2007. december 9., vasárnap

Ha az Isten nyulat adott ...

Tudom nem a szellem csúcsa a cím. Azonnal be is vallom, hogy Végh Antaltól tolvajlottam, avagy finomabban "éreztem után". Időszerű volt megemlékeznem atyáim irányultságáról. Nálunk Tilkeknél ugyanis emberemlékezet óta a nyúl az asztalon hevert, és leszámítva engem a ketrecben is ott dobbantott. "Mert Isten édes gyermeke a gaz" apám filozófiája szerint. A kultúrnövényeket csak mi mi erőltetjük. Lám a nyúl. Nem válogat. Megeszi a gazt is. Nem kell hozzá más, mint egy saroglya, egy jó kasza meg egy unoka, aki fogja a sarogja végét. Máris indulhat a körletrend, amiből nyúlhús lehet. Így tett nagyapám. Kérdeztem is Boglár Alsó vasútállomás mellett a töltés buja füvének kaszálása közben: Papa, ez a mienk? Papa: Nem látod? Ebből lesz a nyúlhús, amit szeretsz. Különös. Azóta se kereste senki a lekaszált füvet. Ezzel a szellemmel mennyi nyúlhúst lehetne tenni az asztalokra? Mennyivel kevesebb segélyt kellene kiosztani? A haladó atyai hagyományokra emlékezve lássuk a Képriportot.

2 megjegyzés:

Béci írta...

Nagyon jó dolgot írtál. Annakidején mindenki ezt csinálta és nemcsak vidéken. Ami nekem kicsit csipegeti a popómat, az az, hogy ezt egy városi írja, aki így gondolja megváltani a világot. Mint ahogy az egyik sztrájk alkalmával valamelyik politikusunk azt javasolta a parasztoknak, hogy menjenek haza, kapáljanak, az hasznosabb, mint a demonstráció... Itt megadod a módszert, adsz lehetőséget a vidék kiugrására, viszont példamutatásképp nem javaslod, hogy íme, én is ezt csinálom a sufniban :) Tehát más farkával, kék szemekkel, hogy miért olyan hülyék, hogy nem csinálják. Amúgy jó, de ez is hozzátartozik!!! Valahogy nekem az örökbecsű "Tóték" című írás jutott eszembe, ahol a gyerek felettese megmondja a frankót a családi vállalkozásnak. Ugye, mindenki ismeri :)
Béla

Unknown írta...

Na igen. Kinek mi jut eszébe. Vagy mi nem.