Öreg kutya a síneken

Neked adtam én, a jóm és a rosszam,

Veled és rólunk szólt az énekem,

Nem mondom, ki is kacsintottam,

Hogy érthessem is, az életem.

Mit mondjak még, így romjaimban?

Ha felőled az élet süvít?

Igen, igen igazad van, ám én

Nem bírok és tudok már annyit …

Gyenge lettem, ám nem ismerem el,

Nem hozok pénzt, de azért még lehet,

Tele a tököm ezzel a világgal,

Csak miattatok vagyok még itt, érettetek.

Tele a tököm, a kerítésnél

egy Öreg kutya vonyít,

Jön még kutyára dér remélem,

Még megharapok vala-(kit s)mit.

Öreg kutya – ahogy kell –
a síneken fekve vonít,
egy ködös hajnalon,
hátha, megérkezik a vonít.