Mi emberek a múltba révedünk, a jövőt fürkésszük, ám a jelenben élünk. A múlt emlékképei, a jövő víziói, a jelen észlelései és érzései uralják tudatunkat. Jó és rossz, ezek azok a dolgok, amelyek megérintenek, mert a többi közömbös számunkra. Viszont valami lehet nekem jó, másnak rossz.
Vajon elegendő-e a múltból csak a szépet és a jót, a jövőből csak a biztatót tudatunkban tartani, azzal a felfogással hogy a rossz, a baj úgyis jön magától? Szarnak bajnak nincs gazdája?
Vajon elegendő-e a múltból csak a szépet és a jót, a jövőből csak a biztatót tudatunkban tartani, azzal a felfogással hogy a rossz, a baj úgyis jön magától? Szarnak bajnak nincs gazdája?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése