2010. május 5., szerda

A magyar paraszt

Valóban magyar parasztivadék vagyok. Mindkét nagyapám még a földet túrta némi huszárkodás és postáskodás mellett, úgy hogy nem kellett más kapcájának adni feleségüket és két családban (válás nélkül) hét gyereket neveltek (nem segélyből az utcával neveltetve őket) és még a háborúkba is eljártak. Igaz, nem nagy sikerrel, annál inkább hazaszeretettel. 
Dédnagyapám (apai) Doberdónál esett fogságba, majd apai nagyapám a második háborúban a Kárpátokban határvadászott, anyai nagyapám meg akkora huszár volt, hogy nem volt neki elég az utolsó huszárok egyikeként az I. világháborúban az orosz fogság, még a II. világháborúba is bevonult. Én itt Sasadon estem "fogságba" Jog-Vagyon és Pénzfosztottként. (Rokkantnyugdíjas szív, cukor és kedélybeteg invalidus obsitosként.)
És lám  "munkaszolgálatosok antifasiszta ivadékai" - a külföldi befektetők pénzén - osztják nekem az észt a mainstream médiában, hogy én - és a magamfaták - mekkora nagy - avagy bunkó - paraszt is lennék.
Pláne hogy sem internacionalistasághoz ( világproletár) sem europerséghez, avagy globalistasághoz (világpolgár) nem fűlött és fűlik a fogam. Valóban rühellem az idegen hatalmakat - feltétel nélkül jó pénzért offsorosan -  kiszolgáló jellemteleneket a magamfajtájából is, nemhogy a hungarofóbokat. Itt az idő! Hát megmutatom arcomat! Hungarofóbok! Már lehet utazni és valóban kívül a tágasabb! Én magyar paraszt   továbbra sem utaznék, legfeljebb - ahogy szoktuk - a vásárra hajtok be babos kendőért, mézeskalácsért és a gyereknek kis fakardért és csákóért, na meg a terménnyel.

Nincsenek megjegyzések: