Egy figyelemre méltó ifjú elemzés:
"Meggyőződésem, hogy Tőkés László és Duray Miklós is a magyarság javát
akarja. A kommunista időkben tanúsított helytállásuk számomra
biztosíték erre.
Más kérdés, hogy helyzetfelmérésüket és ebből következően bizonyos
politikai magatartásukat sok esetben tévesnek, helytelennek, akár
kontraproduktívnak tartom. Ugyanígy vélekedek Csákyról.
Vannak helyzetek, amikor csak rossz és kevésbé rossz döntések közt
lehet választani. Ezt még el is fogadnám, de sajnos sokszor
túltaktikázzák magukat, vagy reális megfontolásokból téves
következtetést vonnak le, ami szükségszerűen távútra visz. Erre a
legklasszkusabb példa a Tőkés-RMDSZ-együttműködés. Emellett szóltak
észérvek: az RMDSZ kihullott a kormányból és ezért kényszerpályára
került, úgymond bizonyítaniuk kellett, tehát esély volt rá, hogy
ilyen vagy olyan megfontolásból jó irányba módosítják korábbi
politikájukat. Ugyancsak az együttműködés mellett szólt, hogy a
Magyar Polgári Pártot sajnos Szász Jenő - a történelmi esélyt
elszalasztva - regionáis zsebpártként kezelte, az egész Erdélyre
kiterjedő rohamos építkezés helyett saját hatalmának megőrzésére
fordított minden energiát, vagyis nem tudott olyan erejű politikai
tényezővé válni, mellyel szövetkezni esélyt nyújtott volna az RMDSZ
leradírozására. Ezek tehát reális megfontolások voltak az
együttműködés mellett. A mérleg másik serpenyőjében viszont ott
voltak az ugyancsak reális érvek az együttműködés ellen: a személyes
és a politikai hitelesség kockára tétele, az RMDSZ iránti bizalom
számos tapasztalati tény miatti indokolatlansága, az erdélyi nemezti
tábor összezavarása. És azoknak lett igazuk, akik ellenezték az
együttműködést: az RMDSZ EP-listája Tőkéssel együtt sem kapott több
voksot, mint 2007-ben külön-külön az RMDSZ és Tőkés, tehát az
eredmény nem igazolta azokat az érveket, melyek
szavazatmaximalizálást és ezáltal erősebb erdélyi magyar EP- képviseletet tűztek ki célul. Az RMDSZ pedig, miután cégérnek
használta Tőkést, semmibe vette az EMNT-t, nem egyeztettek például
velük a romániai elnökválasztáson való magyar (RMDSZ-es) indulásról,
a jelölt személyéről, illetve a második fordulóban bent maradt román
jelöltek bármelyikének támogatásáról. A valós párbeszéd és
együttműködés gyakorlatilag nulla, viszont a politikai hitelesség
érzékelhetően megcsappant, ráadásul az EMNT és az MPP között most már
nyílt háború zajlik. Ennek nem csak az RMDSZ újbóli ligitimálása az
oka, de nagy szerepe van benne. Összegezve: Tőkést jó szándék és
racionális politikai megfontolások vezették, amikor erre az útra
lépett, ez megkérdőjelezhetetlen. Ugyanakkor egyértelmű, hogy ez
rossz döntés, tévút volt. De ettől még Tőkés László szándékai
tiszták.
Ugyanezt látom Duray vagy Csáky esetében is. Valós és tiszta
szándékok, sokszor rossz helyzetfelismerés és ezért téves stratégia,
ráadásul nekik még a túlzásba vitt óvatoskodás is felróható.
Az is árnyalja a képet, hogy valamirevaló anyaországi támogatás és
védelem nélkül nyilván nem lehet hősködni. Ezt megértem és elfogadom,
de még így is túlzottnak találom az óvatkoskodást. Annál kíváncsibb
leszek, mit fognak produkálni a Fidesz és szövetségesei az
elkövetkező négy évben. Jó okkal vagyok tele kétségekkel és
tamáskodással, örvendenék, ha cselekedeteik rám cáfolnának. Az
biztos, hogy az eddigiekhez képst e téren jelentős változás lesz, de
azt is tisztán kell látni, hogy a semmihez képest a kevés is nagy
előrelépésnek tűnik, holott nem feltétlenül az. Látatlanban
lefogadom, hogy a kárpát-medencei magyar ügyet továbbra sem merik
európai biztonsági kockázattá emelni, holott minden történelmi példa
azt bizonyítja, hogy az érdemi befolyással rendelkező nemzetközi
tényezők kizárólag akkor emelik fel a seggüket, csakis akkor éri el
ingerküszöbüket valamely nemzeti ellentét, ha abban biztonsági
kockázatot látnak. Ellenkező esetben igyekeznek a vitákat,
konfliktusokat elnyomni, lepisszegni. És aki erre meghunyászkodik,
annak szépen megvakargatják a füle tövét, de nem tud változást,
beavatkozást elérni. Azok viszont, akik akár magukra hargítják az
egész brüsszeli bagázst, igenis jelentős engedményeket tudnak
kicsikarni. Nos, a Fidesz-kormányban - ebben biztos vagyok - most sem
lesz bátorság európai léptékű konfliktusokat vállalni."
Kommentár: Van isten és van fiatalság!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése