2009. január 4., vasárnap

Redemptió

"A nemzet a maga ura lehetne
A rendszerváltoztatásról szólva, Orbán kijelentette, az a XX. századi magyar történelem kevés számú nagyszerű történéseinek egyikeként marad fenn, de az igazságtétel hiányzott belőle, ezért az emberekben felemás érzés él róla. Arra hívta fel a figyelmet: ma már nincsenek orosz katonák, nincs megszálló idegen hatalom, se muszkavezetők Magyarország területén, "mégiscsak a magyar választópolgárok döntik el, hogy elküldik-e az éppen hatalmat gyakorlókat vagy nem", az ország saját szuverén döntése alapján lépett be az Európai Unióba és a NATO-ba, a kormány pedig szabadon dönthet arról, hogy felvesz, vagy sem hitelt a nemzetközi pénzpiacról." Tehát a nemzet a maga ura - is lehetne, ha egyébként az ország vezetői élnének a rendszerváltoztatás adta lehetőségekkel, ha nem vergődnénk, és lenne egy világos társadalmi felhatalmazáson alapuló kormányzati program, aminek a mentén haladunk" - mondta. Orbán Viktor ugyanakkor azt is nagyon fontosnak tartja, hogy az emberek igazságérzetét bántja mindaz, ami az elmúlt húsz évben történt Magyarországon. A magyar emberek ma is elvárják szerinte, hogy a politikusok is osztozzanak a felelősségben. Ha valamit elhibáznak, annak legyen következménye, és ne egyszerűen annyi történjen, hogy továbbállnak és "milliárdosként folytatják az életüket". "Az emberek joggal várják el a politikai felelősség világának helyreállítását és annak kimondását, hogy egy országot nem lehet büntetlenül tönkretenni. Nekünk, rendszerváltó vezetőknek az a dolgunk, hogy ezt kimondjuk és segítsük, hogy megtörténjen" - jelentette ki Orbán Viktor.

Gazdasági szabadságharc

Orbán Viktor egyetértett Sarkozy francia elnökkel, aki szerint a pénzügyi válság után a feladat nem az, hogy kicsit javítsanak a bankokat ellenőrző felügyeleti rendszeren, hanem teljesen újjá kell építeni a kapitalizmust. "A magyar kapitalizmust is újjá kell építeni" - jelentette ki. A Fidesz elnöke szerint ezt a magyar állam önmagában nem tudja megtenni, hiszen jól működő piacgazdaságot csak cselekvőképes, vállalkozó szellemű magyar emberek tudnak létrehozni. "A rendszerváltoztatáskor sikeresen megvívtuk a politikai szabadságharcot, azonban a mai magyarországi gazdaság nem a vállalkozó szellemű, cselekvőképes embereket bátorító közeg, hanem sokkal inkább olyan, ami lefojtja az energiákat és gúzsba köt. Ezért szerintem az előttünk álló időszak feladata a gazdasági szabadságharc megvívása a bürokrácia, a korrupció és a vállalkozó szellemet elfojtó kormányzati gondolkodásmód ellen" - fogalmazott."
Forrás: FigyelőNet
Kommentár
No végre. Mindezek részleges alátámasztására tanulmány is található az Interneten, ami összehasonlítja a cseh, a szlovák és a magyar privatizációt. Egyértelmű, hogy a magyar privatizációs technika alapjaiban volt igazságtalan és annak közvetlen következménye a magyar nép kiszolgáltatottsága, kitettsége. A vagyon, a megélhetés biztonságát szolgáló újtratermelhető nemzeti vagyon idegen kezekbe került. Hazai ügynökeik csak a piti jutalékokat kapták meg az "ügyletért". Nincs magyar bank, biztosító, ipar. A jövedelmező iparágak idegen kézen vannak. Így nem is csoda mindaz, ami körülvesz bennünket. A gazdasági szabadságharcra egyébiránt van példa a történelmünkben, nevezetesen mikor a kunok és jászok visszavásárolták (gazdasági) szabadságukat. Ez pedig Jász-Kun redemptió néven ismert. Redemptió fogalma
Egy a tárgykörben figyelemre méltó tanulmány
Dalban

1 megjegyzés:

Unknown írta...

Elkolbászol a kutya az erdőben és rábazilikázik, mert belelép a rókacsapdába.
Vonyít veszettül. Ezt meghallja a róka és odaliheg megnézni mi a búbánat ez?
És látja a jelenetet. A kutya kínjában - haragszik a világra - ráordít a rókára, hogy adjon már neki tanácsot, mert ő úgy tudja, hogy a róka ki szokott szabadulni az ilyen csapdákból. És hibáztatja a rókát, hogy nem is neki a kutyának volt ez kitéve hanem neki a rókának.
A róka erre flegmán azt mondja - mert sértegette a kutya - hogy persze. Neki a szabadság olyan sokat ér, hogy azért még a lábát is lerágja, ha kell.
Ott is hagyja.
Pár órával később újra arra kolbászol és még mindig hallja a kutya keserű vonítását. Hát ránéz. Ott látja a kutyát vérben fetrengeni.
kutya nyüszítve mondja neki: Látod, még a rábam is lerágtam, és még sem szabadultam, pedig te azt tanácsoltad.
A róka: Nagy marha vagy te kutya. Azt a lábad kellett volna lerágni, ami a csapdában van. Nem a másik hármat.