Csíksomlyó

T. Kun László Géza: Fejemen az átok

Fejemen az átok, utolért Turán,
Hol a testvér testvérre tör, ostobán.
Hol csak a vágy és kapzsiság ölt erőt,
Hol okos számítás sem jut előbb.

Fejemen az átok, utolért Turán,
Hiába vágtattam ki ostobán,
Ember az embert, már újra öli,
És most is akad, ki ezt stíröli.

Fejemen az átok, elárultam magam,
Kevélység-kapzsissággá silányult szavam,
Ó Teremtőm, most ne is tekints reám,
Ennyi bűn után? Vigyázd unokám!

Testvéremnek a tüzekhez, csak azt izenem,
Lehet, hogy nem álltam meg a helyem.
Lehet, hogy ő már nem jön haza,
Lehet úgy lesz, én megyek oda.

Ott leszünk Csíksomlyón,
És hull könnyem, könnyed,
Hogy még vagyunk,
Köszönöm, s köszönjed!

Leborulunk együt Patrónánk előtt,
Tőle kérünk és merítünk új erőt,
Hit és akarat igazítja álmunk,
Megteremtjük újra úrságát, országunk.

Dalban az Ige, Csíksomlyónak menet: "Hója hó égjen a tűz, melegítsen a szóval, hójahó valaki vár csupa rosszban csupa jóban!"
Kormorán: Lámpás emberek

No komment

Kőmíves Kelemenre és Déva várára emlékezem. Dalban. Mert mit ér az ember, ha feladatnak tesz eleget és jót akar? Ám az nem jön össze? Az embertől, akik körül veszik, milyen áldozatot tudnak kizsarolni, avagy kikövetelni? És mit érek én aki erről ír? És mit érsz te? Olvasó! Aki erről olvas? Ó Uram!
Dalban a jó Szörényi-Bródy: Kőmíves Kelemen