyzés küldése