"Azt hiszem nincs mire tovább várni. Nem változol. Esik szét minden. Te pedig már elvesztettedd az események és a magad feletti uralmat. Legyen ahogy lesz....Végig néztem a karzatról a tegnapi vergődésed. Szomorú és bosszantó volt egyszerre. Egy elhúzódó végjáték újabb értelmetlen de látványos felvonása. Ahol a zenét ugyan Te rendeled de a számlát mégis mi fizetjük.
Tisztelt Miniszterelnök Úr, Kedves Feri! Valamikor régen nem így kezdtük!Hittünk abban, hogy ha az öregek az összes értelmetlen kompromisszumukkal, sunyi paktumukkal eltűnnek – csakis valami jobb jöhet. Nem csak magunkért, hanem valami többért. Valamiért ami fontosabb annál, hogy kinek a seggét nyaljuk éppen szárazra, és fontosabb annál is, hogy mit kell fizetnünk azért, mert nem nyaljuk szárazra azt a segget.1989 januárjában, amikor először ültünk egymás mellett egy rendezvényen, Te mint a Központi Bizottság titkára, nem így gondolkodtál. Mondhatnám azt is, hogy akkor még nem tűntél olyan embernek amilyenné mára váltál. De igazság szerint nem voltál sem elég becsületes sem elég őszinte, hogy kitarts mellettünk. Így inkább ott hagytál bennünket ostoba idealistákat és úgy döntöttél, hogy gazdag leszel. Könnyedén odadobtál mindent amiről reggel még szenvedélyesen vitatkoztunk azért, hogy este már a jól menő vállalkozók bálján táncolhass. "
Továbbiak: http://www.freewebs.com/beszelo/
Kommentár: Vajon ki lehetett az az "ostoba idealista" aki a karzatról nézte végig volt barátja és elvtársa vergődését? Avagy ki jegyzi ezt az írásművet? Bizony Barátaim, oly korban élünk, mely aljasít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése