Kivonat Majtényi László: JOBB INTÉZMÉNYEK, MINT EMBEREK URALMA ALATT ÉLNI c. írásából: Több száz éves tétel a kiindulópont: jobb intézmények, mint személyek uralma alatt élni. Hogy miért jobb? Mert ahol a szeszély az úr, ott nincs szabadság. Mert az intézmények kevésbé szeszélyesek, mint a személyek. Erősebb, fogalmi tisztaságra törekvő megfogalmazásban: a személyek szeszélyesek, az intézmények nem azok. (Láttunk persze, ahogy karón varjút, szeszélyek által rángatott intézményt, sőt szeszélyből, indulatból létrehozottat is, de ez most mellékszál.) Azt hiszem, leírható az európai társadalomtörténet úgy, mint ennek érvényre jutásának története. Gyökerei a középkorig nyúlnak vissza: magának az Aranybullának és a korabeli Európa hasonló irományainak intenciója már ez volt, de még a királyi korona közjogi értelmezése is Budán, Prágában vagy Londonban; ne képzelje már a szuverén, hogy övé az ország. A gazdag magyar közjogi hagyomány a tudatlan nagyzolás, a nagyhatalmi romantika helyett az alkalmazkodóképességet, a belátást segítheti. A magyaroknak már a XIII. század óta egyik legfőbb gondjuk volt, milyen szerződést kössenek királyaikkal.
A választópolgári akarat tisztelete
A választópolgár ma azt látja, hogy az intézményeket a személyes önzés rángatja ide és oda, és ez az önzés arctalan. És azt hallja, azt olvassa, sőt tapasztalja is, hogy az arc nélküli intézményekből lopják szét az országot. Mondjuk, nem azt kapta, amit ígértek neki. Csodálkozhat-e bárki, aki az elmúlt nyolc évet itt leélte, hogy a választópolgár legközelebb az ellenzéket juttatja kormányra? Vajon ésszerűen tehet-e mást? A bal-liberális közvélemény, ha éppen nincs kormányon, szeret azonnal fasizmust kiáltani. Ez olyan, mint a farkast kiáltó pásztorfiú a mesében. Rosszhiszem, önzés és gyávaság. A képlet pedig eléggé egyszerű. Az ország a pártállam megszemélyesített hatalmasságai elől - mely, mint láttuk, szeszélyes; rendszert váltva, az alkotmányos forradalomban új köztársaságot alapított - intézmények védelme alá húzódott, majd a személyes felelősséget eltüntető züllött intézményekben csalódva - húsz év múltán - most inkább újból megszemélyesítené a közhatalmat. Ezzel még nem a jogállami forradalmat váltja le, legfeljebb a Harmadik Köztársaságot. A választópolgárok sokasága mindennapi tapasztalata alapján véli most úgy, hogy akkor legalább legyen arca a hatalomnak. Noha ezzel a választással - a lelkekben már régebben elbukott - Harmadik Köztársaság kevés számú híveinek egyikeként nem értek egyet, ettől még teljesen érthetőnek is tartom. A választópolgárok egy másik, ugyancsak jelentékeny sokasága egyébként sem túl nagy várakozással tekint a választások elé, sokan újból csak valami ellen fognak szavazni, és, ahogy lenni szokott, rövidesen újból csalódottak lesznek. A kelet-közép-európai történelemben ez afféle libikóka, a személyes tekintélyben csalódott közösség az intézmények védelmét érzi megnyugtatóbbnak, az intézményi züllés elől pedig az atyai gondoskodásban keres menedéket. De nem jó sehogy sem. A teljes írást itt találod!
Kommentár: Érdemes elolvasni az írást és elmerengeni! Bár - mint tudjuk - madarat tolláról és fát gyümölcséről, az önmagukat liberálisnak identifikálók is monhatnak - és mondanak is - figyelemreméltót és igazakat is. Például: "A választópolgár ma azt látja, hogy az intézményeket a személyes önzés rángatja ide és oda, és ez az önzés arctalan." Mi Több! Arcátlan! "És azt hallja, azt olvassa, sőt tapasztalja is, hogy az arc nélküli intézményekből lopják szét az országot." Bizony ám, és azt is tudjuk kik. Kik vizet prédikálnak és bort isznak, akik fasisztáznak, antiszemitáznak, rasszistáznak, terroristáznak. A "bal-liberális közvélemény" - és a Globális Pénzdiktatúra - által hatalomra juttatott Arcátlan Gengszterek! Nagy igazság bizony az, hogy a jogon alapuló intézmények léte és működése maga a jogbiztonság. Ám az is igaz, nem mindegy milyen is az a jog! Kiknek kedvez és kiket sújt?
A választópolgári akarat tisztelete
A választópolgár ma azt látja, hogy az intézményeket a személyes önzés rángatja ide és oda, és ez az önzés arctalan. És azt hallja, azt olvassa, sőt tapasztalja is, hogy az arc nélküli intézményekből lopják szét az országot. Mondjuk, nem azt kapta, amit ígértek neki. Csodálkozhat-e bárki, aki az elmúlt nyolc évet itt leélte, hogy a választópolgár legközelebb az ellenzéket juttatja kormányra? Vajon ésszerűen tehet-e mást? A bal-liberális közvélemény, ha éppen nincs kormányon, szeret azonnal fasizmust kiáltani. Ez olyan, mint a farkast kiáltó pásztorfiú a mesében. Rosszhiszem, önzés és gyávaság. A képlet pedig eléggé egyszerű. Az ország a pártállam megszemélyesített hatalmasságai elől - mely, mint láttuk, szeszélyes; rendszert váltva, az alkotmányos forradalomban új köztársaságot alapított - intézmények védelme alá húzódott, majd a személyes felelősséget eltüntető züllött intézményekben csalódva - húsz év múltán - most inkább újból megszemélyesítené a közhatalmat. Ezzel még nem a jogállami forradalmat váltja le, legfeljebb a Harmadik Köztársaságot. A választópolgárok sokasága mindennapi tapasztalata alapján véli most úgy, hogy akkor legalább legyen arca a hatalomnak. Noha ezzel a választással - a lelkekben már régebben elbukott - Harmadik Köztársaság kevés számú híveinek egyikeként nem értek egyet, ettől még teljesen érthetőnek is tartom. A választópolgárok egy másik, ugyancsak jelentékeny sokasága egyébként sem túl nagy várakozással tekint a választások elé, sokan újból csak valami ellen fognak szavazni, és, ahogy lenni szokott, rövidesen újból csalódottak lesznek. A kelet-közép-európai történelemben ez afféle libikóka, a személyes tekintélyben csalódott közösség az intézmények védelmét érzi megnyugtatóbbnak, az intézményi züllés elől pedig az atyai gondoskodásban keres menedéket. De nem jó sehogy sem. A teljes írást itt találod!
Kommentár: Érdemes elolvasni az írást és elmerengeni! Bár - mint tudjuk - madarat tolláról és fát gyümölcséről, az önmagukat liberálisnak identifikálók is monhatnak - és mondanak is - figyelemreméltót és igazakat is. Például: "A választópolgár ma azt látja, hogy az intézményeket a személyes önzés rángatja ide és oda, és ez az önzés arctalan." Mi Több! Arcátlan! "És azt hallja, azt olvassa, sőt tapasztalja is, hogy az arc nélküli intézményekből lopják szét az országot." Bizony ám, és azt is tudjuk kik. Kik vizet prédikálnak és bort isznak, akik fasisztáznak, antiszemitáznak, rasszistáznak, terroristáznak. A "bal-liberális közvélemény" - és a Globális Pénzdiktatúra - által hatalomra juttatott Arcátlan Gengszterek! Nagy igazság bizony az, hogy a jogon alapuló intézmények léte és működése maga a jogbiztonság. Ám az is igaz, nem mindegy milyen is az a jog! Kiknek kedvez és kiket sújt?
Az a jogrend, ami mára hazánkba beimportálásra került - nem mintha a régebbi jobb lett volna - az e tájon bizony az idegen, a tolvaj, az ingyenélő, a haszontalan, a deviáns útját egyengeti. A jogokból, vagyonból és a pénzből kitaszított lassan indiánná, palesztinné degradálódó magyar népesség tömegeit kiszorítja, még otthonaikból is kiforgatja, földönfutóvá teszi.
Minden "jóból" megárt a sok! Túl nagy itt már az a bizonyos "szabadság", főleg ha az a másoké.
- Mit ér a szabadság jogok, vagyon és pénz nélkül?
- Mit ér a szabadság jogok, vagyon és pénz nélkül?
- Milyen szabadság - s jog - az, ahol a buzik méltósággal parádézhatnak és vonulhatnak, míg a Magyar Gárdát törvényen kívül helyezik?
- Milyen szabadság - és jog - az, ahol a hungarofóbok, az arctalanok ( törvénybe vésetten azonosíthatatlan zsidók, cigányok, illetve egyéb idegen identitások és ügynökök) kéz a kézben a tömegkommunikációban a magyarságot lefasisztázhatják lerasszistázhatják saját hazájukban? Ahol nem bűn a magyarellenesség (hungarofóbia), ahol a hazafit lehungaristázzák, na és ahol a "legfőbb bűn" az antiszemitizmus?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése