Rádijókák meséi 2 : Péntek

Rádijókák meséi 1: Bemutatkozás

Rádijókák

Hol volt hol nem volt, az Óperencián túl, az íróasztalon innen egy rádió. Ennek a rádiónak a tetején öten laktak.
- Facika, egy kiszáradt bonzáj.
- Brekici, egy cserép béka üveggömbön.
- Manóci, a festett cserépmanó kislány,
- Manóca, a festett cserépmanó kisfiú,
- Lámpici, egy mécses lámpácska.
Mögöttük senki, csak egy bőr íróasztali mappa háttérként, akit - egy bronz templomi gyertyatartón álló - gyertya támogat. Úgy hívták Gertyánk. Ő égni is tudott, ha akart, ahogy Lámpici is.
Egy Óperencián túl sok minden történhet, így történhetett meg az is, hogy ők lettek Ádi és Papikája barátai. Az Óperencián túl - ahogy Kaliforniában is - sosem esik az eső. Csak akkor ha azt elképzelik. A rádiónak a tetején szellemek is járnak. Őket Agócs Írisz képzelte el és rajzolta is meg. És bizony innen indulnak a bonyodalmak, mert a Rádijókákat bemutató házividejó itt látható

Szervusz Cseh Tamás

Cseh Tamás nemzeti kincsünk. Ma temették testét. Szelleme dalaikban (Bereményi Géza) tovább zeng köztünk.

Élménykonyha: Marhalábszárpörkölt

Élménykonyha: Sült zöldség

Szajkó

Intrada

Dúdolom

Don't Worry Bee Happy, avagy székelyül: Ne edd magad ...

Kattanj a képre!

Régi vágyam

Horváth Éva végkielégítése

Pereg a kis magyar abszurd tömegkommunikációban, azaz a médiában. Kornél tanítványom filozofikusan erre mondja azt, hogy a nép halmozottan hátrányos helyzetben van. "Nem elég hogy hülye, de még annak is nézik." Bizony jómadarak! Madárnak néznek minket, tollas a hátunk ... Neked nem viszket?
"Horváth Éva végkielégítése" szlogennel jelzett médiajelenség rámutat arra az eszement helyzetre, hogy magyarhon valóban Abszurdisztán, gumitörvényekkel, amit aztán ki-ki úgy magyaráz, ahogy tud. Már ha megkérdezi a média, amely akkor is hazudik, ha kérdez.

De mit is mond a média? Kinek, kiknek a szócsöve? No ez a lényeges kérdés. Pestiesen szólva: Miről beszélünk?

Ezt viszont az dönti el, ki a tulajdonos és mire instruálja a főszerkesztőt, a szerkesztőket? Az szabja meg, mi a hír és az pedig hogy miről beszélünk? Mit tematizálunk?
"Horváth Éva végkielégítése" jelenség rámutat arra is, hogy kiváló a rasszizmus, terrorizmus export is. Mellesleg ezt tematizálják szinte mindenhol az EU-ban. Mai szereplők a "betiltott" Magyar Gárda és a romák. Magyarul cigányok. A médiában folyik a cigányok izgatása. Újabban önvédelmi egyleteik sötét terepjárókra szakosodtak, a média által tematizált "romagyilkosságok" ürügyén. Ezek a vezető híreink. De miért? Mert valakik - a média tulajdonosok - így akarják.

Mi ez mi? (Ahogy Kici Vakonya kérdené.) Jómadarak! Ez egy ócska olcsó régi trükk, a "divida et impera". A társadalom szembeállítása: Bizáncias "Zöldek, kékek" tömegverekedéssel kombinált kocsiversenye, rómaias "homoúzionok és homoiúzionok" máglyarakás és egyebek ... Bizony jómadarak tömnek minket, mint anno nagymama a libát. A fotón: "Horváth Éva végkielégítése" libatömés.

Zenei aláfestés: Na dúduljunk egyet Czifivel!

Udvaron

Subi

Sasadi Házimuzsikások: Fidója

Anyaja

Sasadi Házimuzsikások

Apaja

Megjegyzás: Készült a Főnök igényére, amikor "apaját" szeretné látni a számítógép monitorán.

Vénuszom

Ostor vagy korbács?

"A korbács üzenetéhez szokott nyugati uralkodók alattvalói nem tudták - ma sem tudják - azt, amit nálunk minden egyszerű vidéki gazda tud. Az ostor nem büntet, megver, megaláz és megbosszul, mint a korbács, hanem jó útra irányít és összeterel! Két egyszerű eszköz, mégis micsoda szemléletbeli különbség a két uralkodói kultúra között. Az Isten ostora nyáját, népét terelte egységbe, mert ha elkószál, szétszéled, ragadozók áldozata lesz, és elpusztul." /Forrás: Pilisszántó /

Bizony: Ki ostorhoz szokott, nem tűri a korbácsot!

Csíklyomlyó és a Pilis szentsége

Bonyolult fogalmakat leegyszerüsítünk. Innen erednek piktogrammjaink, szimbólumaink, amelyek valamilyen leegyszerűsítetteb formában összetettebb jelenségeket üzennek. A magyarság tudatában a Pilis és Csíksomlyó szent hely. De miért is? Mi lehet a gyökere a magva ennek a képzetnek, képnek.
Maga a kép adja meg a választ, ám csak annak aki sejti, érzi az összefüggést.
Még a múlt század nyolcvanas éveiben részt vettem Pap Gábor művészettörténész néhány előadásán, ahol megragadott az a gondolat, hogy honfoglaló őseink - lovasíjászok lévén nem várakat építettek, hanem jól védhető terepalakulatokat és azokat "erősítették" meg.
No a Pilis és a Csíksomlyói "nyergek" is ilyenek. Olyan terepalakulatok, amelynek a közepére a "völgybe" az ellenséget be lehet csaolgatni, azon csapatosan végig lehet menni, ám magát a völgyet kontroll alatt lehet tartani. Egy természatadta csapda az ellenségnek. Mint az indiánregényekben a kanyon, a szaharai regényekben a vádi, ahová be lehet csalogatni az ellenséget és a magaslatról megfelelő fegyverekkel el lehet pusztítani. Amikor a védők vannak előnyös helyzetben. Stratégiai hely.
A Pilis és Csíksolymó tehát nem mások, mint a magyarság két hatalmas a természet biztosította "vára", stratégiai pontja. Csak ugye lovasíjász - honfoglaló - szemmel és lovasíjász harcmodorral nézve. Hol van már az a szem, az a harcmodor, az a lélek?
A magyar úrság - értsd Magyarország - volt isten adta védművei.
Ilyen természet adta véderőműveket - terepadottságokat - gyakran használtak a nagypályás pusztai rokon népek. Például a Mongol c. filmben Dzsingisz kán és Dzsamuka közti leszámolást bemutató képsorokon is megjelenik ez a terepadottság. (Most hogy Csíksomlyó jártam, erről meg is győződhettem. Ott fekszik a természetadta védmű. Erről a Pilisben is meg kell győződjek. ) Lásd