Kedves Sorstársak!
Ez egy jó kis „beleset” ugye, és ahogy illik, annyiféleképpen látjuk itt a történéseket, na és az „előrét”.
Nem túl sokan nyilvánultak meg eddig - a többiek előtt - a 155 regisztrált szerződés tulajdonosai közül. Talán (ha jól lejegyzem jegyzem)
- Csaba (vitaindítás)
- Zoltán László
- András
- Gábor
- Erzsi
valamint 22 kattintás is történt - ebből egy én vagyok - a https://docs.google.com/spreadsheet/gform?key=0ArAWQz-6wVm9dFNJTExmaUdIYlJFdHVDdEdkc24wcXc&hl=hu#chart címen.
Érdemes megnézni.
Én nem vagyok tanácstalan. Tudom azt, hogy 10-re száz 100, 100-ra 1000, valamint 1000-re 10000 következik a számsorban. Igaz nem egyből.
Kacskaringós életpályámon volt szerencsém ilyen nagyságrendű "tömegek" feladatra szervezésében, mozgatásában. A kérdés számomra inkább úgy vetődik fel, mi a cél, abból származik a feladat, és a leglényegesebb pedig, milyen eszközük állnak rendelkezésre a feladat megoldásához. Azok mennyire megbízhatók? Na és ha emberekről van szó, ők mennyire motiváltak. Álljon itt a „motiváció-kutatással kapcsolatosan” egy kedves kis tanmese:
A kalifa elefántja
Hol volt, hol nem volt, talán évszázadokkal ezelőtt történt, hogy egy hatalmas kalifa Babilonban elfogadta tanácsadói javaslatát. Elküldte megbízottjait Indiába azzal, hogy azok vegyék meg a világ legnagyobb elefántját és hatalmának élő bizonyítékaként ott járjon keljen Babilonban, lássa a nép. A küldöttek elmentek majd meg is érkezetek egy hatalmas hím elefánttal. Rögtön probléma is adódott, mert a hatalmi szimbólum, egyszerűen nem fért be a palotába, de egyetlen más épületbe sem. Elzárni így nem is tudták, miáltal megérkezésétől kezdve szabadon kószált a városban. Gondozót nem hoztak mellé, így igazán nem is tudták hogyan tudnák befolyásolni.
A kalifai hatalom élő szimbóluma jól bejárta a várost, ismerkedvén azzal, majd a piacon kötött ki. Az tetszett neki a legjobban. Ám a piac - számára szűk árus sorai - nem egy esetben akadályozták, hogy alaposabban megormányolja mindazt, ami felkeltette az érdeklődését. A harmadik napon már hatalmas volt a káosz a piacon és egyre nőtt az elkeseredés.
Az árusok úgy vélték ez az állapot tönkre teszi a piacot. Nagy gyűlést szerveztek hát, amelyen ott volt a piac minden árusa és maga a nép is, bár az nem fért be mind a piactérre. A szónokok kifejtették nézeteiket a helyzetről, majd döntés is született. Megalakították a Piac Képviseletét, mely vezetőt is választott magának. A döntés úgy született hogy a képviselőkből álló küldöttség a Piacról egyenesen a Palotába megy, ahol közli a nép akaratát, miszerint a hatalom élő szimbólumát képező elefánt nem kívánatos a piacon, mert azt már majdnem tönkre tette és ha ez így megy tovább garantáltan tönkre megy a piac.
Nem is halogatták a dolgot, a népes küldöttség a választott vezetővel az élen megindult a Palota felé. A vezető a küldöttek, a képviselők népes tábora élén büszkén és feladata fontosságától eltelten lépdelt, ám nem lévén már ifjú ember, vissza-vissza nézett a mögötte lépdelőkre. És mit látott? Ahogy a Palotához közeledett a népes küldöttség, az egyre-egyre csak fogyott. Oly annyira, hogy a Palotakert kapujában már vele együtt összesen három küldött érkezett, tisztes távolból pedig létható volt a kíváncsi nép.
A vezető elszánt volt, felesküdött hogy önként vállalt feladatát a nép érdekében ellátja, tehát ő semmiképpen nem hátrál meg. Megy tovább. Így esett hogy a trónterem ajtajához, már egyedül érkezett, ahol viszont már nyitott ajtókkal várták az ajtónállók és egyenesen, haladéktalanul a kalifa elé bocsátották.
A kalifa teljes hatalmában, hatalma díszeitől körül véve trónolt (ám mint tudjuk az elefánt az nem lehetett jelen, pedig ugye róla szól a történet, mert egyszerűen nem fért be...), mögötte a papság, jobbról és balról a kísérete, díszöltözetben, mert mégis csak ugye a nép képviselőjét - a népakarat hordozóját - várták. A küldöttek vezetője, miután iskolázott, udvarképes ember volt, semmit nem vétette az udvari protokollban. Fényezte a kalifát keleti szóvirágok zuhatagával, úgy köszöntötte, amit a kalifa némi idő után meg is unt. Így talán kissé udvariatlanul is - bár ugye az ma is vitatott hogy az uralkodó szolgája-e avagy alkotója az udvari rendnek - bele is vágott a szavába, név szerint szólítva a küldöttség vezetőjét: Gábriel! Térjünk a tárgyra. Akkor most mi is a nép kifogása hatalmam élő szimbólumával az elefánttal? Hogy ne is legyen?
Ó Uram sikított fel a küldöttek vezetője. Erről szó sem volt, ilyenre gondolni sem merünk mi alattvalók. Egyszerűen arra gondoltunk csak, hogy kéne már ennek a hímelefántnak egy nőstény, hogy legyen értelme az ő életének is.
Emlékeztetőül: Én - Tilk László Géza - erre hívtam gyülekezetbe a jelenlevőket: Százan összeállunk szövetségbe 12.000 forinttal és hirdetünk. A hirdetésünk hatására 1000 - 2000 fő közé kerül a szövetség taglétszáma, ahol már minden bankra jut egy-egy percsoport. Percsoportjaink pertársaságokat alkotnak és benyújtják kereseteiket. Ennyi. Aztán majd meglátjuk ... :)
A hívásomat – a szervezést - fenntartom. Viszont, ahogy a rómaiak rendezték az ilyen ügyeket:
1. Aki ezzel ért egyet, álljon jobbra! Azaz töltse ki a Belépési nyilatkozatot és küldje el.
2. Aki ezzel nem ért egyet, az álljon balra. Egyben kérem jelezze miért is nem, hogy törölhessem a regisztráltak közül.
Aki nem küldi meg a Belépési nyilatkozatot – azaz még ezen a szinten sem köteleződik el – mert esetleg úgy véli, itt is lehúzzák, nem ért egyet az iránnyal, ismételt ötlettel úgymint tüntetés, petíció, feljelentés, áll elő, amelyek mindegyikére van már kezdeményezés, ami az Interneten látható, úgy csatlakozzon azokhoz a csoportokhoz.
Fontos! Aki nem is válaszol arra, hogy küldje meg a Belépési nyilatkozatát - annak a felszólításhoz számított egy héten belül törlöm a regisztrációját. Ám erre külön személyre szóló levelet kapnak a regisztráltak. Mindez a jövő héten zajlik.
Mélységes elnézést kérem mindazoknak, akiket a fenti állásfoglalásom bármilyen okok miatt sértene.
Úgy vélem ez amit csinálunk nem játék, ez küzdelem. Harcba, küzdelembe én sem indulok és bocsátkozom csak azzal, azokkal magam mellett, akik ugyanazt hiszik és ugyanazért hajlandók áldozatokra.
Így aki nem hajlandó áldozatra, kötelezettség vállalásra azoknak megköszönöm, hogy eddig is meghallgattak.
Akik velem tartanak a szövetség megszervezésében és program megvalósításában, azokkal megyünk tovább. Aztán vagy sikerül, amit célul tűztünk, vagy sem, ám legalább a lelkünk megnyugszik, hogy megtettük magunkért mindazt, amit lehet. Úgy vélem az akit, ma itt és most 12 ezer forint éves egyesületi tagdíj, 10 ezer forintos perilleték költség megkockáztatása visszatart attól, hogy milliós - biztosnak látszó - veszteségeket elkerüljön, az tényleg ne is jöjjön velünk. Azoknak pedig, akiknek még ez is sok, sajnos nem én, nem mi vagyunk azok, akik megveszik az autóját a lakását számára.
Látlak-e még ?
Voga János - Turnovszky Tamás
Kicsi a ház, kicsi a kert,
Nekünk így is megfelelt.
Kicsi a föld, kicsi a rét,
És a templom az égig ért.
Azt hittem már, hogy nem bírom, (- Nem bírom...)
Azt hittem már, hogy vége... (- Vége...)
Azt hittem már, hogy nem bírom, (- Nem bírom...)
Megváltást várva csak jöttem. (- Jöttem...)
Kicsi a jó, kicsi a szép,
Kicsi a láng is, mi benned ég.
Kicsi remény, üres táj.
Kicsi ember, kicsi halál.
Ilyen az élet minálunk.
Levelet írunk és várunk,
Hát ilyen az élet minálunk.
Levelet írunk és várunk.
Gyönyörű ház, gyönyörű kert,
De hol az a ház, s hol a kert ?
Gyönyörű föld, gyönyörű rét,
És a templom az égig ért.
Látlak-e még ? (- Látlak-e még...)
Nem tudom. (- Nem tudom...)
Látlak-e még ? (- Látlak-e még...)
Vagy mégse. (- Vagy mégse...)
Látlak-e még ? (- Látlak-e még...)
Nem tudom. (- Nem tudom...)
Látlak-e még ? (- Látlak-e még...)
Látlak-e még ? (- Látlak-e még...)
(- Látlak-e még...)
(- Látlak-e még...)
(- Látlak-e még...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése