Itt járt a Főnök a Sasadi Zártosztályon. Megkapta első rubikkockáját, mert sohasem lehet elég korán kezdeni az agyasulást. Már nem is cicóztam. Egyszerűen megmutattam neki két fordulatban hogyan tekerjük a kockát ... és tekerte is. Mi minden ész szorul már bele egy ilyen csepp gyermekbe. Csalódás is volt, mert rutinosan odavágtat a szintetizátorhoz egyet szintizni és? ... Bizony a rocksztár nagybácsi magával vitte azt az új helyen kialakított vackába. Így aztán álltunk mint a borjú az új kapu előt. :) Nem tudtuk mi van és el se tudtuk mondani, mert még nem beszélünk magyarul, csak ezt hajtogatjuk gagyli-gagyli. :) Perzse csak jókedvünkben, mert esetenként meg csak nézünk ki meglepetten a fajünkből. Volt végre újra egy kis családi idill. Ám ezt megtörte a konferenciázás mert ezerrel készítjük elő a KIVOSZ 2008. évi Közgyűlését és az adminoknak jeleltem 17:00-ra internetes konferenciát. Szólított a kötelesség és nem állt módomban drága nagyfiam arcán látott felhő oka felől tudakozódnom, mikor hazavitte kis családját innen Sasadról. Aztán belecsaptam Antal Imre kedvenc kajájába - amit a rá emlékező műsorokból szűrtem le - a paprikás krumpliba, mert én is szeretem, ám valamilyen különös ok miatt idejére sem emlékezem mikor ettem utoljára. Ugye mindig csak a pörkölt, a sülthusok meg az ilyenek ... Hm... ezek szerint akadt mindig költségkeret húsra ... :) Nem is panaszkodom. Ennem volt és van is mindig mit és még válogathatok is. Nem is a gyomrom korog nekem ...
Most tudatosult bennem, hogy a Rock Nagybácsi életvitelszerűen már nem tartózkodik idehaza. Máshol vackolt be. Olyan száraz érzés ez, hogy a kisebb fióka is köröppent. Még jó hogy van a Főnök. Rájöttem: Nő és gyerek nélkül szart se ér az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése