2012. február 2., csütörtök
2012. január 30., hétfő
2012. január 28., szombat
2012. január 25., szerda
2012. január 24., kedd
2012. január 23., hétfő
Anonimusz: Na, erre kössetek csomót!
Az elolvasása után ki-ki eldöntheti, milyen volt az élet Kadhafi diktatúrájában.
16 dolog, amit a líbiaiak nem fognak tapasztalni a "NATO demokráciában":
1. Líbiában mindenkinek állampolgári jogon jár az ingyenes elektromos áram, vagyis senki sem fizet villanyszámlát.
2. Líbiában a bank állami tulajdonban van, és 0% kamatot számít fel a líbiai állampolgároknak adott kölcsönök után,
3. A saját otthon alapvető emberi jog Líbiában.
4. Minden újdonsült házaspár 60 ezer Dínárt (kb. 50.000 USD) kap az államtól, hogy az első otthonukat megvehessék, és családot alapíthassanak.
5. Az oktatás és az egészségügyi ellátás teljesen ingyenes Líbiában.
Kadhafi "rémuralma" előtt a líbiaiak 25%-a tudott írni-olvasni, ma ez az arány 83%!
6. Ha egy líbiai állampolgár gazdálkodással szeretné megkeresni a kenyerét, akkor az államtól kap földterületet, házat, gazdasági épületeket, vetőmagot illetve az induló állatállományt. Mindezt természetesen ingyen!
7. Ha egy líbiai polgár nem talál az országon belül olyan oktatási intézményt, vagy egészségügyi ellátóhelyet amire szüksége van, az állam fizeti a külföldi tanulását vagy ellátását. Ezen kívül havonta 2300 USD ellátást biztosít lakhatásra és autókölcsönzésre.
8. Ha egy líbiai autót vásárol, az állam kifizeti a vételár felét.
9. Líbiában a benzin ára 0,14 USD literenként. Ez a mai magas USD/HUF árfolyammal számolva is csak 31 Ft.
10. Líbiának nincs külső adóssága, a háború nyomán a nemzetközi bankokban befagyasztott betéteinek összege hozzávetőleg 150 milliárd USD. Szerintem sosem fogják viszont látni.
11. Ha egy líbiai nem talál munkát a diplomája megszerzése után, az állam mindaddig fizeti neki az adott ágazatra jellemző átlagbérrel megegyező bérpótló támogatást, míg nem talál munkát.
12. A líbiai olajexportjából befolyó pénzek egy részét az állam közvetlenül a líbiai polgárok bankszámlájára utalja. Minden állampolgár részesedik tehát a nemzeti ásványkincsek értékesítéséből származó bevételekből.
13. Minden anya aki gyermeknek ad életet, 5000 USD-nek megfelelő összeget kap.
14. Az élelmiszereket ártámogatással lehet megvásárolni, 40 loave kenyér 0,15 USD vagyis kb.
34 Forint. Azt sajnos nem tudtam kideríteni, hogy hány kiló 40 loave..
15. A líbiaiak 25%-a rendelkezik egyetemi diplomával.
16. Kadhafi öntözési projektjének köszönhetően a sivatagi ország gyakorlatilag egész területe ellátott ivóvízzel. Megfeledkeztem róla, de most pótolom a mulasztásomat.
Néhány sor a líbiai adórendszerről:
Líbiában minden jövedelem adóköteles.
Havi 1000 LD jövedelemhatárig (ez kb 189.000 Ft) 5 azaz ÖT % az adókulcs, e fölött 10% Mindenki fizet ezenkívül jövedelemtől függően 1-3% úgynevezett Dzsihad adót, és 3,75% nyugdíj járulékot.
Ezek önmagukban is barátságosnak tűnnek, főleg, ha beszámítjuk, hogy nincs villanyszámla, és évente mindenki kap állami támogatást (gondolom, ez az olajexportból származó juttatás), ami egyedülállóknak 1800 LD/év, házasoknak 2400 LD/év és még gyermekenként további 300 LD/év. Aki nem hiszi, járjon utána: http://www.worldwide-tax.com/libya/libya_tax_regime.asp még egy fontos dolog van, ami mindenképpen említést érdemel.
Mielőtt a NATO és az USA bombázni kezdte Líbiát és üldözni Kadhafi elnököt, az ENSZ egy díjat akart adományozni az ezredes részére, az emberi jogok területén elért eredményeiért.
Nem furcsa, hogy az az ember, akit az ENSZ márciusban még kitüntetéssel jutalmazna az emberi jogok területén elért eredményeiért, az őszre "brutális diktátor"-rá válik?
Nem meglepő, de elképesztő!
Itt olvasható az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének Emberi Jogi Tanácsa közgyűlésének jelentése: http://www2.ohchr.org/english/bodies/hrcouncil/docs/16session/A-HRC-16-15.pdf Egy mondatot lefordítottam azoknak, akik nem kívánják elolvasni az egész jelentést: "Több delegáció is elismeréssel vette tudomásul az ország (Líbya) elkötelezettségét az emberi jogok területén."
És most nézzük, hogy mely országok képviselői értettek egyet Kadhafi ezredes díjazásával (szintén a fenti dokumentumból derül ki): Dánia, Kína, Olaszország, Hollandia, Mauritánia, Szlovénia, Nicaragua, Oroszország, Spanyolország, Indonézia, Svédország, Norvégia, Ecuador, Magyarország, Dél-Afrika, a Fülöp-szigetek, Maldív-szigetek, Chile, Szingapúr, Németország, Ausztrália, Kazahsztán, Lettország , Angola, Nigéria, Kongó, Burundi, Zambia, Ruanda, Burkina Faso, Szenegál, Elefántcsontpart, Dzsibuti, Zimbabwe.
Ezen országok NATO képviselői a jelek szerint nem osztották ezt a véleményt. És bizony-bizony, Magyarország képviselője is egyetértett abban, hogy Kadhafi ezredes díjat érdemel.
Vajon melyik politikus "honfitársunknak" illett volna Kadhafi halálának napján szembeköpnie saját magát?
http://www.menszt.hu/a_tarsasagrol /magyar_ensz_kepviseletek_es_nemzeti_bizottsagok
Források:
http://nsnbc.wordpress.com/2011/11/01/un-report-offers-smoking-gun-proof-of-nato-and-us-lies-about-libya/ http://www.mathaba.net/news/?x=629174 Read more: http://www.emberiseg.hu/portal/blog/2011/11/meghokkento-libia/#ixzz1eTgiy8Ct
2012. január 22., vasárnap
2012. január 18., szerda
2012. január 16., hétfő
Az uzsora
Áron nagy pénzzavarba került! Feltétlenül szüksége van két pengőre. Jobb nem jut eszébe, elmegy Kohnhoz, hogy kölcsönkérjen. Kohn figyelmesen végighallgatja Áron mondandóját, majd így szól:
- Figyelj Áron, adok neked két pengőt. Zálogba itthagyod a fejszédet, és tavasszal visszaadsz négy pengőt. Jó lesz így?
Áron is töpreng kicsit, majd rááll az üzletre. Fogja a két pengőt, odaadja Kohnnak a fejszéjét, és indul haza. Kohn ekkor utána szól:
- Figyelj csak, Áron! Gondolkodtam. Zegernye telünk lesz, a tavasz is keservesnek ígérkezik, rossz lesz a termés. Nem fogsz tudni visszaadni egyben négy pengőt. Adj vissza most kettőt, és tavasszal így csak kettőt kell adjál, jobban jársz.
Áron meghányja-veti a dolgot, és úgy ítéli meg, Kohn-ak igaza van. Visszaadja neki a kapott két pengőt és indul. Hazafelé kicsit még töpreng magában:
- Hm? Pénzem nincs. Lett két pengő adósságom. S a fejszém is oda… és mégis minden stimmel.
- Figyelj Áron, adok neked két pengőt. Zálogba itthagyod a fejszédet, és tavasszal visszaadsz négy pengőt. Jó lesz így?
Áron is töpreng kicsit, majd rááll az üzletre. Fogja a két pengőt, odaadja Kohnnak a fejszéjét, és indul haza. Kohn ekkor utána szól:
- Figyelj csak, Áron! Gondolkodtam. Zegernye telünk lesz, a tavasz is keservesnek ígérkezik, rossz lesz a termés. Nem fogsz tudni visszaadni egyben négy pengőt. Adj vissza most kettőt, és tavasszal így csak kettőt kell adjál, jobban jársz.
Áron meghányja-veti a dolgot, és úgy ítéli meg, Kohn-ak igaza van. Visszaadja neki a kapott két pengőt és indul. Hazafelé kicsit még töpreng magában:
- Hm? Pénzem nincs. Lett két pengő adósságom. S a fejszém is oda… és mégis minden stimmel.
2012. január 15., vasárnap
Bertók T. László: Egyes egyedül a pénzük izgatja őket
2012. január 15
Forrás: http://mno.hu/interju/a-goldman-sachs-jatekszerei-1043581
A pénzügyi világ az olyan kormányokat szereti, amelyek szervilis módon kiszolgálják az igényeit, és nagyon nem kedvelik az olyanokat, akik különadókat vetnek ki a pénzügyi szektorra. Ha nem nemzeti érdekeket képviselő kormány volna ma Magyarországon, hanem szocialista, akkor a valós gazdasági teljesítmény alapján elképesztő hátlapogatások kíséretében a piac nem hatszázalékos felárral, hanem fél százalékkal adná a pénzeket. Életveszélyes mértéket öltött a pénzvilág és a politikusok összefonódása az EU-ban és az IMF-ben - állapítja meg interjúnkban Boros Imre, az előző Orbán-kormány minisztere, pénzügyi szakember.
- Először Matthew Lynn, a londoni Strategy Economics tanácsadó cég vezérigazgatója, majd sok más külföldi elemző is arról kezdett el spekulálni, hogy Magyarország számára a csőd voltaképpen nem is volna rossz opció. Szerintük a magyar kormány is erre játszik, mondván: egy csőd csak a hitelezőknek okozna némi veszteséget, míg a csőd mindenáron való elkerülése az államadósság további növekedésével, az IMF gazdaságpolitikai diktátumaival jár, ez pedig egyenlő a megszorításokkal, a recesszióba süllyesztés politikájával. Mit gondol erről?
- Hadd kezdjem egy személyes élménnyel! Még a szocialista diktatúra idején, 1981-82-ben a MNB-ben a devizakereskedelmi osztály vezetője voltam. Kelet-európai hitelválság dúlt akkoriban, és Magyarországnak nemhogy devizatartaléka, de 500 millió dollárnyi kifizetetlen tartozása volt. Akkor érdekes módon senkinek nem jutott eszébe államcsődről beszélni sem itthon, sem Nyugaton. Furcsa, hogy most emleget csődöt valaki, amikor a jegybankban rejlik több mint 40 milliárd eurónyi tartalék, ami nagyjából az éves GDP negyven százaléka. Ebben az állapotban csődről beszélni közgazdasági nonszensz.
- Vagyis Matthew Lynn nem ért a szakmájához?
- Tudható, hogy amikor valaki valamiről sokat beszél, az illető annak az állapotnak a bekövetkeztét látná szívesen. Akik ezt a nótát fújják, nem Magyarország barátai, ne is várjunk tőlük semmi jót.
- Mit jelentene egy csőd az átlagembernek?
- Csődbe akkor jutnánk, ha tényleg nem tudna az állam fizetni, de ez ma kizárható lehetőség. Ha mégis bekövetkezne, akkor leegyszerűsítve ugyanaz történne, mint egy vállalati csőd esetén: az egyik forgatókönyv szerint a csődben lévő ilyenkor felkeresi hitelezőit, és közli velük, hogy ha elengedik a hitel ilyen-olyan százalékát, akkor lélegzethez jut, működésbe hozza a gazdaságát és a maradék hitelt visszafizeti. Görögország ezt az utat járja: bár a csődöt hivatalosan nem jelentették be, de adósságai felét máris elengedték - az más kérdés, hogy számára ez is kevés lesz. No, de mi messze nem itt tartunk! A másik forgatókönyvből játszottunk 2008 őszén, amikor Magyarország gyakorlatilag technikai csődbe került, mivel senki nem vett tőlünk állampapírt. Emlékszünk, Oszkó és Simor kénytelen voltak magas térdemelésekkel elfutni Washingtonba az IMF-hez egy pénzügyi infúzióért amiatt, hogy a pénz-visszafizetési folyamat meg ne szakadjon. A hitelkeret nagy részét nyomban le is hívták. Noha nem vallották be, hazudoztak össze-vissza, de valójában csődöt kezeltek. Érdekes módon az ő esetükben az IMF nem kérdezősködött, nem aggályoskodott a szocialisták csődhelyzetet előidéző gazdaságpolitikája miatt. Szó nélkül tolta a lét. Védte ugyanis a hitelezők érdekeit.
- Nem is szabott feltételeket?
- Dehogynem! A szokásosat: elszedni mindent a belföldtől és utalni a pénzt kifelé! Az ezt követő másfél év Bajnaival ezért szólt a megszorításokról.
- "Megfeleltek az elvárásoknak", ami dicséret formájában vissza is köszönt az akkori nyugati sajtóban, párhuzamosan a magyarországi polgári ellenzék populistázásával, az állítólagos szélsőségesekkel való állítólagos összekacsintás vádjával.
- És tegyük hozzá, hogy sokszor valójában olyan, pártszolgálatban álló magyarok informálják ezeket a lapokat, akik amellett, hogy nem elfogulatlan elemzők, szakmai kompetencia szempontjából is megkérdőjelezhetőek. Ők is a nagy manipulációs gépezet részei. Most olvasom például a Frankfurter Allgemeine Zeitung elemzését, amit az egyik itthoni, gazdaságinak csúfolt liberális napilap - szerintem tudatosan - fordított félre, és interpretált tévesen. Miután elolvastam a hivatkozott forrást eredetiben, kisült, hogy hogy bár a német lapban valóban írnak a magyar csődesélyről, de korántsem mint reális lehetőségről. Szerintük csupán azért kellene Magyarországnak az IMF-megegyezés, hogy elháruljon a veszély, amelyet a pénzügyi piac a támadásaival okoz. Azt írja, hogy Magyarország már csak azért sem hasonlítható Görögországhoz, mert a magyar gazdaság egyébként egészséges alapokon áll, nemzetközi viszonylatban versenyképes. Ezt a magyar lap úgy értelmezte, hogy a németek egy szintre emelik a görög és magyar csődesélyeket. Nem ritka ez, hiszen legutóbb egy másik MSZP-közeli orgánum az amerikai nagykövet szavait forgatta ki, aki még tiltakozott is ez ellen. A németek mellesleg - kicsit hazabeszélve - azt is megemlítik, hogy a magyar gazdaság helyzete azért is kedvezőbb, mert nagyon sok nyugati cég helyezte ide termelőbázisát. És ebben van is igazság, hiszen már három éve jóval meghaladja az exportunk árbevétele az import volumenét, tehát a magyar gazdaság összességében nyereségesen üzemel, méghozzá nem is kicsit.
- Vagyis elhihetjük azt a kormányzati kommunikációt, miszerint igazából nincs szükségünk IMF-pénzre, a hitelkeretet nem is akarjuk lehívni, pusztán a pénzügyi világ összehangolt spekulációs támadásainak próbálunk gátat szabni a megállapodással?
- Meggyőződésem. Ha Magyarországon nem egy kétharmaddal megválasztott, ráadásul nemzeti színű kormány volna, hanem mondjuk szocialista, akkor ma elképesztő hátlapogatások kíséretében a piac nem hatszázalékos felárral, hanem fél százalékkal adná a pénzeket. Velünk az a baj, hogy a pénzügyi világ az olyan kormányokat szereti, amelyek szervilis módon kiszolgálják az igényeiket. És nagyon nem kedvelik az olyanokat, akik különadókat vetnek ki a pénzügyi szektorra, mert a példa ragadós.
- De miért szeretik annyira azokat a szocialistákat, akik nagy marxista-leninista hablaty kíséretében húsz éve még a Szovjetunió szekerét tolták? A logika azt diktálná, hogy szóba se álljanak velük Nyugaton!
- Ma az EU-ban nemzedéki okból rengeteg befolyásos egykori '68-as balos anarchista ül, akik annak idején kényelmes távolságból szimpatizáltak a szovjet világgal, amiről egyébként romantikus elképzeléseik voltak és vannak ma is. Ezek a személyes vonzalmak aztán pénzügyi kapcsolatokban, anyagi érdekeltségekben is testet öltenek. Tudjuk, hogy a szocialista kormányok képtelenek jó, az országot egészséges alapokra helyező gazdaságot kialakítani. A rendszerváltás után is többször bebizonyították, hogy ők csak arra képesek, hogy deficitet csináljanak az államkasszában, a fizetési mérlegben, a háztartásokban. Ennek az az oka, hogy a szocialisták "elitje" személyesen is erősen össze van fonódva a Magyarországból profitot kihúzó különféle befektetői csoportokkal. Mondjuk ki: ez egy komprádor, azaz megvásárolt réteg, amely így jól beintegrálódott nyugati elvtársaik táborába. De nehogy azt higgyük, hogy csak a mi szocialistáink teszik tönkre időről időre az országot! Nem tudok olyan baloldali kormányt Európában, amely négy év alatt ne idézett volna elő erős egyensúlyromlást a saját országában Nagy-Britanniától kezdve Franciaországon, Németországon át Lengyelországig. Az egész európai baloldal mélyen össze van fonódva azokkal a nemzetközi pénzügyi befektetői körökkel, akik gátlástalanul húzzák ki a pénzeket az országokból. Ezért pörög fel a rossz, csak a piacokat és meglévő gazdasági erőforrásokat felvásárló, az ott keletkező haszon lefölözését szolgáló privatizáció mindenütt, ahol baloldali kormányok vannak. A tőkeérdek ezt kívánja. Kis befektetés, gyors megtérülés.
- Pedig húsz évig azzal etették a magyar népet a politikusok, hogy a magánosítástól, meg az EU-tagságtól lesz majd nekünk jó. Ehhez képest a GDP-arányos egy főre jutó jövedelem európai összevetésben Magyarországon a legalacsonyabb. A velünk azonos nemzeti összterméket előállító, hasonló méretű és lélekszámú Csehországban harmadával magasabb az átlagkereset. Félő, hogy az IMF és Brüsszel ennek ellenére további megszorításokat fog követelni a kormánytól.
- Ez így van. Gyakorlatilag a kétharmados győzelem is erről szól: a nép összeszedte utolsó erejét és mindent feltett egy lapra. Szerencsére a nehézségek ellenére a többség még mindig a kormány mellett van. Rideg tény, hogy a rendszerváltás óta a GDP-növekedés 30 százalék, ami évi 1,5 százalékos átlagot sem éri el. Ez igen gyenge eredmény. Csakhogy a magyar jövedelmek reálértéke még ennyivel sem nőtt, hanem visszasüllyedt az 1978-as szintre. Erre mutat rá a GDP-arányos bérarány is, vagyis hogy a nemzeti össztermékből mennyit kapnak az emberek meg bér formájában. Ez a mutatószám Nyugat-Európában 55-60 százalék. Nálunk 37 százalék, miközben Lengyelországban is jóval negyven fölött van. Ott a GDP-arányos átlagos reáljövedelem is több mint 20 százalékkal magasabb, noha alacsonyabb Lengyelország egy főre jutó nemzeti összterméke.
- Miért vagyunk mi olcsóbb "humánerőforrás", mint a lengyelek, vagy a csehek?
- Ennek az az oka, hogy mivel a privatizáció során minden gazdasági szektort odaadtunk külföldieknek, egyedül a munkaerőt illetően maradt meg a piaci verseny. Nem a munkaerőért versenyeznek a cégek, hanem a munkaerő versenyez a pozícióért, ráadásul mindig ugyanazoknál. Ez leértékeli a munkaerőt. Az 1979-es első megszorítások hatására 1981-től nem valósul meg a természetes fizikai reprodukció, kevesebb gyerek születik, mint ahányan meghalunk. Az azóta bekövetkezett sorozatos megszorítások miatt a "humán-infrastruktúra" fizikai, szellemi értékkopása katasztrofális méreteket öltött. Ez ma még csak a mély apátiában mutatkozik meg, de könnyen társadalmi robbanásba torkollhat.
- Ezt nem tudják a pénzpiac szereplői, nem látja Brüsszel, amikor a nép további szorongatását követeli?
- De igen, tudják! Csak nem érdekli őket. Mint említettem, életveszélyes mértéket öltött a pénzvilág és a politikusok összefonódása. Az Obama-kormányban húsz fölött van azoknak a vezető tisztségviselőknek a száma, akik korábban a pénzügyi válságot elindító Goldman Sachs bankház alkalmazottai voltak. A jelenlegi görög kormányfő szintén, az olasz kormányfő ugyancsak, de az EU korábbi elnöke, Romano Prodi karrierje is a Goldman Sachs szárnyai alól indult, mint ahogy a Világbank jelenlegi elnöke is onnan érkezett. Az, hogy a tömegbe lövető, hazugságaival lejáratódott Gyurcsánynak mindent elnéztek, Orbánon viszont nem győznek fogást keresni, mi mással magyarázható, mint azzal, hogy a Gyurcsány-érában megvolt a hasznuk, most viszont nincs meg. Az unió eredetileg a tagállamok kohéziójára, azaz színvonalbeli közeledésére lett kitalálva. Ehhez képest jelenleg Brüsszel politikája épp ellenkezőleg, a távolodást fokozza. Kétsebességű Európáról beszélnek, ami az EU felrobbanásával fenyeget. Ennek eredője az, hogy az egyébként jó célok mentén, helyes módon összerakott szervezeteket, mint amilyen az EU, az IMF és a Világbank, behálózták azok a piaci erők, akik egyébként nem törődnek semmivel, egyes egyedül a pénzük izgatja őket. Ezek a pénzpiaci "oligarchák" mozgatják a politikusokat, a nemzetközi szervezeteket, a világsajtó jelentős részét, a megvásárolt megmondóembereket.
- Így jutunk vissza a beszélgetésünk elején említett Matthew Lynnhez és Magyarország államcsődjének felvetéséhez?
- Ennek megválaszolását mindenkinek a józan ítélőképességére bíznám. Lynn vagy csapnivaló közgazdász, vagy mögöttes célja van azzal a képtelenséggel, amit Magyarországról mond.
2012. január 11., szerda
Köszönöm a rám figyelést
Kedves Szeretteim, Barátaim, Közömbösök, Ellenfeleim és Ellenségeim!
Ezúton (is) köszönöm meg 58. születésnapomon a születésnapi jó kívánságokat. Bevallom 1999, nyarán akkori "halálos ágyaimon" éppen azt latolgattam, vajon mennyi időt hagy még a Teremtő. A Nagy Intő - szívinfarktus, szívödéma, nyitott szívműtét - óta lassan 12 év telt el és folyamatosan szorít a páli útra, a szűziesség, szerénység, szegénység erényeire. Nem vagyok jó tanuló ezeket a tárgyakat illetően. Talán mert egyik páli erényre sem törekszem tiszta szívből. A sors rezignált nyugger (rokkant nyugdíjas) szerepet osztott már 12 éve, amibe én nehezen nyugszom bele, talán ezért is keresem magamnak a problémákat, a bajt, jelen időszakban a devizaadósok helyzete és sorsa jobbra fordításában. Fáj az igazságtalanság és nem csak a velem szembeni, hanem szeretteimmel, népemmel szembeni is. Mondják, szarnak, bajnak nincs gazdája. Általában nagy igazság, ám mégis vannak - még ha nem is tömegesen - olyanok is, akik nem elmenekülnek, hanem szembe mennek a bajjal. Én őket tisztelem igazán. Itt egy dallal köszönöm még meg a rám figyelést és jó kívánságot.
2012. január 10., kedd
Csajozós dumagép
- Feljössz DVD-zni?
- Szia, összetesszük amink van?
- Van nálam kolbász, meg szalonna. Ennék hozzá kenyeret...
- Gratulálok anyunak, meg apunak!
- Szia! Látod azt a srácot a pultnál? \igen\ És azt az izmos hapsit a táncparketten? \Igen!\ Na nekik semmi közük az egészhez te nekem tetszel és szeretnélek jobban megismerni!
- Ez teveszőr pulóver? Megismertem a púpokról
- Ha rádnézek látom, hogy a szüleid jó munkát végeztek
- Hy! My name is Elek! Petting Elek!!
- Szia! Bekéne Antal vagyok! De Neked csak Bekéne Tóni!
- Szia! Megmutathatom, hogy milyen mély a szerelem???
- Sokat gondolkoztam, és úgy döntöttem, hogy jobb lenne, ha nem lenne köztünk semmi...se ruha, se levegő
- Haza kísérlek, megtartasz?
- Szia, Béla vagyok 8 éves, 6 éve képtelenen a szexre! De azért próbálkozunk?
- Szia! Huszonöt Centi!
- Ne haragudj, meg tudnád mondani hogy irják a telefonszámod?
- Kisasszony ha maga bor lenne, édes lenne vagy száraz ???
- Vállalkozó vagyok... Ma estére bevállallak!
- Milyen érzés a buli legszebb csajának lenni?
- Szia!!! Tudod mi hiányzik belőled? Az ami belőlem kilóg...
- Feljössz hozzánk sakkozni? Te nyitsz, én meg beadom a futót!
- Észre vetted milyen közel állunk egymáshoz...
- Felismersz? Nem? Jó, mert utálom ha csak a pénzemért szeretnek!
- Szia van barátod? Nincs! Akkor most már van!
- Nem vagy elfáradva? MIÉRT? Mert tegnap egész, este az álmaimban rohangáltál.
- Jössz táncolni? Illesz a nyakkendőmhöz.
- Megvizsgálnád tüzetesen a mennyezetemet?
- Szia! Engedd hogy mindennap boldoggá tegyelek!
- Te kis nunis! Akarod hogy egy kukis elszórakoztasson?
- Szia kedves? Lennél nedves...tőlem?
- Életem művéhez szeretnék főszereplőt. Lennél Te az, szívecském?
- Cic, cic! Aranyos kiscica, gyere ide!
- Szia! Fogd meg milyen forró és kemény. Mert ilyen vonzó kívánatos vagy, azért áll ennyire készen!
- Kebelbarát vagyok... főleg a te kebleid barátja szeretnék lenni.
- Olyan formás domborulataid vannak- Te vagy a görbék halmaza aki egy egyenest felállít!
- Olyan helyes arcocskád van. Úgy örülnék, ha reggel melletted ébrednék és először látnám.
- Jajj! Véletlenül megdörzsölte a kukikám a vénuszdombodat, de csak azért mert megöleltelek és ennyire örülök neked!
- Fázol? Megmelengethetlek? Megölelhetlek? Hopp, mi koppant a fenekeden?
- Te tündér! Szemeid mint a csillagok, fogaid mint gyöngyök... Mikor szeretkezünk?
- Ha szeretnéd tudni, hogy mitől áll ilyen sátorszerűen a gatyám, gyere velem ide ebbe a félreeső szobába...
- Kifordítva mindenki rózsaszín! Mutasd meg te is!
- Szia! A női nemnél jobban csak a női igent szeretem! Szerelmeskedjünk?
- Szia kislány? Nagylánnyá tegyelek?
- Kisasszony! Lenne a titkárnőm? Felvételi: ebből kellene 18 cm-t a fejében tartani!
- De szép vagy! És a ruhád...!Szépen mutatna a szobám padlójára dobva.
- Szeretnél fogyni? A szex 1000-1500 kalóriát éget el!
- Te vagy számomra a legfontosabb! Légy a barátnőm!
- Szia! Tetszik ez a kis szűk gatyó! Biztos hogy le tudod venni majd egyedül?
- Mi van maca járunk?
- Szevasz édes, nem vagy éhes?
- Helló mizu, vidéki vagy? mi a körzetszámod ??
- Anyám azt, mondta, ha még egy csúnya lánnyal mennék haza kizár...
- Szia! SZERETLEK! Járjunk!!!
- Te most azt játszod, hogy téged nehéz meghódítani?
- Te olyan lány vagy, akit szívesen elvinnék a mamámhoz, de sajnos nem bízhatok meg az apámban.
- Helló Julcsi itt Rómeó!
- Tudsz egy feszítővasat adni, hogy leszedjem a lábaidról a szemem.
- ööööö..izééé...ööö..
- Hello baby jössz egy menetre?
- Szia, szerinted a kelkáposzta tud úszni?
- Szia van ma estére táncpartnered? (ez különösen jó tud lenni egy techno bulin)
- Szia Levente vagyok, de röviden csak Levi.
- Jössz b..ni? na, akkor kezdjük az elején: kő kóla?
- Táncolunk egyet előtte?
- Olyan vadító vagy, hogy kiolvadt a muszály az alsónadrágomból!
- Mi lenne, ha elmennénk hozzám és megszabadulnánk ezektől a nedves alsónemüktől?
- Szeretem benned tested minden izmát. De legjobban az enyémet!
- Szép cipők. Dugunk?
- A nevem Géza! Csak azért mondom, hogy tudd mit kell majd sikítanod!
- Ez a ruha gyönyörű. Jól mutatna a hálószobám szőnyegén.
- A mai nap kulcsszava a láb. Menjünk fel hozzám és próbáljuk meg elválasztani!
- Lehetnél szerelmi svédasztal. Elterülnél, és azt szednék rólad, amit akarnék!
- Van egy telefonkártyád? Felhívom anyádat és gratulálok neki!
- A szádban akarok olvadni, nem a kezedben!
- Ha a szüleid nem találkoztak volna, én most nem lennek ilyen boldog.
- Van nálad térkép? Elvesztem a szemeidben.
- Többet keresek, mint amennyit el tudsz költeni!
- Ismerlek valahonnan, vagy csak egyszerűen fel vagy öltözve?
- Tudod, ha levágnánk a kezeidet, pont úgy néznél ki, mint a Milói Vénusz.
- Elnézést, dugunk, vagy inkább kérjek bocsánatot?
- Bal lábad a Karácsony, jobb lábad a Szilveszter. Jöhetnék a két ünnep között?
- Hiszel a szerelemben első látásra, vagy sétáljak el itt még egyszer?
- He, itt valaki fingott. Menjünk fel hozzám!
- A te neved volt odaírva.
- Megnéztem ma az Értelmező Szótárban a gyönyörű szót.
- A szex öl. Akarsz boldogan meghalni?
- Játsszunk mérleget! Ráülsz az arcomra és megbecsülöm a súlyodat. Én leszek a mérleg nyelve.
- Szép a ruhád, kibeszélhetlek belőle?
- Ezek igaziak?
- Nem lehetne téged receptre felíratni?
- Megadhatom a telefonszámomat???
- Nem keresünk egy csendesebb helyet?
- Megmutassam a bélyeggyűjteményemet?
- Mi a véleményed a cseh sírásók bérezéséről?
- Szia, mostantól ismerjük egymást...
- Hogy hívnak?
- Ugye Te vagy a szülinapi ajándékom????!!
- Elveszítettem a telefonszámom, kölcsönadnád a tiéd...
- Megsimogatnál a szempilláddal?
- Szia! Ne haragudj, Te vagy az igazi?
- Mondj valami érdekeset magadról!
- Na, ma sem lesz kacsatánc?!
- Szerinted mit tennék, ha megcsókolnál?
- Kár, hogy elfogyott a száraz pezsgő!
- Szia! Merre van a bárpult?
- Mit tennél, ha megcsókolnálak?
- Ugye szereted a lányokat?
- Nem akarsz meghívni egy italra?
- Gyere, legyünk rosszak! De csak ha jól csinálod!
- Összetört az autóm, nem tudsz egy Ferrari szerelőt?
- Jól érzed magad? - Szép a szemed! Megnézhetem közelebbről?
- Ha kenyér lennék, lennél a vajam?
- Szia! Ragadós a jókedvem, te is mosolyogj!
- Szia! Van kedved beszélgetni velem?
- Most járjunk!!
- Kérsz tejet?
- Akarsz lenni az exasszonyom??
- Ma olyan vagyok mint a spanyol nátha. Mindenki megkaphat.
- Szia tudsz adni egy tollat, hogy felírjam a telefonszámod?
- Szia! Hol lehet ilyen hegyes pólót kapni???
- Szia! Te vajon milyen mély vagy? Megmérhetem?
- Sziiiiaaaa Cicaaa!! Kérsz egy ücsit?
- Van kedved egy ismerkedéssel egybekötött fakultatív programhoz?
- Verseny mikor a piros lámpa zöldre vált...
- Szia! Jók a lábaid! Mikor teszed szét őket?
- Ha már elvesztetted a szüzességed, megkaphatnám a dobozt, amibe csomagolták?
- Nem fájt?? Amikor leestél az égből?
- Szia! Mennyibe kerül egy mosolyod?
- Van benned valami szép! De mindjárt kiveszem belőled!
- Ne haragudj, de ízléstelen ez a citromsárga bugyi rajtad... Már hogy ne lenne citromsárga?... Ne viccelj... Ne, felesleges megmutatnod, látom így is, citromsárga... Jó, jó mutasd meg ha ennyire akarod... Hmm... tényleg nem citromsárga - ha már itt tartunk...
- Te, elhagytam valahol az öngyújtómat, asszem a blúzod alatt lesz...
- Úgy látom a barátnőd magányra vágyik, nem hagynánk egyedül kicsit?
- Mondtam már, hogy a francia idegenlégióból dezertáltam?
- Jössz táncolni vagy már szélesre ülted az egyébként édes kicsi popódat?
- Ma este te fizetsz!!
- Ugye szereted a fiúkat?!
- Szia, ne haragudj, nem engem láttál tegnap a tévében?
- Szép a ruha! jól mutatna a hálószobám közepén!
- Nem jössz fel hozzám Cd-t hallgatni? Ha nem tetszik a CD, felöltözhetsz és hazamégy.
- Szerinted a habcsók teteje jobbról balra vagy balról jobbra csavarodik?
- Járunk?
- Mizu?.......Vidéki vagy?
- Szia! Megyünk sétálni a sötét parkba???
- Helló! Nem baj ha elfelejted a nevem, nyugodtan írd fel a falra...
- Helló! Minden zsák megtalálja a foltját. Te eggy zsák vagy. betömjem a foltoodat?
- Helló! Kő, papír, olló, aki nyer azé a pálma( hagylak nyerni)...
- Helló! Te tudtad, hogy a nemsokára napfogyatkozás? Leszel a nap? Én majd leszek a hold...
- Helló! hívj Dr.-nak. De épp titkárnőt keresek
- Helló! Azt szokták mondani, hogy káposzta vagyok...leszel kecske?
- Szia! Tényleg járni akarsz velem? Úgy hallottam. De most tényleg. Ugye???
- Egyik lábam Karácsony, a másik Húsvét! Ráérnél a két ünnep között?
- Nem láttad a kongresszusi érdemérmemet, mert elhagytam!
- Hé szöszke, jössz egy röpke gyömöszre?
- Szia! Vagy ismerlek valahonnan vagy tetszel!
- Nincs kedved megnézni a szőnyegmintámat?
- Kapaszkodj az aurámba!
- Akarsz nálam reggelizni?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)