Harakiri

Hűség és becsület - mi múltunkban -
maga volt az élet, az élet záloga, a megtartó erő,

Ma a tömegek szemében,

Alkalmazkodó képtelenségként áll elő.

Hol az ember iszamlós tömegben,

A Pénz hálójában  vergődő

tengeri férgekké silányodott,

Hol tömegeket, népeket a Pénz fojtogat,

Hol az igazmondás csak dadog,

Hol kaméleon világ csillaga ragyog,

Zászló és falu, övön a katana,

Mindezek nélkül mit ér a katona?

Kiürült csigaház, kagylóhéj

a harcos, haladhat nesztelen,

ha maga a csiga meztelen.

Hatalmas vizek medrein, partjain

Kallódó kagylóhéjak és csigaházak

Őrzik egy múlt élet nyomait.

Megtartasz-e Uram,

ha újabb özönvízkor indul a hajó,

Belátom - nagy tömegben –

a szamuráj, semmire való.

Az egyéni hősségnek fonala szakadt,

Az örök hűséget szétszakítja,

A gombnyomásra ránk zúduló

Kummulált fosszilis energia.