Ezer szállal láncolsz
tlg - Sasad, 2010-06-14
Ezer szállal láncolsz, sose tépjem szét,
Mi közöm a világhoz, szemed mélyén ég,
De az emberek hajába, őszt fon be a gond,
Ne altass el, hisz látod, hogy sárgul el a lomb.
Teltek múltak az évek, te most is itt vagy velem
Jóban – rosszban remélem, maradsz is szép kedvesem,
Látod, hajamba – mondtam – őszt font be a gond,
Engedd tovább is és néha, lehessek kicsit bolond.
Vagy harmincnyolc éve írtam, ezt a kis dallamot,
Vagy harmincnyolc éve írtam, ezt a kis dallamot,
Mert jól láttam tulajdonképpen, szemed miként ragyog,
Harmincnyolc év multával - te ezt nem láthatod –
Szemed fényében én már, nem az első vagyok.
Anya majd nagyanya lettél, hisz vágyad sem volt más,
Engem már néha felednél, de ím a látomás:
Az embered hajába, őszt font be a gond,
Ringass időn át kedves, lehessek kicsit bolond.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése