Nem ok nélkülMert a hatalmak az időben mindig újra -és újra öszecsaptak. Nem véletlen hogy a görög fejedelmek Pűthia elé járultak sorsuk menetének kifürkészésére nézve és a Vak Koldosok ültek az Isteneknek emelt templomok lépcsőin.
Semmi nem biztos. Mert, ha a csorda megvadul letapos mindent. A mindenkori hatalomnak hatalmas a kockázata. Ül a torreádor a bika nyakán. Megy a gálya a víz fodrán. És lámpavas tarja a miniszter nyakát!
Ám Püthia - a Jósdában - és a Vak Koldus is a templomlépcsőn - a fejedelmekre vár, hogy elmondhassa sejtéseit. A nép, az emberek vágyairól és képességeiről. Bizony testvéreim. Cinkosok ők. Ők a motivátorok.
Mert a csorda - tőlük függetlenül - tudja az útját, ahogy a gnúk. Át kell menni a folyón. Ahol a folyóban krokodilok, a parton más ragadozók, úgymint oroszlánok, hiénák is az összes többeik - még az egekből a keselyűk is - várnak rájuk. A csorda tudja a dolgát. A folyón túl új legelők nyújtóznak és aki átér, az ehet és szaporodik. Ilyen egyzerű ez, filozófikusan és az időből nézve.
A szar persze az, ha egy krokodil, avagy egy hiéna éppen minket pécéz ki. Mit tehet egy fűevő a ragadozókkal szemben? (Jó: Legyen elefánt!)
Egy patkány - esetleg a disznó - viszont mindezt hogy gondolja?: Ha füvet ennék, elefánt lennék. Ha húst oroszlán. Ám tehetek én arról, hogy mindenevő vagyok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése