2010. február 5., péntek

A magyar történetírás

A jelenség
Carel Chapek Swejk c. nagybecsű regényében van talán az a jelenet, amikor Y ezredes különleges bánásmódját - kivételezését - X bakával nem érti a közege, mert honnan is tudná, hogy milyen szálak fűzték anno 25 éve Y ezredest X baka Z édesanyjához egy fürdőhelyen.
Bizony a jelenségek időben zajlanak. Ma már erre a nem lényegtelen jelenségcsoportra éppen az iwiw-en lehet rálátni - már akik fent vannak - és feltérképezni a személyes kapcsolati hálót. Azaz ki-kit ismer. Az persze itt sem látható, hogy ki kihez milyen módon viszonyul. Mert bejelülünk olyat is ugye, akit ismerünk ugyan, de nem tartoznak az általunk szeretett és tisztelt körbe.
Kapcsolati háló
Nos ezek azok a kapcsolati hálók - más néven az informális szféra - ami hosszú évek során alakul ki és jelentős hatással vannak életünkre. A bizalmas információk ezeken a "szinapszisokon" terjednek, ahogy a rágalmak és a pletyka is. Kétélű tehát ez a tőr, hiszen aki ítél, az egyben ítéltet is.
Idegen arisztokrácia és plutokrácia
Előző bejegyzéseim egyikében szót ejtettem az arisztokráciáról és a plutokráciáról. Megpendítettem azt is, hogy ezek magyar honunkra - na és populációnkra -  nézve idegenek, hiszen ezer év óta nem keverednek a mi populációnkba, nem házasodnak, nem teremtenek rokoni - vérségi -  kapcsolatot velünk. 
Elkülönés
Voltam bátor kifejteni azt is, hogy ezek a képződmények manapság rejtezkednek. Most veszem a bátorságot hogy kimondjam, hogy a magyarországi volt arisztokrácia német gyökerű, a plutokrácia pedig zsidó gyökerű. Mindez pedig az 1700-as évektől kezdődően alakult ki így és egyik napról a másikra nem is változik. Ebből fakadnak többek között kis hazánkban - és sorainkban - az identitás zavarok. Kettős és többes identitások. 
Történetírásunk
A magyar történetírást  mindeddig az arisztokrácia és plutokrácia rendelte meg, iratta és ma is iratja. Ez határozta meg ma is a tömegkommunikációban a mainstream irányt. Egyedül az Internet az - és egyre erősebben - mely szabad teret enged más - elfojtott, kitakart - ismeretek közzé tételének is. Nekünk magyaroknak természetes szövetségünk az Internet és a Google, annak jelenleg legnagyobb keresője. :) Ez az a szféra, ahol ma már nem léteznek határok így a magyar a magyarral szót érthet. 
Történeti példa
Vajon 1526-1700 -as évekig miként is csökkent 5 millióról 1,5 millióra a magyar populáció lélekszáma? Hova lett 3,5 millió magyar és őnekik az utódaik? Miért nem  60 milliós a magyar populáció, ahogy Nagy Brittania, amelynek lélekszáma az 1500-sa években szintúgy 5 milliós volt? 
Itt - minálunk - ez a kérdés, nem a zsidó holokauszt. 
A Dunántúl magyar lakosságának kiírtása
Hányan tudják közülünk, hogy Zrínyi Miklós költő és hadvezér, horvát, német, cseh, tót és francia csapatok élén - azért hogy a török Birodalomnak ne legyen élelme - a felperzselt föld staratégiáját alkalmazta? És farkasordító téli hidegben felégettette a Dunántúl szinte valamennyi magyar falvát. Ez nem népírtás? Ne feledjük persze azt sem, hogy a főleg rácokból és balkáni népekből szervezett török csapatok sem tétlenkedtek ebben az időben, már ami a magyar lakosság rabszolgaságba hurcolását, kifosztását és gyilkolását illeti. Hogy is szerepel a mai kiadványokban ez a népírtás? Ez és ez a település a török időkben elnéptelenedett. Elnéptelenedett? Nem. A német arisztokrácia és a nemzetközi plutokrácia  (háborúhoz mi kell?  Pénz és pénz és pénz) valamint a török porta szervezésében kiírtatott! Pont. 
Miket rejtenek, rejthetnek a római és bécsi levéltárak? 
Mi lehet az Isztambuli levéltárak mélyén? 
Mi a helyzet az úgynevezett 300 éves történelem hamisítással
Nekünk - magyaroknak - ez a kérdés, pont olyan, mint a zsidóknak a holokauszt. Valóban, a Teremtő akarata az, hogy Jeruzsálem ne felejtsen, ám ugyanúgy akarata az is, hogy Budapest se felejtsen. És a siratók hangozzanak el, újra -és újra,  ám mindegyik ott, ahol annak a helye van, úgymint oroszoké Moszkvában, a németeké Berlinben,  a lengyeleké Varsóban, a szerbeké Belgrádban, az örményeké Tbilisziben, a zsidóké Jeruzsálemben és így tovább. A magyaroké Budapesten. Ideje már megírni nekünk magyaroknak, a magunk történelmét, nem idegenekre bízni. Lám csak Kiszely. 
A jog is komolyabb annál, mintsem csak jogászokra bízzuk. A politákáról pedig már nem is szólva.  Az a nem mindegy, hogy saját életterünkben, hogy állunk a Jog, a Vagyon és a Pénz dolgában.  Ez már bizony, politika! Aki hagyja, hogy a fejére szarjanak, azzal garantáltan meg is teszik. Hol a Jog és kié? Hol a vagyon és kié? Hol a Pénz és kié? Ez a tét!


Nincsenek megjegyzések: