Még nem elég

Váci Mihály fájdalmasan gyönyörű verse. Minden sora, arvisura.

Ilyet csak azt tud, aki alulról és küldetéstudattal jön. Ilyen volt édesanyám. Ilyen vol apai nagyanyám, Berg Lizi. Sosem felejtem, ahogy a második diplomám átvételekor ott ált kis barna kabátkában retiküljével, szinte bújva egy oszlop mögött - mert ugye ő öltözetéből is látta nem oda való - Budapesten a Műszaki Egyetem aulájában és nézte Lacikáját - a nadrágos urak között - akinek ő már iskola előtt az elsős olvasókönyvet megtanította. Rámutatott csak a képre és Lacikája fújta. És lám, az ő Lacikája. Igen Mama! Semmit nem felejtek és én már azt is tudom, amit maga csak érzett. Lehet hinni is és tudni is. Minél kisebb a tudás, annál nagyobb a hit és fordítva. Ám gondolta volna-e egy magyar zsidó, hogy unokája a Francia Köztársaság elnöke lesz? Gondolta volna-e egy kenyai varázsló, hogy unokája az USA elnöke lesz? Igen Mama. Én is hiszem, hogy unokám ...

Még nem elég
Nem elég megborzongni,
De lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
De mindig égni kell!
És nem elég csak égni:
Fagyot is bírni kell,
Ki acél akar lenni,
Suhogni élivel.
Nem elég álmodozni!
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni,
de felismerni kell,
Nem elég sejteni,
hogy milyen kor jön el,
Jövőnket – tudni kell!
Nem elég a célt látni,
járható útja kell!
Nem elég útra lelni,
az úton menni kell!
Egyedül is! – Elsőnek,
elől indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
aki vezetni mer.
Nem elég a jóra vágyni,
a jót akarni kell!
És nem elég akarni,
De tenni, tenni kell:
A jószándék kevés!
Több kell – az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell – az érzelem!
Ám nem csak holmi érzés,
de seb és szenvedély
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!
Nem elég – a Világért!
Több kell – a nemzetért!
Nem elég – a Hazáért!
Több kell most – a népedért!
Nem elég – Igazságért!
Küzdj azok igazáért,
kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!

Dalban tlg: Bús földemen ...