Tisztelt Alkotmánybíróság!

A Tisztelt Alkotmánybíróság dr. Horváth Csaba és társa indítványozóknak jogszabályi rendelkezés alkotmány-ellenessége utólagos megállapítása iránt indított ügyében a 827/B/2007. számú végzésben meghatározott felhívásra az alábbi

N y i l a t k o z a t o t

terjesztjük elő:

A 9/2006. (II.27.) IM rendelet egyes rendelkezéseinek alkotmányellenességére vonatkozó indítványunkat módosítjuk, s indítványozzuk a 42. § (7) bekezdés b./ pontjában meghatározott képzésre vonatkozó rendelkezések hatályon kívül helyezését..

Indoklását az időközben megjelent 8/2009. (IV.8.) IRM rendeletre figyelemmel az alábbiak szerint módosítjuk:

1. A lakástörvény változatlanul biztosítja a képesített ingatlanvagyon-értékelők részére a lakás és nem lakás célú helyiségek ( ingatlanok ) értékeléséhez való jogot a szükséges szakmai ismeretekre tekintettel. Ez gyakorlatilag kiterjed minden olyan ingatlanra, amely nem tartozik a mezőgazdasági hasznosítású ingatlanok közé, függetlenül attól, hogy azon van-e épület vagy építmény s az milyen módon hasznosítható. A lakástörvény 91. § A. 12. pontja értelmezi a nem lakás célú helyiségek fogalmát az alábbiak szerint: „ 12. Nem lakás céljára szolgáló helyiség az, amely kizárólag ipari, építőipari, mezőgazdasági, vízgazdálkodási, kereskedelmi, tárolási, szolgáltatási, igazgatási, honvédelmi, rendészeti művelődési, oktatási, kutatási, egészségügyi, szociális, jóléti és más gazdasági célra szolgál.” Ezt a jogosultságot az OKJ-s szakképzésben meghatározott végzettséghez kötötték, amely alapvetően feltételezte a „középfokú” végzettséget és szakmai gyakorlatot. Az általunk sérelmezett jogszabály – a módosítás után is, a képesített ingatlanvagyon-értékelők számára is kötelező képzés előírásával – ellentétes a Lakástörvény fenti rendelkezéseivel, amikor ezt a jogosítottságot további képzési feltételhez köti, mintegy elvonja a Lakástörvény által adott jogosítottságot, így az Alkotmányba ütközően hierarchia hibát vét.
2. A 8/2009. (IV.8.) rendelettel megalkotott módosítás látszólag megoldja a problémát s megadja a lehetőséget a szerzett jog megtartására és egy perspektivikus lehetőséget biztosít az egzisztencia sérelem kiküszöbölésére egy tanfolyami lehetőséggel. Ennek elérésére a módosítással alkotott 42. §. ( 7) bekezdése viszont a szakmák között indokolatlanul diszkriminál. A szerzett jogot a 2005. december 31-e előtti szakértőknek ismeri el, vagyis egy minimálisan 3 éves szakmai gyakorlatot tekint olyannak, hogy ezt a jogot megalapozza. Itt viszont az a) és b) pontban nem egyformán kezeli a szakmákat, hisz az a) pontban ha valaki építész- vagy építő mérnöki végzettséggel rendelkezik, akkor nyilvánvalóan az értékelői ( ingatlanforgalmi ) ismeretek megszerzését ismeri el a gyakorlat révén, viszont a b) pontban az ingatlan-értékelői ( forgalmazói) szakképesítéssel rendelkezőknek ( képesített ingatlanvagyon-értékelők ) már nem ismeri el a műszaki ismeretekre vonatkozó hasonló szakmai gyakorlatát. Megjegyezzük, a 600 órás ingatlanvagyon-értékelői képzés jogi, közgazdasági és műszaki ismeretek egyaránt oktat és az ott szerzett műszaki ismereteket elegendőnek tarja ahhoz, hogy a képesített ingatlanvagyon értékelő akár a Paksi Atomerőmű ingatlanait értékelje. A 9/2006. (II.27.) IM rendelet tucatnyi szakmát és szakterületet érintően sorolja föl, hogy kik őrizhetik meg szakmai kompetenciájukat szakértői működésük ( adott esetben halálukig ) végéig s egyik esetben se ír semmiféle további tanfolyami képzést elő számukra.

Ennek fényében még egyértelműbb, hogy a jogszabály hivatkozott módosítása nem pozitív diszkriminációt alkalmaz az építész és építő mérnökök esetében, hanem negatív diszkriminációt a képesített ingatlanvagyon értékelők vonatkozásában és kizárólag ebben a szakmában. Nem jogi érv, de a tények tisztázása érdekében megjegyezzük, az ingatlanszakértők ügyeinek, kirendeléseinek zöme ingatlanforgalmi érték megállapítására irányul, azaz elsősorban ingatlanforgalmazói – ingatlan-értékelői ismereteket igényel és nem mérnöki szintű műszaki tudást.

Mindezek figyelembe vételével az alkotmány-ellenesség álláspontunk szerint úgy orvosolható, ha a rendelet megszünteti a szakismeretek közötti diszkriminációt s ennek megfelelően törlésre kerül a b) pontban meghatározott esetkörre előírt tanfolyami végzettség előírása.

Kelt Pécsett, 2009. május 11.



Dr. Horváth Csaba Dr. Czoboly István