2010. február 5., péntek

A magyar történetírás

A jelenség
Carel Chapek Swejk c. nagybecsű regényében van talán az a jelenet, amikor Y ezredes különleges bánásmódját - kivételezését - X bakával nem érti a közege, mert honnan is tudná, hogy milyen szálak fűzték anno 25 éve Y ezredest X baka Z édesanyjához egy fürdőhelyen.
Bizony a jelenségek időben zajlanak. Ma már erre a nem lényegtelen jelenségcsoportra éppen az iwiw-en lehet rálátni - már akik fent vannak - és feltérképezni a személyes kapcsolati hálót. Azaz ki-kit ismer. Az persze itt sem látható, hogy ki kihez milyen módon viszonyul. Mert bejelülünk olyat is ugye, akit ismerünk ugyan, de nem tartoznak az általunk szeretett és tisztelt körbe.
Kapcsolati háló
Nos ezek azok a kapcsolati hálók - más néven az informális szféra - ami hosszú évek során alakul ki és jelentős hatással vannak életünkre. A bizalmas információk ezeken a "szinapszisokon" terjednek, ahogy a rágalmak és a pletyka is. Kétélű tehát ez a tőr, hiszen aki ítél, az egyben ítéltet is.
Idegen arisztokrácia és plutokrácia
Előző bejegyzéseim egyikében szót ejtettem az arisztokráciáról és a plutokráciáról. Megpendítettem azt is, hogy ezek magyar honunkra - na és populációnkra -  nézve idegenek, hiszen ezer év óta nem keverednek a mi populációnkba, nem házasodnak, nem teremtenek rokoni - vérségi -  kapcsolatot velünk. 
Elkülönés
Voltam bátor kifejteni azt is, hogy ezek a képződmények manapság rejtezkednek. Most veszem a bátorságot hogy kimondjam, hogy a magyarországi volt arisztokrácia német gyökerű, a plutokrácia pedig zsidó gyökerű. Mindez pedig az 1700-as évektől kezdődően alakult ki így és egyik napról a másikra nem is változik. Ebből fakadnak többek között kis hazánkban - és sorainkban - az identitás zavarok. Kettős és többes identitások. 
Történetírásunk
A magyar történetírást  mindeddig az arisztokrácia és plutokrácia rendelte meg, iratta és ma is iratja. Ez határozta meg ma is a tömegkommunikációban a mainstream irányt. Egyedül az Internet az - és egyre erősebben - mely szabad teret enged más - elfojtott, kitakart - ismeretek közzé tételének is. Nekünk magyaroknak természetes szövetségünk az Internet és a Google, annak jelenleg legnagyobb keresője. :) Ez az a szféra, ahol ma már nem léteznek határok így a magyar a magyarral szót érthet. 
Történeti példa
Vajon 1526-1700 -as évekig miként is csökkent 5 millióról 1,5 millióra a magyar populáció lélekszáma? Hova lett 3,5 millió magyar és őnekik az utódaik? Miért nem  60 milliós a magyar populáció, ahogy Nagy Brittania, amelynek lélekszáma az 1500-sa években szintúgy 5 milliós volt? 
Itt - minálunk - ez a kérdés, nem a zsidó holokauszt. 
A Dunántúl magyar lakosságának kiírtása
Hányan tudják közülünk, hogy Zrínyi Miklós költő és hadvezér, horvát, német, cseh, tót és francia csapatok élén - azért hogy a török Birodalomnak ne legyen élelme - a felperzselt föld staratégiáját alkalmazta? És farkasordító téli hidegben felégettette a Dunántúl szinte valamennyi magyar falvát. Ez nem népírtás? Ne feledjük persze azt sem, hogy a főleg rácokból és balkáni népekből szervezett török csapatok sem tétlenkedtek ebben az időben, már ami a magyar lakosság rabszolgaságba hurcolását, kifosztását és gyilkolását illeti. Hogy is szerepel a mai kiadványokban ez a népírtás? Ez és ez a település a török időkben elnéptelenedett. Elnéptelenedett? Nem. A német arisztokrácia és a nemzetközi plutokrácia  (háborúhoz mi kell?  Pénz és pénz és pénz) valamint a török porta szervezésében kiírtatott! Pont. 
Miket rejtenek, rejthetnek a római és bécsi levéltárak? 
Mi lehet az Isztambuli levéltárak mélyén? 
Mi a helyzet az úgynevezett 300 éves történelem hamisítással
Nekünk - magyaroknak - ez a kérdés, pont olyan, mint a zsidóknak a holokauszt. Valóban, a Teremtő akarata az, hogy Jeruzsálem ne felejtsen, ám ugyanúgy akarata az is, hogy Budapest se felejtsen. És a siratók hangozzanak el, újra -és újra,  ám mindegyik ott, ahol annak a helye van, úgymint oroszoké Moszkvában, a németeké Berlinben,  a lengyeleké Varsóban, a szerbeké Belgrádban, az örményeké Tbilisziben, a zsidóké Jeruzsálemben és így tovább. A magyaroké Budapesten. Ideje már megírni nekünk magyaroknak, a magunk történelmét, nem idegenekre bízni. Lám csak Kiszely. 
A jog is komolyabb annál, mintsem csak jogászokra bízzuk. A politákáról pedig már nem is szólva.  Az a nem mindegy, hogy saját életterünkben, hogy állunk a Jog, a Vagyon és a Pénz dolgában.  Ez már bizony, politika! Aki hagyja, hogy a fejére szarjanak, azzal garantáltan meg is teszik. Hol a Jog és kié? Hol a vagyon és kié? Hol a Pénz és kié? Ez a tét!


2010. február 4., csütörtök

Megdöbbentő, katasztrofális helyzetek az iskolában - egy elkeseredett tanár beszámolója

Egy magyarországi általános iskolában tanítok középkorú tapasztalt kollektívában. Településünk nem Borsodban található, még csak nem is a közelében. Tágabb környezetünkben alig jelent problémát a cigánykérdés egyelőre. Bár egyik alsós gyerekünk a tanító nénijének már beszólt a minap, hogy hiába dumál, mer mán úgyis mink vagyunk többségben! (Képünk csak illusztráció!!!)
Iskolánkban félévzáró értekezletet tartottunk, melyen a szokásoknak megfelelően értékeltük az osztályok teljesítményét elsőtől nyolcadikig. Az alábbi értékelés az elsősök osztályfőnökétől és napközis nevelőitől származik, akiknek a nevét (mint ahogy iskolánk, településünk, megyénk és jómagam nevét sem) nem teszem közzé, okulva egyebek mellett a tanárverésekből és a miskolci rendőrkapitány esetéből, aki bátorkodott szakmai kérdésekben tényeket közzétenni a cigánybűnözésről - szóval, mert félünk. A pedagógus kollégák szavait, mondatait szó szerint közlöm. Nem rendszereztem tematikailag a mondatokat, úgy írtam le, ahogy azok elhangoztak.

Ki finanszírozza a Jobbikot?

Ahhoz hogy megérthessük és felismerhessük, lássunk néhány fogalmat a Wikipédiából.

Arisztokrácia

Az arisztokrácia eredetileg olyan kormányzati formát jelent, amelyben a legkiválóbbaknak, a legjobbaknak tartottak uralma érvényesül. A középkori Európában ez a kiváltságos vagy nemes emberek (részleges) uralmát jelentette. Magyarországon az arisztokráciához tartozó főnemesek a széles köznemes rétegtől elkülönülő osztályt alkottak.
A szó ógörög eredetű, a szó töve a 'legjobb' jelentésű aristos, a kratein jelentése pedig 'uralkodni', az összetétel jelentése tehát: 'a legjobbak uralma'. Az arisztokraták szolgákat tartó, jelentős javakkal rendelkező, csak kormányzással és katonáskodással foglalkozó kiváltságosok voltak. Hovatartozásukkal, származásukkal, jómódúságukkal kerültek bele ebbe a rétegbe, már megszületésükor. Az arisztokrácia uralma a történelem során ritkán volt teljes, egyes városállamok vagy a lengyel nemesi köztársaság sorolhatók leginkább ezen kivételek közé. Az európai történelemben a főnemesek a monarchiában az uralkodónak többnyire alárendelten, részlegesen gyakorolták a hatalmat.
A 20. században a demokrácia és a diktatúrák általánossá válásával az arisztokrácia jelentősen csökken. Több demokratikus állam, így Magyarország is tiltja az arisztokrácia nemesi címeinek használatát (1947. évi IV. törvény egyes rangok és címek megszüntetéséről). A brit arisztokrácia bizonyos előjogait megőrizhette az alkotmányos monarchia keretében. Az Egyesült Államok történetének több szakaszában beszéltek az arisztokrácia egy modern formájáról, a gazdagok uralmát jelentő plutokráciáról.

Plutokrácia

A plutokrácia olyan társadalomforma, berendezkedés, melyben a hatalmat a legvagyonosabb réteg tagjai gyakorolják. Mint politikai rendszer, a plutokrácia lehet mind demokrácia, mind diktatúra. A név eredete agörög ploutos szó, amely vagyont, gazdagságot jelent.
A görög-római szinkretisztikus mitológiában Hadész, ill. Pluto mellesleg az Alvilág istene (a gazdagság és az alvilág társítását bizonnyal a bányászatfogalomköre alapozta meg). Történelmi, közgazdasági és jogi tárgyú munkákban a plutokrácia olyan állam, melyet a legvagyonosabbak irányítanak.
Például ilyen berendezkedésűek voltak a görög kereskedőpoliszok, vagy az Itáliai kereskedőállamok, Velence, Firenze és Genova. De már az ókori Egyiptom lakosainak sírfeliratai is panaszkodnak a szegényember sorsáról és a gazdagok hatalmaskodásairól. De manapság Magyarországon is rossz csengése van e szónak, pejoratív értelmű (vö. még újgazdag).
Annak ellenére, hogy a plutokratikus berendezkedést más szempontból, pozitívan is le lehet írni, ti. hogy aki vagyonos, az érdemei szerint lett az (vö. szabad verseny ill. meritokrácia), tehát megérdemli vagy 

Endogámia

Az endogámia az a gyakorlat (szokás vagy kényszerítő erejű elvárás), amely előírja, hogy a párválasztás az adott csoporton belül történjék. Az endogám csoport lehet társadalmi (azonos rangúak vagy azonos társadalmi réteghez, esetleg etnikumhoz vagy vallási felekezethez tartozók), gazdasági (hasonló vagyoni helyzetűek) vagy lokális (falun belülről). Maga a szó görög eredetű.
Bár a legtöbb ember a saját társadalmi csoportján belül választ párt, vannak olyan csoportok, melyeknél az endogámia nagyon erősen kötődik erkölcsükhöz, hagyományaikhoz vagy vallásos hitükhöz.
Az endogámia erősíti a csoport egységét, tagjainak kötődését egymáshoz. Gyakori olyan népcsoportok közt, melyek tagjai egy idegen országba kerülve próbálják megőrizni kulturális identitásukat, mert erősíti a szolidaritást és nagyobb irányítást enged a csoport erőforrásai felett. Segít a kisebbségeknek hosszú időn át fennmaradni más kultúrában.
India kasztrendszere nagyrészt endogám csoportokon alapszik. Más, szigorúan endogám vallási csoportok az iraki jezidek (akik az iszlám többség közt számítanak kisebbségnek), az iráni örmények, a hagyománykövető (főként ortodox, háredi és haszidita zsidók, valamint Indiában a nem hindu párszik.
Az endogámiával ellentétes irányú gyakorlat az exogámia.

Lássuk a Jog, a Vagyon, a Pénz dolgát a mai Magyarországon

A magyar népnek lényegében csak az Árpád ház kihalásáig volt saját arisztokráciája (vérszerődés alapján). Mi több, a magyarság európai betagozódása folyamatában az európai arisztokrácia arra törekedett, hogy a magyar arisztokráciát beintegrálja, rokonná tegye. (Ausztria te csak házasodj!)
A 1848-as jobbágyfelszabadítással a magyar nemesség elvesztette anyagi bázisa jelentős részét (birtok nem sokat ér annak megművelői nélkül, ezért szállítottak négereket Amerikába ugye a rabszolgakereskedők) ezzel az ország szabad prédájává vát a nemzetközi plutokráciának, miáltal a jogok, a vagyon és a pénz dolgában jelentős átalakulás zajlott le. (Ezért írtották ki a szabad magyarokat 5 millióból mintegy 3,5 milliót 1526-1700 között,  hogy helyettük európai "négereket" telepíthessenek? )
Magyarországon a Jogot, Vagyont, a Pénzt a magyar néptől idegen elemek – európai –és világ arisztokrácia és plutokrácia - birtokolják és gyakorolják mintegy 500 éve.
A magyar ezért nem szeret adózni. Mert tudja, hogy hiába itatja tejjel a kígyót, az attól nem szelidül, csak megerősödik.

És hogy jön ide az endogámia?

Úgy hogy az európai arisztokrácia, és a nemzetközi plutokrácia a rasszista, nem mi magyarok. Ők külön-külön házasodnak egymás közt és tartanak fenn világhálózatokat.

Mert mi is a rasszizmus?

A rasszizmus olyan gondolkodásmódot jelent, amely az emberek külsejében megfigyelhető eltéréseket kiemeli, ezekhez morális, társadalmi és politikai különbségeket rendel hozzá, és az így létrehozott csoportok között – feltételezett tulajdonságaik vagy értékeik alapján – hierarchiát állít fel.[1] A rasszizmus nyelvi alapon megnyilvánuló formája a lingvicizmus.

Mind az európai arisztokrácia, mind a nemzetközi plutokrácia nem a javunkat, hanem a javainkat akarja!

Ki finanszírozza a Jobbikot?

Ez ugye most a kérdés? Nem mintha nem lenne kérdés továbbra is, hogy  ki finanszírozza az MSZP-t, a FIDESZ-t, az SZDSZ-t, az MDF-et és így tovább. Mert azt tudjuk ugye, hogy tagdíjból  egyik politikai párt sem lehetne ismert? Ott állnának a 200.000 zuschlágosított egyesület között.

A politikai pártokat valakik finanszírozzák, mégpedig olyanok, akik rejtezkednek, mert erre törvény adta joguk van. (?) Vajon kik ezek a diszkrét erők? Nevezzük hát nevükön őket:
-         az európai arisztokrácia és plutokrácia,
-         a nemzetközi plutokrácia
Akik mint tudjuk nem rokonaink. Nem is házasodnak velünk már több mint ezer éve. Lásd az Árpád vére családfát.

Teszt kérdések:

  1. Ki finanszírozza az MSZP-t?
a.)    Az európai arisztokrácia és plutokrácia,
b.)    A nemzetközi plutokrácia
c.)    Mindkettő
d.)    Korrupció
e.)    Tagdíjak
f.)      Zsanett és az öt rendőr
g.)    A felesége
h.) Akinek pénze van. 

  1. Ki finanszírozza a FIDESZ-t?
a.)    Az európai arisztokrácia és plutokrácia,
b.)    A nemzetközi plutokrácia
c.)    Mindkettő
d.)    Korrupció
e.)    Tagdíjak
f.)      Zsanett és az öt rendőr
g.)    A felesége
h.) Akinek pénze van. 

  1. Ki finanszírozza az MDF-SZDSZ koalát?
a.)    Az európai arisztokrácia és plutokrácia,
b.)    A nemzetközi plutokrácia
c.)    Mindkettő
d.)    Korrupció
e.)    Tagdíjak
f.)      Zsanett és az öt rendőr
g.)    A felesége
h.) Akinek pénze van. 

  1. Ki finanszírozza a Jobbikot?
a.)    Az európai arisztokrácia és plutokrácia,
b.)    A nemzetközi plutokrácia
c.)    Mindkettő
d.)    Korrupció
e.)    Tagdíjak
f.)      Zsanett és az öt rendőr
g.)    A felesége
h.) Akinek pénze van. 

  1. Ki finanszírozza e teszt készítőjét?
a.)    Az európai arisztokrácia és plutokrácia,
b.)    A nemzetközi plutokrácia
c.)    Mindkettő
d.)    Korrupció
e.)    Tagdíjak
f.)      Zsanett és az öt rendőr
g.)    A felesége
h.) Akinek pénze van. 

A teszt kitöltése nem kötelező, ám a választásoknál jól jöhet, ahogy az alábbi dal is:



2010. február 3., szerda

Egy lap ... az Igazságért!

IV.rész (teljes) - Háború a nemzet ellen - Megtartó üzenet

III.rész (teljes) - Háború a nemzet ellen - Az ország felszámolása

II.rész (teljes) - Háború a nemzet ellen - Diktatúrából, diktatúrába

I.rész (teljes) - Háború a nemzet ellen - A háború megváltozott természete

Abszurdisztáni nyugdíjasokhoz szóló szép üzenet

2010. február 2., kedd

Befektetők és kommunisták.

Mi az azonos és a különböző a befektető és a kommunista között?
Azonos az, hogy mindkettő ingyenesen is ad. A differencia pedig, hogy a befektetőnek meg is térülhet.
( Ki ingyen is adott, szerettem érte ... /József Attila/ )

2010. február 1., hétfő

Humor: A tálib és a nyakkendő


Az afgán sivatagban egy menekült tálib kétségbeesetten próbál vizet  találni, de sikertelenül. Aztán meglát valami mozgó alakot a messzeségben. Remélve, hogy ott vizet talál, sietve arra veszi az irányt, de csak egy kis zsidó embert talál, aki egy kis pulton nyakkendőket árul.
A tálib megkérdi:
- Van vized, zsidó?
- Nincs vizem. Nem akarnál nyakkendőt venni? Csak 50 $ darabja.
- Idióta! Semmi szükségem méregdrága nyakkendőre, vízre van szükségem! Legszívesebben megölnélek te barom, de sürgősen vizet kell találnom!
- Oké! Nem probléma, hogy nem veszel tőlem nyakkendőt és hogy  megsértettél. Megmutatom, hogy nagylelkűbb vagyok annál, hogy a lelkemre vegyem. Figyelj! Ha folytatod az utat kelet felé, akkor mintegy két mérföld után, azon a dombon túl a sivatagban találsz egy gyönyörű, előkelő éttermet. Jéghideg ásványvizük van. Shal om.
A tálib szentségelve, de minden erejét összeszedve nekivág az útnak. Már esteledik, amire félholtan, vánszorogva újra megjelenik a kis zsidó árusnál.
- A kibaszott bátyád nem enged be nyakkendő nélkül.

2010. január 31., vasárnap

Gazdasági szabadságharc! I.

Aki sikerrel fordított hátat a multiknak
2009-12-24 Szerző: Pintér Balázs

Nemrég nyitotta meg negyedik üzletét, s már a továbbiakat tervezi az a szürkemarha-tenyésztőből lett vállalkozó, aki a multinacionális láncoknak hátat fordítva forgalmaz minőségi, magyar termékeket. Megyesi Zoltánnal solymári üzletében az egészséges élelmiszerekről, a multik selejtes áruiról és arról beszélgettünk, hogy Magyarhonban miért nem a magyar árut részesítjük előnyben.

Megyesi Zoltán: Támadnak, mert túl sok a piros-fehér-zöld. Pedig csak a jó minőségű, magyar áruinkkal akarjuk visszakapni a saját piacunkat.

– Jól gondolom, hogy sosem akart boltot nyitni?
– Valóban nem voltak ilyen terveim. Észak-Borsodban tenyésztek szürkemarhát, négyszázötven tenyészállatom van, a szaporulattal nagyjából ezres az állomány. Mégsem tudtam értékesíteni a jó minőségű húst.

–   Sehol nem kellett a jó minőség?
–   Naivul azt gondoltam, a nagy áruházláncok örülnek majd, hogy kiváló magyar húst kapnak. Ám idővel rá kellett jönnöm, tesznek rá, mit adnak el. Csak a profit a vezérelv. Minél olcsóbb vacakot felvásárolni, majd azt minél drágábban eladni.

– Ennyire sematikus az üzlet-politikájuk?
– A multik egymást figyelik árgus szemmel. Ha egyiküknél 990 forint a „hús” kilója, akkor a másik olyan beszállítót keres, amelyikkel legalább nullára kihozhatja, 980-ért árulva. Vagy amikor nyolcvan forint körüli a görögdinnye piaci ára, s a multi ötvenért adja kilóját, nem érdekli, hogy a görögdinnyebiznisszel bukik egymilliót, mert sok vevőt a dinnyével csalogat be. Ők, ha már arra járnak, megveszik a színes tévét meg a frottírzoknit is. Így a sokszorosa bejön annak az egymilliónak. Az átlagvásárló csodálatosan meg van vezetve. Azt hiszi, a görögdinnye húsz forint. Innentől nem a multit, hanem a „szemét” dinnyeárust szidja, akinek „van pofája drágán árusítani”. Abba kevesen gondolnak bele, hogy a dinnyetermesztésnek vannak költségei.

– Mivel van tele a sok áruházlánc, ha a magyar áru csak mutatóba kell?
– Rengeteg olcsó szeméttel, amelyet olyan országokból hoznak, ahol a mezőgazdaságot közvetetten támogatják. Ők azért fizetnek az áruházláncnak, hogy a rosszabb minőségű hazai árut vigyék és adják el más országban.

– Máshol miért működik ez másképp?
– Többek közt azért, mert van egy erős, potens kormányuk. Áldoznak az agrármarketingre, s felnyitják az emberek szemét. Nálunk abban sem lehetünk biztosak, hogy a magyar tejfeldolgozó-üzemből származó tej valóban magyar. Benne van a pakliban, hogy több hektoliteres konténerekben behozott, itt dobozolt, külföldi tejről van szó, amely lám-lám, magyar tejjé válik a csomagolással.

– Ön mikor fordult el az áruházláncoktól?
– Hiába adtam az önköltségi ár alatt a húst, ha a legtöbb helyen kitették rá a kettes szorzót. Így 3000-3200 forintért került a pultba, s ez nyilván drága. Több százezer forintnyi polcpénzt, belistázási díjat, marketing-hozzájárulást fizettem. De csak sok év pofára esését követően láttam át, hogy mi azért vagyunk ott, hogy a Távol-Keletről idehurcolt tartós fogyasztási cikkeket, iparcikkeketnégyszeres-ötszörös árréssel el tudják adni. Ehhez a gyomrán keresztül kell becsalogatni a vevőt. Nem is olyan rég 99 forintos olasz tejet reklámozó óriásplakátokkal árasztotta el az országot az egyik nagy lánc. Ha ezt Olaszországban megteszik, s ilyen áron magyar tejet reklámoznak, a feldühödött olasz gazdák felgyújtották volna a vállalat összes ottani áruházát.

– Mi adta a végső lökést ahhoz, hogy saját boltot nyisson?
– Egy sokadik hátba szúrás.
Az egyik szupermarketlánc egyoldalúan emelte a belistázási árát, nekem viszont akkor már két éve nem voltak hajlandók nyolcszázalékos áremelést aláírni és kifizetni. A számláimat egyszerűen visszaküldték. Azt mondtam, így nem fogok tovább szállítani.

– Könnyen ment a szakítás?
– Persze akadtak nehézségek. Végül ez a solymári üzletünk lett a zászlóshajó. Megnéztük, életképes-e a dolog, s volt rá igény. A termékért felelősséget vállalunk, lehet velünk beszélgetni, nem úgy, mint egy szupermarketben, ahol a huszadik alkalmazottat megkérdezve sincs halvány fogalmunk, milyen élelmiszer áll a polcon. Én szinte minden beszállítót személy szerint ismerek. Ennél biztonságosabb nem lehet a rendszer.

– Solymárról egyenes volt az út?
– Amikor kialakult egy kisebb kör az ismerősökből, több beszállítónak mondtam, mi lenne, ha összeállnánk, s közösen próbálnánk újabb boltokat alapítani. Kiderült, hatalmas az érdeklődés.Nemsokára Budaörsön nyitjuk az ötödik boltot, aztán jövőre a hatodikat, mert szükség lesz egy logisztikai központra, ahol raktározni tudjuk a termékeket.

– Nem kerülnek sokba ezek a minőségi termékek?
– Néhány tévhitet el kell oszlatni. Ha a tej önköltségi ára ma nyolcvan forint, és pasztörizáljuk, csomagoljuk, leszállítjuk, akkor az érte kért kétszáz forint feletti fogyasztói ár teljesen reális. Az árakat a multik manipulálják. Ha náluk a magyar tej kétszázötven forint, akkor mi lehet az a váladék, amit százhúszért adnak? Tetra Pak dobozban, amelyből szobahőmérsékleten tárolva két hét után is ugyanolyan állagú italt töltünk ki. Valamit, ami nem tej. A mi tejünk tegnap még a tehénben volt, és ha kitöltöm, akkor holnapra aludttej lesz belőle.

– Vagyis az az olcsó, ami nem is tej vagy nem is hús?
– A mi kilóáron 1600-1800 forintos, hatvan százalék biológiai tartásból származó szürkemarhából és negyven százalék sertésaprólékból, valamint mangalicaszalonnából előállított virslink drága? A mi párizsinktól nem kap az ember gyomorrákot tíz év múlva. A sokféle adalékanyagot, amellyel elárasztanak minket, patkányokon tesztelik. Mit akartok, ez biztonságos? – mondják. De a patkány nem él addig, ameddig az ember. Rajta nem lehet kimutatni, hogy a káros anyagok felhalmozódásával, kölcsönhatásával mi történik a szervezetében tizenöt év alatt. Miért jelentek meg olyan új betegségek, amelyekről száz évvel ezelőtt azt sem tudták, mi fán teremnek? A szalámit foszfáttal tömik tele, mert az tartja a vizet. A gond csupán az, hogy az emberben is megtartja.

A szaláminak szép tömött, telt állaga lesz ugyan, nem szárad tovább, nem úgy néz ki, mint a mi szikkadt, foszfát nélküli „vackaink”. De az italgyártókon kívül kinek jó az, hogy a foszfátos szalámis szendvicset az ember egy vödör vízzel vagy három-négy üveg sörrel küldené le? Az UHT tejből minden zsírt, minden tápértéket kivonnak. Az ipari hulladéknak számító tejsavóba kis szójával meg állagjavítóval valamit belevarázsolnak, hogy az a váladék úgy nézzen ki, mint a tej. Igen, ez olcsó. De hova tűntek a zsírban oldódó vitaminok? Az ásványi anyagok és a nyomelemek? A termelői friss tej fogyasztóinak nem kell orvosra és mindenféle kezelésekre költeniük. Viszonyítani kell, mi a drága.



A mi kiskereskedelmi árrésünk például csak harminc százalék körüli.


– Mit tehetne a kormány, hogy ne a multik uralják a piacot?
– A kormány nemhogy minket védene, inkább a multikat támogatja. Különböző adókedvezményekkel idejöhettek, körbe vannak ajnározva, és büntetlenül végezhetik aljas tevékenységüket. Letarolják a természetet, és idedobnak egy nagy „dobozt” mondjuk Solymárra. Azt mondják, száz munkahelyet teremtettek. De arról már nem beszélnek, milyen áron. Mert ez a száz munkahely valójában kétezer felszámolásával járt korábban. A munka pedig az importtermékek kipakolását jelenti. Ha megnézzük, az egyik lánc kínálatában nemcsak a tejek, hanem a friss marhahús is nagy arányban lengyel eredetű, lengyelországi vágóhídról érkezik. A lecsomagolt lengyel hús itt virít a polcokon. Le a kalappal a lengyel kormány és a lengyel agrármarketing előtt, ezt így kell csinálni. De halkan megkérdezem: nincs nekünk elég marhahúsunk, nincs nekünk elég sertéshúsunk, hogy dömpingszerűen be kelljen hozni?

– Hogyan látja, milyen lenne az ilyen boltok fogadtatása országos szinten?
– Ha az ilyen és ehhez hasonló próbálkozások, ötletek, kisvállalkozá-sok tartósan, esetleg kormányzati támogatással megvalósulhatnának, jó eséllyel változtathatnánk a jelenlegi rendszeren. Mi nem a tévéspotban és a szlogenben teszünk meg mindent a vevőért. Mindenki szeretné egészségesen felnevelni a gyermekét, vagy a saját egészségét megőrizni, megóvni. Ebben a válságos helyzetben a magyar vállalkozásokat, a magyar munkaerőt kellene megtartani. Mi nagyjából százan dolgozunk a boltjainkban, Magyarországon viszont mintegy háromezer mikrocég van az élelmiszerpiacon. Ha ez a potenciál egyszer összeállna, reszkethetnének a multik! Persze ez utópia, de ha legalább egy részük összefogna, már az is nagy dolog lenne. A körülöttem felvert por miatt ma is naponta öt-tíz jelentkező van. Januárban nagyobb szabású termelői találkozót tervezek. Akár el is kezdődhetnek az egyeztetések, hogy milyen is egy hazai üzletlánc.

– Nem támadják önt a magyar színek és a Koppány név miatt?
– A németek, osztrákok és hollandok már évtizedek óta sulykolják a lakosságba, hogy a hazait kell fogyasztani. Egy öntudatos német polgár nem vesz magyar árut. Néha legurít egy-két pohár egri bikavért, de marad a rajnai bornál akkor is, ha az másfélszer többe kerül. Nálunk ezt a felfogást rögtön nacionalizmussal vádolják. Engem azért támadnak, mert túl sok a piros-fehér-zöld. Pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy a jó minőségű, magyar termékeinkkel vissza akarjuk kapni a saját piacunkat. Ahogy Koppány annak idején a nyugatnak akart hátat fordítani, úgy mi a nagy multinacionális láncoknak intünk búcsút.

Magyar Hírlap


Koppány Nemzeti Boltjaikoppanyhus.hu
1.Bp., V.ker.Szerb utca 17,
2.Bp., III.ker.Szépvölgyi út 95,
3.Budaörs, Stefánia út 2,
4.Solymár,Terstyánszky u.100,
5.Páty, Rákóczi út 11

Fellegajtó nyitogató

2010. január 30., szombat

Nem tudja a jobb ...

Bárhogy is nézzük, 
a FIDESZ Jövőképében szerepel az a fránya ingatlanadó (igaz összesen egyszer). Lásd: FIDESZ – JÖVŐKÉP http://www.jovokep.hu/letoltes/jovokep2009.pdf


„Nyilvánvaló, hogy jelenleg Magyarországon – miután a szocialista újraelosztási politika eladósította az országot – az adócsökkentés lehetôségei nagyon korlátozottak. De elsô lépésben már ma megtehetôk az adórendszeren belül olyan szerkezeti változtatások, amelyek elôsegítik a gazdasági növekedést. Ilyen kívánatos szerkezeti változás a foglalkoztatásra rakódó adó- és járulékterhek, valamint a jövedelemtípusú adók csökkentése, ezzel párhuzamosan viszont a vagyoni és forgalmi típusú adók emelése. A megoldás elônye, hogy egyrészt a munkára rakódó adók és járulékok csökkentése elôsegíti a foglalkoztatás bôvítését, másrészt pedig a vagyoni típusú adók, például az ingatlanadó – szemben a jövedelemadóval –, megnehezítik az adóelkerülést. Második lépésben – a gazdasági növekedés és az államháztartás egyensúlyi helyzete függvényében – szükséges a vállalkozások adóterheinek jelentôs csökkentése.”
Erre azért csak nem lehet azt mondani, hogy a fidesz hosszabb távú terveiben nem szerepel. Csak ugye még kialakulatlan. (Népies fordulattal „nem szarunk a kútba, elég csak a kávájára, mert úgyis belesodorja a szél.” )


Tisztáldozat? 
Mádi László fidesz képviselő és szakpolitikus Orbán Viktor általi rapid félre tétele emlékeztet Katona Béla volt szocialista PM államtitkár Gyurcsány Ferenc által történő azonnali leváltására, mikor az a gyáriparosok szövetségéhez látogatva megígérte, hogy az üzleti célú ingatlanok nem lesznek megadóztatva.

A FIDESZ portán az ingatlanadó szitokszó

Láthatóan a FIDESZ portán az ingatlanadó szitokszó, és az a politikai kommunikációban az „ellenséghez” kötött. (Mert bizony erősen úgy tűnik a FIDESZ portán nem ellenfél, hanem ellenség kép él. Gyorsan tegyük hozzá, hogy a másik part sem különb, legfeljebb nem mondja olyan erővel hanem  aljas alsó madárfogásokkal mogyorózgat.) Az érzelmi kommunikáció lényege, hogy amit az ellenség mond, vagy tesz az velejében romlott.

Ellenségkép

Ez a végletekig lebutított politikai kommunikáció, úgynevezett választási udvarlás (újabban így nevezik a politológusok azt a blődlit és abszurdot, amit a mainstream médiában előadnak politikusaink) ami most a nyugdíjasok körültáncolásában jelenik meg, egyaránt méltatlan mind a két nagy párthoz Magyarországon. Ilyenkor pirul az ember arca, hogy nekünk csak ilyen vezetők jutottak. Az ember csak irul-pirul, mit meg nem engednek maguknak politikusaink.

Fordítva ülnénk indián lovunkon?

Avagy fordítva ül az ilyen Megfigyelő indián lován, aki ilyenekre gondol? A helyes kérdésfelvetés talán az lenne, hogy mit engedhetnek még, és mit nem?  Meddig ereszti a zsinórt Moby Dick a Big Brother?

Moby Dick mozog itt a mélyben?

Látható ugyanis, hogy az üzleti ingatlanok megadóztatásáról szó nem lehet, se az egyik, se másik parton. A lakossági ingatlanok megadóztatásába pedig mindig csak sikerül valami fránya alkotmányellenest is becsempészni. Lám-lám. Zuglóban minden ingatlan adózik építményadó címén, ám amelyben a tulajdonos avagy egyenes ági rokona lakik, nem. Példaértékű Ingatlanadó, ami a fideszes ízlésnek is megfelel, mert ugye nem ingatlanadó, hanem építményadó.   Persze itt Abszurdisztánban még ezt is elcsesszük, mert erről például csak a lakosság nem tud, a hírek szerint.

Nagyanyám bicikli is lehetett volna

Lám a volt britt elnök is – napjainkban -  jól megmagyarázza  a jogalap nélküli iraki megszállást. Osztja az észt, a mi lett volna, ha nem avatkozunk be fordulattal. Több tízmillió iraki pusztulhatott volna el.  
Mi lett volna? Ha nagyanyámnak két kereke lett volna, akkor bicikli lett volna. Bizony undorító mesterség ez a politika, józanésszel fel sem fogható,. hiszen belső szubsztanciája maga a megtévesztés. Ha tehát meg kívánjuk érteni indián lovunkon ülve őket, jobb ha iszunk. 

2010. január 26., kedd

Van másik?




a 756/B/2009. AB határozattal

Az Alkotmánybíróság a mai ülésén alkotmányellenesnek találta és visszamenőleg megsemmisítette a vagyonadó lakóingatlanokra vonatkozó részeit - mondta Sereg András, az AB sajtófőnöke.
Az AB-nek nem önmagában a forgalmi adózással és a vagyonadó-törvény által előírt önadózással volt problémája - ismertette a döntés hátterét Sereg András. A törvény azt írta elő, hogy a lakóingatlan tulajdonosa állapítsa meg a lakásának, üdülőjének forgalmi értékét, és ez alapján döntse el, hogy kell-e adót fizetnie vagy sem. Az APEH azonban öt éven belül jogosult lenne más forgalmi értéket megállapítani, és ha az adóalany által bevallott értékhez képest az APEH által megállapított érték tíz százaléknál nagyobb mértékben eltér, akkor az adóhivatal bírságot szabhatott volna ki. Ám még ha jogszerűen jár is el minden fél, akkor is előfordulhat, hogy becslésenként 30-40 százalékkal eltér a lakás értéke. Így pedig az adózó egyoldalúan viseli a kockázatokat, és jogbizonytalansághoz vezet a szabályozás - magyarázta az AB sajtófőnöke. Ezért semmisítette meg az AB a vagyonadó lakóingatlanokra vonatkozó részét.
Örülhetünk, mi adóalanyok hogy az AB egy fenyegetettséget - jogbizonytalanságot -  levett a nyakunkról. Ám korai még a megnyugvás., nem hiszem hogy hátradőlhetnénk. Mert a politikai játszma igazán még csak most kezdődik. Nem lennénk meglepve, ha hamarosan felcsendülne a cirkuszi szlogen: "Van másik!" Az ingatlanadó ugyanis normatív alapon ki is vethető, ahogy azt a helyi építményadók igazolják.

2010. január 25., hétfő

Elképesztő


Az alábbi írásnak egyenlőre nincs ellenőrizhető forrása, így kritikával olvasd:
Izland népe elutasítja, hogy a bankoknak fizessen
«A pénzügyi érdekek és demokrácia közül» melyiket választják?
2010. jan. 5-én Izland elnöke vétójogával élt azzal a törvénnyel szemben, mely a csődbejutott bankok térítését rendezi. Nem kis összegről van szó, a 306 694 lakosra több mint 15 ezer euró/fő adósság jut… A népesség 60 év óta nem látott méretű megmozdulása nyomán népszavazásról határozott ennek a törvénynek eltörlésére – az Európai unió és az IMF ellenére. «A pénzügyi érdekek és a demokrácia közül én a demokráciát választottam», nyilatkozta a nemzetközi sajtónak.
Míg szerte Európában a kormányok ellenzékükkel együtt fütyültek a demokráciára, s mindenütt átvitték az «európai alkotmány», a lisszaboni szerződés ratifikációját bármilyen népi konzultáció nélkül, most arról van szó, hogy a dolgozókkal fizettessék meg az állami kölcsöket, melyeket nagylelkűen osztogattak a bankok és munkáltatók ”talpraállítására”. A spekuláció, a multinacionális vállalatok támogatása lyukakat ütött az állami büdzséken, ezeket a társadalombiztosításra, az oktatásra, egészségügyre, önkormányzatokra szánt összegek megrövidítésével igyekeznek betömni. Az elbocsátások nemcsak nem álltak le, hanem fokozott mértékben emelkednek, ehhez hozzájárul a nyugdíjrendszer „reformja”... Az Unió és az IMF a bankok talpraállítását a népekkel akarja megfizettetni.
Egy reykjaviki lakos válaszol a francia Munkásinformációk, a Független Munkáspárt (POI) lapjának kérdéseire
Morgane egy fiatal nő Reykjavikból. Személyesen érintett az izlandi gigantikus adóssággal szembeni népi ellenállásban.
Mesélj nekünk azt a helyzetről, melybe az izlandi nép került 2008 szeptemberétől, a pénzügyi válság kezdetétől.
Több bank egyszerre összeomlott, államosítani kellett őket. Ezeknek a bankoknak egyik lányvállalata az Icesave, mely külföldről operált interneten keresztül magas hozamokat igérve. Közönséges halandó nem is ismerte itt, 320 000 ügyfele főként Nagy-Britanniában és Hollandiában volt – tehát több, mint a teljes izlandi lakosság! Az Icesave (és més bankok) felpumpálásával teljes lakosságunk, beleszámítva a gyerekeket is, szembetalálja magát kb. 20 ezer eurós fejenkénti adóssággal! A brit kormány befagyasztotta ennek a banknak a követeléseit, de az összes izlandi vállalatét is Nagy-Britanniában – az antiterrorista törvény értelmében! Az Icesave befektetőit gyorsan kielégítette, aztán a számlát benyújtotta Izlandnak 5 %-os kamatot hozzátéve! A láncreakcióként működő összeomlás pénzünk gyors értékvesztéséhez vezetett.
Nálunk is sokan vettek fel lakásvásárlási kölcsönt külföldi devizában, most pedig a törlesztőrészletük néhány hónap alatt megduplázódott. De azok sem jártak jobban, akik nemzeti fizetőeszközben vették fel, mivel ezt az infláció arányában indexálják. Az pedig vágtat. Ugyanakkor a lakásárak szintén összeomlottak, felét érik csak, de a családoknak folytatni kell a duplájára emelkedett kölcsön fizetését! A bankok megveszik a házakat semmiért, a benne lakókat kiteszik, a család fedél nélkül találja magát, ráadásul az alig csökkenő kölcsön fizetését folytatnia kell. És ezek a bankok elvileg államiak! Lakosságunk elégedetlensége még nagyobb, mivel a politikusok, szakemberek a bankok összeomlása jeleire nem figyelmeztettek, pedig tudtak róla, és nem tettek semmit.
Emellett lavinaszerű elbocsátási hullám indult...
Például az egész építőipar hirtelen leállt; egészében 10 %-os munkanélküliséget regisztrálnak, ami a valóságban persze jóval súlyosabb. Sokaknak volt kettős munkahelyük Izlandban – legalább egyet elvesztettek. A bérek pedig 5-7 %-kal csökkentek, a túlórák, melyek fizetése 1,8-szorosa volt a normálisnak, megszűntek.
Hogyan kezdődtek az első tüntetések?
Sok háztartást szó szerint fojtogatnak. Velük szemben a majd 20 éve hatalmon levő konzervatív kormány (2007 óta a szociáldemokratákkal koalicióban) csak a bankárok, a válságért felelősök mentéséért tettek intézkedéseket. Már 2008 őszén voltak tüntetések, amelyek nálunk azelőtt a legritkább esetben fordultak elő. Az elsők nagyon békésen zajlottak a kormány székháza előtt. A kormányülések éjszakánként zajlottak, titokban, a lakosság tájékoztatása nélkül. Az első követelések között ott találjuk a tájékoztatásra vonatkozót.
Kik szervezeték ezeket a tüntetéseket?
Eleinte spontán volt, pártkeretek nélkül, leginkább családapák és –anyák mobilizálódtak néhány százan. Eléggé békésen. Akkor változtak meg a dolgok, mikor az elbocsátások megkezdődtek. A tüntetők a parlament felé vették útjukat, a tömeg egyre nőtt és a haragja is. Mert a kormánynak kezdettől fogva csak az járt a fejében, hogyan mentse meg a vállalatokat, de nem a bérből élőket, hanem a tulajdonosokat; hogyan kártalanítsa a külföldi államokat és hogyan kapjon újabb kölcsönöket. Még ma sem beszélnek gyakorlatilag a hivatalos vitákban a családok pénzügyi fojtogatásáról.
És a baloldali pártok hol vannak?
A szociáldemokrata vezetők nem vesznek részt a tüntetéseken. A balodali Zöldek elég későn tüntek fel (akkor még ellenzékben voltak), akkor nyilatkozták, hogy elfogadhatatlan az Icesave-ért fizetni. Elképzelhetetlenül sok sok idő kellett a szociáldemokratáknak, hogy a kormánykoaliciót felbontsák. Végül meg kellett tenniük, mert a lázadás akkorára nőtt, hogy kormányzási részvételük lehetetlenné vált. 2009-ben szociáldemokrata átmeneti kormány lett. A szocdem párt nem merte hivatalba emelni országos titkárát, aki az előző kormány külügyminisztereként teljesen hitelét vesztette. Az átmeneti kormány élén a korábbi szociális ügyek minisztere állt, aki eléggé szimpatikussá tette magát a korábbi időszakban, mikor területén kurtításokat akartak végrehajtatni vele. A 2009 áprilisi törvényhozói választások óta pedig szocdem-baloldali zöld koalició kormányoz.
Mi az új kormány politikája?
Inkább csak folytatása a réginek. «Nincs választásunk, ismételgetik, az aláírt vállalásokat teljesíteni kell», különösen az IMF-fel. Nem kérdőjelezik meg a bankárok érdekében felhalmozott gigantikus adósságtörlesztést. A szociáldemokrata párt unióbarát. Elsőrendű célja, hogy a tagországokkal szembeni összes problémát rendezze, hogy minél hamarabb bejusson Izland az Unióba. Viszont a baloldali zöldek azt mondták: «Nem fogunk fizetni.» És unióellenesek voltak. De kompromisszumból kompromisszumba mentek, dec. végén pl. az Icesave-törvényt (az adósságfizetést szabályozó törvény) megszavazták.
Hogyan sikerült 60 000 aláírást összeszedi az adósságfizetés ellen?
A peticiót elsődlegesen egy 37 ezer taggal bíró Facebook-csoport szervezte az interneten ezzel a címmel:
«Elutasítjuk olyan adósság fizetését, melyben nem vagyunk felelősök.» Ebben azt kérték az elnöktől, hogy ne írja alá az Icesave-törvényt.
Milyen volt a kormány reagálása az elnöki vétójog alkalmazásáról és a népszavazás kiírásáról?
Ajajaj! A miniszterelnök rohant a külföldi sajtóhoz, hogy «az elnöki attitüd elviselhetetlen»! Egy szociáldemokrata vezető Dániában még azt is merte mondani, hogy az elnök erőszakot tett az izlandi demokrácián! Holott ez inkább az ő hűbéri köreikben szokás. Elképesztő!

A Magyar Kultúra Napja


187 éve, 1823. január 22.én íra le Kölcsey Ferenc Himnuszunk szövegét szatmárcsekei magányában. Erkel Ferenc jó húsz esztendővel később zenésítette meg. Gyönyörű költői mű e 64 sor. 
A tudós irodalomtörténészek azonban nem túl gyakran emlegetik, hogy valójában miért is más ez, mint sok európai ország himnusza. Mindjárt válaszolok rá három példával is:
- A németek például a Deutschland, Deutschland über alles, Über alles in der Welt kezdetű szöveget ma már nem éneklik. A második világháború után - mondjuk így - a győztes Európa tiltakozott e megfogalmazás ellen, mert e szöveg ugyebár annyit jelent, hogy Németország mindenek feletti, mindenek felett áll - az egész világon. Megmaradt Haydn gyönyörű zenéje és ma, az eredeti himnusz-vers harmadik szakaszát éneklik a németek. Bármily hihetetlen is, de csak 1991 óta.
- A Szovjetúnió himnusza a soha nem létező szabadságot emberiség legnagyobb pusztítóit Lenint és Sztálin éltette évtizedeken át. A mostani Oroszországnak - mondjuk így a jogutódnak - csupán 1o esztendős a himnusza.

- A franciáké, az úgynevezett La Marseillaise vérben álló harcról szól és fegyverbe hív.

E rövidke európai példákat csak azért hoztam ide, hogy lássuk a legfontosabbat. Azt ugyanis, hogy a mi Himnuszunk nem éltet királyt, uralkodót, nem himnusza még a honszerző Árpádnak sem, az ország építő IV. Bélának úgyszintén nem, de még a diadalt diadalra halmozó Mátyást sem dicsőíti. A mi Himnuszunk az évszázadokon át szorongatott, kétségbeesett nép IMÁDSÁGA a mi megtartó Istenünkhöz. Az irodalom tudós művelői tehát gyakran felejtik el - így emlegetni e csodálatos 64 sort. Tehát, hogy ez egy KÖZBENJÁRÓ IMÁDSÁG: Isten áldd meg a magyart!

Amíg nem volt Kölcsey Himnusza, addig is volt a magyarságnak összetartó, kollektív imádsága, a nép ajkán őrzött énekekkel. Nem minden időszakban, nem mindig azonos belső erővel, hiszen pl. az elmúlt század diktatúrái / 1919-re gondolok és az 55 évig tartó magyar bolsevizmusra / tűzzel vassal irtottak mindent, ami nem a parancsszó ideológiája szerint született. De mondom: voltak a nép ajkán őrzött énekek, pl. a Boldogasszony anyánk, a Székely Himnusz / ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk /, a reformátusok 9o-ik zsoltára: "Te benned bíztuk eleitől fogva", vagy az evangélikusok "Erős vár a mi Istenünk" kezdetű Luther éneke.


Tehát mindig az Isten segítségét, áldását kértük harcaink elcsüggedésünk, elnyomatásaink nehéz éveiben, vagy balsors tépte évtizedeink alatt.


Ilyen Himnuszt tehát egyetlen európai nép sem mondhat magáénak, mint amilyet nekünk hagyott örökül a 33 éves Kölcsey (és Erkel Ferenc szerk.), a szatmárcsekei szoba csendjében. A Nemzeti Múzeumban őrzött kéziratban csak egy-egy parányi javítás látható, tehát szinte ömlött a tolla alól e felséges 64 sor.

Sajnos mindmáig nem védi az Alkotmány nemzeti imádságunkat, pedig rátört a sorokra maga Rákosi is az 5o-es évek elején mondván: az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép Himnusza, vagy bármely ünnepség az Isten nevével kezdődjön. Alattomos terve céljából magához kérette Kodály Zoltánt azzal a felszólítással, hogy írjon másikat, a szocializmushoz illőt. Kodály rövid válasz adott az élet és halál diktátorának. Ezt mondta: ahhoz sem hozzátenni sem abból elvenni nem lehet. Kodály a fejével játszott ebben a percben, de akkor Ő már Kodály Zoltán volt, a magyar zenekultúra és művelődés világszerte megkérdőjelezhetetlen tekintélye. Rákosi nem nyugodott. Illyés Gyulát is magához intette, aki akkor a költészet, a haladó magyar gondolkodás legnagyobb vezéreként volt számon tartva itthon is, külhonban is, különösen Franciaországban. Írjon egy új Himnusz szöveget, mondta Rákosi, majd keresünk hozzá zeneszerzőt. A felszólításra Illyés ennyit válaszolt csupán: meg van az már írva. Mondanunk sem kell: Ő is a fejével játszott.

Miért fontos ma, hogy a hamar árvaságra jutó, betegségekkel küzdő, Kölcsey mit hagyott ránk e nemzeti imában?

Azért fontos, mert a Himnusz megírásának napját január 22-ét 1989 óta a Magyar Kultúra Napjának mondjuk ugyan ám a magyar művészetek, a kultúra a szemünk előtt silányul el vagy hever romokban. Ez az állapot kiállásra, kitartásra s ha kell kiáltásra kell, hogy kényszerítsen minden jóérzésű, gondolkodó embert, a magyar értelmiséget pedig kötelezően.

Mert látható módon megszűnt a tudás, a kultúra, az ifjúság oktatása és az Istenhit közötti sok évszázados, megbonthatatlan egység. Ez, amit mondok nem vallási, még csak nem is vallásossági és még kevésbé templomi kérdés. Mert ott, ahol az iskolaügy, tehát a jövő nemzedékének oktatása, nevelése csak tantervi, tantermi feladat vagy egyszerűen csak munka vagy pénzkérdés, - ott ezt az első számú nemzeti feladatot elárulták!

- OTT, ahol nem a magyar nyelv és történelem a legfontosabb tárgy, ott a jövő sírját ássák a nemzetoktatást eláruló politikusok.

- OTT, abban az országban ahol nem alapkérdés a kultúra minden szegletében az emberiség 3 ezer éves alapértéke: az igazság, a jóság és szépség ott, abban az országban hazárdjátékosok uralkodnak, akik a szexuális aberráció és a másság félmeztelenül vonaglóit vonultatják fel, a magyar világörökség csodálatos útján az Andrássy úton.

- OTT, ahol iskolákat zárnak be, vagy sínket szednek fel politikai parancsra - mindegy, hogy milyen indokkal - ott, azokon a helyeken temetők lesznek. Ha hagyjuk.

- OTT, ahol oly módon bomlik fel rend, hogy tanárverést látunk a képernyőn, ott, a kisebbség törvénytelensége tobzódik a többség felett egy - állítólagos jogállamban. Olyan kisebbségé, amely a Kárpát-medencében az elmúlt 6 évszázad alatt nemhogy egy templomot vagy iskolát, de még egy önsegélyező alapítványt sem tudott létrehozni magának, legjobb szándékú vezetőinek erőfeszítésével sem.

- OTT, ahol egy Magyar Bálint nevű, magát a kultúra és oktatás miniszterének mondó ember kijelentheti, hogy nem a tudás az elsőrendűen fontos az iskolákban, hanem valamiféle reformanyag ilyen-olyan elsajátítása ott a szellemi rókák garázdálkodnak a nemzet udvarán.

- OTT, ahol a kabarében téma lehet az úgynevezett buta paraszt nénikének öltözött férfiként ott ország-idegenek uralják a televízió és rádió stúdióit. Akik e hazában nyilvánvalóan, nem érzik jól magukat Ezt a gyalázatot nem követhetnék el büntetés nélkül egyetlen európai országban sem. Hogy ugyanis ostoba közröhej tárgyává tegyék az ország egyik nemzetmegtartó erejét a parasztságot.

- OTT, ahol a tovább tanuló gyerek miatt a családoktól elvesznek és nem adnak nekik, ott szellemi tolvajok járkálnak közöttünk és a társadalom legfontosabb sejtje a család ellen intéznek, előre megfontolt, sátáni támadást.

- OTT, ahol az emelkedő árak ellenére - lassan SEM tud szaporodni a családi könyvtár - csak és kizárólag a CD-k és DV D-k, - ott már a globalizmus ütött tanyát. És úgy lesz, miként a globalisták szeretnék: lassan elvész a Pál utcai fiúk, a Robinson, Fekete István Tüskevára, Vörösmarty, Petőfi, Kölcsey, Arany költészete, Jókai száz meg száz felejthetetlen hőse. Ott apránként le lehet majd tagadni Móricz Zsigmondot, s hogy egyáltalán élt Gyóni Géza, Nagy László, Illyés Gyula, Sütő András, Német László vagy Kányádi Sándor.

- OTT, ahol az orvost, a rendőrt, a papot és különösen a pedagógust az éppen uralkodó hatalom nem fizeti meg kellő megbecsülés mellett ott a nemzetet a tekintélynélküliség barbár útjára akarják lökni. És cselédsorba a 21-ik században.


Wass Albert írja: ki bántja a magyart, Téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Mert bármelyik magyar vesztesége a Te veszteséged is.

Mert, ha nem így tesszük, úgy némaságunkkal és bénaságunkkal hitelessé tesszük valamennyi, galád mozdulatukat. A Magyar Kultúra Napján, csodálatos nemzeti közbenjáró imádságunk születésének évfordulóján tehát szomorúsággal kell megállapítanunk, hogy: Magyarország bajban van!

S legelsőül azért, mert 93 ezer négyzetkilométeres ország az egyetlen a világon, amely saját országával van körülvéve. Magyarországot viharos, ám gyönyörű történelmével, máig példát adó kultúrájával, évszázadok óta a mai napig csodált művészetével - a jövő magyar generációjának kell átadnunk. Mert Magyarországot, a mi Hazánkat, csupán megőrzésre kaptuk elődeinktől. Magyarországot tehát meg kell menteni! Kölcsey szavaival kérjük ezt, Himnuszunk utolsó versszakával:

Szánd meg Isten a magyart, kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart tengerén kínjának,
Balsors, akit régen tép, hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt.

Elhangzott a dabasi Művelődési Házban, 2010. január 22.-én Murányi László
Kelt, Adyligeten az Úr 2010-ik esztendeje Fergeteg / Január / havának 15-ik napján.