jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum.A mai napnak ez a szlogenje. Kimozdultam végre - költői magányomat képező elefántcsont tornyomból - a Fedélzetről. Nem jutottam persze messze, csak a Coráig. Ám ott megvettem azt, amit gondoltam és tudtam. Le kellett viszont mondanom egy Jamie Oliver vágódeszkáról, mert az ár és értékarányra nézve léc alá került. (Igaz, az én Párom szemében olyan is feltűnt egy villanásnyit, hogy minek már egy ötödik vágódeszka kilencezerért.) A kassza - elvileg - még bírta volna, mert azért az úri szeszély nagy motiváció. Az urat viszont az jellemzi, hogy nem csak másokon, hanem maga vágyain is képes uralkodni. Ez nem azonos a fegyelemmel. Bár nevezhetnénk belső fegyelemnek is. De arról meg tudjuk, milyen ritka madár. Mert ugyan ki képes permanensen önnön magával szembemenni? Lássuk hát a képriportot.
2 megjegyzés:
Töredelmesen bevallom, hogy a Corában beburkoltam egy hagyományos krémest. és ahogy azt falatoztam Lukács Jani bátyuskám jutott eszembe, akivel anyám főzött krémeséből egy hétvégén kettó tepsivel is el tudtunk fogyasztani. E helyről izenem Lukács Janinak, aki azért egy titkos Kun jani, ahogy én is T. Kun László Géza, hogy istenéltesse. És gondoljon ő is két tepsi krémesre. Meg Édesanyámra.
Tevje:
Édes jó istenkém te, aki annyi szegény embert teremtettél. Te aztán tudod. A szegénység nem szégyen, de nem is dicsőség. Akkora kunszt lenne, hogy ide pöttyentenél egy kis vagyonkát. Egy csodával több vagy kevesebb gondold meg. Az isten is teveled.
Ha én gazdag lennék,
jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum.
Éjjel-nappal, diga diga daj,
Tartana a nagy daj-daj.
Temetném a munkát,
jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum.
Dolgom, gondom másokra hagyom,
Jaj, ha egyszer meggazdagodom.
Építnék házat, benne öt szoba lenne,
Hozzá egy fürdőkamarám,
És fürdőkádban lábamat áztatnám.
Nagy, széles márványlépcső: egy, ami felvisz,
És még egy - mert lefele is kell.
És kell még egy, hogy bámulják csupán.
Lenne sok pulyka, réce, kappan a háznál,
Kis csibe, rántani való, fokhagymásan illata bódító.
De addig - vákk-vákk, háp-háp, kotkoda, gágá,
Hangjukat elviszi a szél,
Hogy hirdessék, itt gazdag ember él.
Lenne teli bukszám, jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum.
Éjjel-nappal, diga diga daj,
Tartana a nagy daj-daj.
Temetném a munkát,
jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum.
Dolgom, gondom másokra hagyom,
Jaj, ha egyszer megtollasodom.
Látom már tollal, tüllel pici feleségem,
Ó, az a moszkvai sikk.
Illeg-billeg, libben a szoknya rajt.
Bársonyban térül-fordul, úgy süti nékem
A töltött libanyakat majd.
S képzeljék: ő fogyókúrát tart.
A község úri népe hajbókolna mind nekem.
Mind a tanácsomat lesnék, mint egy bölcs Salamonét.
"Csak egy szót, Reb Tevje, Megbocsáss, Reb Tevje"
Bölcsebb vagy a híres csodarabbinál.
Áj-áj-áj-áj-áj-áj-áj.
Mindegy lenne, bármit is mondok,
Úgyis helyesel a nép.
Ha gazdag lennék, rögtön bölcs lennék.
Lennék én gazdag, mindig templomban ülnék,
És nem a kocsi tetején.
A tejfelt, túrót hordja helyettem más.
Szétosztok finom májat, jó puha barcheszt,
Mindig az ünnep idején.
Jöjjetek csak, nyitva lesz a ház.
Lenne teli bukszám, jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum.
Éjjel-nappal, diga diga daj,
Tartana a nagy daj-daj.
Temetném a munkát,
jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum.
Egyezzünk meg, Istenem, Uram,
Osztozzunk meg azon, ami van.
Száz dicsőség néked odafenn!
S nékem egy kis pénz itt lenn!
Megjegyzés küldése