A magyar és a macedon kézilabda meccs hírére eszembe jutott, vajon mi van ezzel a Macedóniával, ami a Jugók széthullásával - mint európai állam - előállt. Google. No amit a wikipédián túl dobott, az nem semmi a Gyűlölt ellenségeink blogon.
Részlet:
Egy egészen kevés jóindulat még bennünk is van, így nem áruljuk el, hogy a területet addig Vardarnak hívták, de a nép egész egyszerűen csak mint Dél-Szerbia vagy Öreg-Szerbia emlegette. Nem sok szót vesztegetnénk múltjára. A jugoszláv rakétáról második fokozatként – 1991. szeptember 8-án – vált le. Ekkor még az ókori makedón zászlót viselve, amit azóta picit finomítottak. Aki egy kicsit is emlékszik erre a tagállam-kivállós procedúrára akkoriban, annak most biztos mosolyra derítettük arcát, aki nem, annak elmondjuk. Ilyenkor azok a vérivó rácok kiügyeskedték az utolsó csöppet a slivovicás butykosból, és valahogy kikászálódtak a városi laktanyájuk udvaráról, így fitogtatva „erejüket”. Végiggrasszáltak a T-72-esekkel a főutcán, aztán valami szaros, villamosokból meg deszkákból emelt torlasznál megakadtak és visszatakarodtak odújukba. Hamar belátták, hogy ideje elkotródni, és igyekeztek legalább némi kárt tenni egykori földjükön. A legtöbbször ez abból állt, hogy kidöntötték valami buszmegálló tábláját, és átmentek a lánctalpakkal pár ócska Jugón meg Zastaván. Ez minden kicsit is számító helyen kínosan ismétlődve lett előadva.
Részlet:
Macedónia lakói azonban egytől-egyig bolgárul beszélő/főző/öltözködő/bicskázó/kecskéző bolgárok – vagy az esetleg a még náluk is több fokkal rosszabb albánok. Ezeket még csak-csak elnéznénk ennek a szerencsétlen népségnek, hiszen Kelet-Európában amúgy is teljesen kibogozhatatlan, hogy most ki-kicsoda. Szlovákia viszont legalább kitalálta magára ezt a Szlovákia izét. Magyarán bár minden államiságukhoz köthető jelképet pofátlanul lenyúltak valahonnan, de a saját nevükre azért mégsem a Pannonia-Superior kifejezést vélték legelfogadhatóbbnak. Az a csapat borostás bunyevác partizán, aki 1944-ben a területen bóklászva kitalálta, hogy a minden bizonnyal ismét Jugoszláviához kerülő tartománynak kéne valami hangzatos, ütős név, már nem volt ennyire visszafogott.
Egy egészen kevés jóindulat még bennünk is van, így nem áruljuk el, hogy a területet addig Vardarnak hívták, de a nép egész egyszerűen csak mint Dél-Szerbia vagy Öreg-Szerbia emlegette. Nem sok szót vesztegetnénk múltjára. A jugoszláv rakétáról második fokozatként – 1991. szeptember 8-án – vált le. Ekkor még az ókori makedón zászlót viselve, amit azóta picit finomítottak. Aki egy kicsit is emlékszik erre a tagállam-kivállós procedúrára akkoriban, annak most biztos mosolyra derítettük arcát, aki nem, annak elmondjuk. Ilyenkor azok a vérivó rácok kiügyeskedték az utolsó csöppet a slivovicás butykosból, és valahogy kikászálódtak a városi laktanyájuk udvaráról, így fitogtatva „erejüket”. Végiggrasszáltak a T-72-esekkel a főutcán, aztán valami szaros, villamosokból meg deszkákból emelt torlasznál megakadtak és visszatakarodtak odújukba. Hamar belátták, hogy ideje elkotródni, és igyekeztek legalább némi kárt tenni egykori földjükön. A legtöbbször ez abból állt, hogy kidöntötték valami buszmegálló tábláját, és átmentek a lánctalpakkal pár ócska Jugón meg Zastaván. Ez minden kicsit is számító helyen kínosan ismétlődve lett előadva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése