2008. november 25., kedd

Tilk Jánosné Berg Erzsébet

Kell ott fenn egy ország

Kendõbe zárta õsz haját
Ahogy a régi nagymamák
S ha látta, apánk nem figyel
Esténként súgva kezdte el

Tedd össze így a két kezed
Így teszi minden jó gyerek
S szomorú szemmel végigmért
S nevettünk - Isten tudja, miért

Nézz csak fel, az ég magas
Bár azt mondják, hogy nem igaz
Ott jártak õk, a repülõk
És nem látták sehol

Kell ott fenn egy ország
Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
Amit sosem rontunk el

Az ember majdnem mindent lát
Szobánkban ott a nagyvilág
Melybõl a gyermek mit sem ért
A földre hajtja kis fejét

Az arca szép, az álma jó
Nem kelti fel már ágyúszó
Csak egy hang szól, halk és fáradt
Mint egy régi altató

Nézz csak fel, az ég magas
Csak hadd mondják, hogy nem igaz
Mit tudnak õk, a repülõk
A szívük jég, csak jég

Kell ott fenn egy ország
Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
Amit sosem rontunk el .

1 megjegyzés:

Béci írta...

Kedves Géza!

Ez szép volt. Miért is nincs mindennap vasárnap?