Mottó: „Ha egy emberi
közösség a hazugságok olyan zsákutcájába beleszorul, ahol a dolgokat nevükön
nevezni nem lehet és nem is szabad, akkor ez előbb vagy utóbb elkerülhetetlenül
elvezet a közösség általános értelmi és erkölcsi lezülléséhez.” (Bibó István)
A nemzetközi bankrendszer
pontosan tudja, hogy nem a jövedelem pénznemében felvett kölcsön, kitetté,
kiszolgáltatottá teszi az adóst, a pénzváltónak. A pénzváltás ilyenkor az az
eszköz, mellyel többlet jövedelmet lehet "törvényesen" elszívni az
adóstól, avagy tönkre tenni.
Mindaz az országgyűlési
képviselő, aki hagyta és hagyja a devizában történő nyilvántartás és elszámolás
gyakorlatát, az bűnrészes. Ezt a fajta – devizában nyilvántartás és - elszámolást
nem engedélyezte senki, ez több mint törvénytelen, ez BŰN. A deviza liberalizáció a ténylegesen devizában
folyósított és fizetett, azaz DEVIZAALAPÚ kölcsönökre vonatkozott és
vonatkozik. A deviza-nyilvántartás és elszámolás egy számviteli csalás, ami
egyébiránt egy szerződésmódosítással megszüntethető. A felek forintkölcsönné
alakíthatják át a kölcsönszerződést, az elszámolás módjának megváltoztatásával.
Ez ilyen egyszerű. Nem mellesleg a regnáló
kormány erre kérte, illetve szólította fel a bankokat, akik viszont nem
hajlandók beszüntetni a csaló gyakorlatot és elszámolni ügyfeleikkel.
Magyarországon háromféle
kölcsönszerződés van életben:
-
Forintkölcsön (forint alapú)
-
Devizakölcsön (devizaalapú)
-
Deviza-nyilvántartású és elszámolású forintkölcsön
(fából vaskarika)
Olyan kölcsön kontraktusok
megkötése, amely nem az adós jövedelmének megfelelő pénznemben történik, kitetté teszi az adóst az árfolyammozgásnak – a nemzetközi pénzpiac
hazárdírozásának - itt jelennek meg az
árfolyamrés és árfolyamváltozás fogalmai és tényezői az elszámolásokban, egyben
ezek azok a tényezők melyek a forintkölcsön és a deviza-nyilvántartású és
elszámolású kölcsön számított kötelezettségei közötti különbségét „eredményezik”.
Ettől számítható kétszeres, háromszoros havi törlesztő és és tartozás
követelés.
A Kúria, az Alkotmánybíróság
akkor, amikor a devizakölcsönt és a deviza-nyilvántartású és elszámolású
kölcsönt egységesen devizaalapúnak jelöli meg, hatalmas tévedésben áll és
mulasztásba esett. Ahogy jelentős kárt
okozó mulasztásba esett a Magyar Állam, a törvényhozás és a végrehajtó szervek
akkor, amikor nem tették nyilvánvalóvá és nem mondták ki, hogy a devizában
nyilvántartás és elszámolás, forintban felvett és abban fizetett
kölcsönügyletek esetén számviteli csalás!
Mára a vétkesek között első helyen, a Legfőbb Ügyész áll, miután erre a
tényre már számos, neves és névtelen magyar állampolgár felhívta a figyelmét.
Ez ugyanis bűnpártolás. A második helyen a 2004-től kezdődő időszak parlamenti
képviselői álltak és állnak, akik az így kialakuló egyre nyilvánvalóbb
károkozásnak nem szabtak gátat (úgy mint a deviza-nyilvántartású és elszámolású
kölcsönügyletből eredő kényszerintézkedések, a fedezet végre hajtásba adása
bírói ítélet nélkül, kilakoltatások).
A „torkosborz” bankok csak a
harmadik helyen állnak, ugyanis ők „csak” megtették, amit megtehettek. Ahol
csalni lehet, ott csalnak is.
Ki kell mondanunk, így mi
devizaadósok ki is mondjuk, a deviza-nyilvántartású és elszámolású
kölcsönszerződések elszámolási része csaló, egy számviteli csalás. Ettől kezdve
mindazok a bírák is, melyek pereinkben másként értelmezik ezt a tényt,
bűnrészesei ennek a nemzetközi csalás sorozatnak.
