Obama

Érdemes elolvasni a beiktatási beszédet.

Világválság: a spekuláció „ördögi köre”

A jelek szerint tehát az angol-amerikai establishment és a vele összefonódott kozmopolita kleptokrácia bármire képes, hogy megóvja a krízis által fenyegetett kiváltságait.

A témakörben ajánlott tanulmány: Gazdag István antidogma.hu, p, 2008/12/19 - 18:55
Teljesen nyilvánvaló, hogy az aktuális pénzügyi világválság kirobbantásához – a rendszer krónikus szervi bajain és az amerikai kormány „antirasszista” célzatú hangulatjavító célkitűzésein túl – súlyos szakmai felelőtlenségével az USA központi pénzkibocsátó intézete, a Fed és annak volt elnöke, a majd’ két évtizeden keresztül (1987-2006) regnáló Alan Greenspan is alaposan hozzájárult.Azzal, hogy a túlságosan magasra, 6 százalékosra feltornázott kamatszintet gyorsan és drasztikusan lecsökkentette, az amerikai gazdaságba pedig számolatlanul pumpálta a „cash”-t, Greenspan 2001 januárjától igyekezett megakadályozni az utóbbi fél évszázad legnagyobb tőzsdei áresését. 2003 júniusára az irányadó kamatlábat 1 százalékos minimál-szintjére süllyesztette, ezzel lehetővé téve a bankoknak, hogy – a kormány politikai elvárásaihoz igazodva – rendkívül kedvező kamatozású hiteleket nyújthassanak a főleg színes bőrű, szegény néprétegeknek, arra ösztönözve őket, hogy ingatlant vásároljanak hitelre, olyan feltételekkel, amelyeknek csak ennyire „nyomott” kamatok esetében tudtak megfelelni.
A kamatciklus végén azután Greenspan olyan helyzetet teremtett, amely elindította a lavinát. A Fed ugyanis két év alatt (2004. június 30. és 2006. június 29. között) nem kevesebb, mint tizenkétszer emelte meg az irányadó kamatszintet 0,25 százalékkal, végeredményben 5,25 százalékra, amely így 525 százalékkal haladta meg a négy évvel korábbi nívót. Ennek következtében a jelzáloghitelek kamatterhei is jelentősen megnövekedtek, amit egyre több család már képtelen volt elviselni. Mivel a megtakarítási hajlandóság jó ideje negatív az Egyesült Államokban, ahol a lakosság nagy része gyakorlatilag hitelekből él és fogyaszt, és mivel tavaly óta – az ügyfeleikhez hasonlóan – egyre több jelzáloghitel-intézet késedelmeskedik a többi banknak esedékes törlesztéseivel, a bankrendszer válságba jutott, amely először 2007 augusztusában tetőzött, amikor is a Fed és az Európai Központi Bank (ECB) csak sorozatos készpénz-injekciókkal tudta stabilizálni a helyzetet. Mint utóbb kiderült, csak ideiglenesen. A banki forráshiány azonnal éreztette hatását a tőzsdén, amely általában érzékenyen szokott reagálni a Fed kamatszint-változásaira, mert a kamatszint-emelés vonzóbbá teszi a fix kamatozású kötvényeket, mint a részvényeket, fékezi a gazdaságot, tehát méreg a tőzsde számára és csökkenti a részvények árfolyamát.

Továbbiak

Dalban Tolcsvay-Müller: Babiloni csönd

Panta Rhei

Hol volt, hol nem volt ... Debrecen városában a múlt század hetvenes éveiben egy együttes. A Szalay fivérek adták a magvát. Annak a Szalay fizikusnak a fiai, akinek könyvéből tanultuk a fizikát, a köznyelvben csak a Szalay-fizikát. (Ez egy fizikai kézikönyv mindazoknak, akik középfokon tudni szeretnék a fizika tantárgyat. Ma is érvényes.)

Az a legenda járta anno debreceni zenélő körökben, így a mi "ős" Pátria együttesünk köreiben, hogy a kis Szalay maga építette a szintetizátorát, pedig az apja még be is zárta, hogy ne mehessen előadni, mert okos gyerek ilyet nem tesz.

A Panta Rhei tagjai: Szalay András, Szalay Sándor, Matolcsy Kálmán és Ács Enikő. A nyolcvanas években én -a jobb oldali képen álló - meg is vettem a Panta Rhei albumukat. Ma is őrizgetem és mikor a debreceni éveim hangulatát akarom felidézni, meghallgatok erről az albumról pár dalt. Egyik a Tél, másik a Nyár címre hallgat. Személyes kapcsolatra részemről nem került sor velük, ám mai napig is szívemben hordom emléküket. Ács Enikőnek sem mertem elmondani, hogy tetszik, bár azt gondolom ezzel voltunk még páran ott Debrecenben a hetvenes évek elején.. :) Csillagász lett a kis Szalay az járta róla, ha debreceni barátaimmal a múlton merengtünk. És lám! Stula meghozta a "hírt" és rámutatott az Interneten a Panta Rhei oldalra. Valóban, a kis Szalay csillagász lett, ám kirakta a lelkét, lelküket, azt a gyönyörűséges - főleg intsrumentális - muzsikát. Nem ismerem a teljes zenei anyagot. Még előttem áll hogy lehallgassam az eddig nem ismerteket is, ám addig is ide linkelem - az általam ismertekből - a három kedvencet Olvasóimnak és magamnak:

Panta Rhei: Nyár ( "Lajoskát, félórája már várják szülei a főbejáratnálll." )

Panta Rhei: Tél ("Egy naftalinszagú nagykabát rejt el egy náthás nagymamát ..."

Panta Rhei: Téli dal ( ... a csend ringató ... )