Ezen a néven a kilencvenes években a Felvidéken működött egy banda. Dinnyés Jóska "dezsvérem" vitt el egy Csemadok táborba, valahová a Duna túlpartjára a hegyek lábánál. ( Nem mellékesen itt hallottam előadást a liberálális katolicizmusról először és utoljára is.) A banda karakterét az adta, hogy az énekes ( a frontember) hamisan énekelt és ezt mindenki tudta. Ők ennek ellenére álltak színpadra. Már kazettájuk is volt. :) Akkor azt gondoltam pesties fordulattal: Ez nem semmi. Hogy mik vannak?
Szombati - Tibu barátommal Debrecen és térségébe tett - szakmai és élmény kirándulásunk után, itthon fegyelmezetten várt hat kocsonya. Az egész "futamot" egy tőmondattal jellemezhetem: Jutott nekem. "Láttam a fényt?"
- Láttam mi nem megy gallyra, azaz gallyakból hogy lesz elektromos áram.
- Láttam egy magyar kutató család hétvégi hétköznapi életét, egy Zsófi unoka érkezését fizikailag ( Mi is várjuk a mi Zsófi pocaklakónkat még ebben a hónapban) virtuálisan pedig a Lyon-i Skype közvetítést egy pocaklakó névadása körüli tanakodást és a nagybácsival való virtuális találkozás humorral és életörömmel átitatott örömét.
- Láttam a Kantrijó banda lemezbemutatóját, majd az éjféli utat Debrecenből Budapestre és közben magunkat a barátommal ahogy tercelünk a kantrijó zenére, majd megérkezésemkor itt Sasadon a kamrában hat kocsonyát.
Úgy éreztem jó nekem, hisz a Párom álmában is itthon várt.
Hát akkor? Mi nem jó nekem? Miért ugatok - nem is ritkán - mint egy egyfogú vén eb? Mi ez a fekve-ugatás? Miért akarok az árokparton talált gatyamadzagból kisebb csodákat kötni? Miért nem fogom fel végre, hogy nem csak az számít kit mire tanítottak, tanítanak, hanem az mit gondol? Mit tesz?
- Láttam egy magyar kutató család hétvégi hétköznapi életét, egy Zsófi unoka érkezését fizikailag ( Mi is várjuk a mi Zsófi pocaklakónkat még ebben a hónapban) virtuálisan pedig a Lyon-i Skype közvetítést egy pocaklakó névadása körüli tanakodást és a nagybácsival való virtuális találkozás humorral és életörömmel átitatott örömét.
- Láttam a Kantrijó banda lemezbemutatóját, majd az éjféli utat Debrecenből Budapestre és közben magunkat a barátommal ahogy tercelünk a kantrijó zenére, majd megérkezésemkor itt Sasadon a kamrában hat kocsonyát.
Úgy éreztem jó nekem, hisz a Párom álmában is itthon várt.
Hát akkor? Mi nem jó nekem? Miért ugatok - nem is ritkán - mint egy egyfogú vén eb? Mi ez a fekve-ugatás? Miért akarok az árokparton talált gatyamadzagból kisebb csodákat kötni? Miért nem fogom fel végre, hogy nem csak az számít kit mire tanítottak, tanítanak, hanem az mit gondol? Mit tesz?
Igen. Igen. Igen. Nekem is lehet jó napom. A tegnapi az is volt, így be is mutatom az egyik kedvenc bandám (mert a másik a SUBSCRIBE ) a Kantrijó új korongját azzal, hogy "Szól a country". A korong tartalma:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése