Két fajta ember van. Egyik az, akinek van, a másik az akinek nincs biciglije. Tizenkét éves korom táján többször álmodtam, hogy kaptam új biciglit. Teljesen valóságosak voltak ezek az álmok és az ébredés, mindig hatalmas csalódással járt. Most újra ezt álmodom ébren. Apám anno buherálta a bringánkat. Azaz kettőnknek együtt volt bringája. Családi bringa. Ekkor még családi sör is kapható volt. :) Jól emlékezem ő gyűjtötte az ócskavasat ( Gyűjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded! ) és abban kincsek is voltak. Úgyint bicigliváz, ami anno máris alapját képezte a leendő kerékpárnak, és még alabárd is volt. Kovácsolt. Talán ma is megvan valahol. Nyelet seprőnyélből applikáltam neki. A seprűnyélnek ebből is látszik fontos szerepe lehet, akár egy bringa első küllői közé benyomva menet közben. Ezzel járat is indulhat a Zártosztályról - innen a háziőrizetből - Kisboltba és a vele szembeni műintézmény teraszára, nemes egyszerűséggel a Sasadi Zserbóba. És mindez a választások előtt. Bizony Április 11 jeles napként vonul be köztudatunkba. Én már felkészültem a változásokra. Plussz két kerékkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése